Úgy tűnik, nem volt elég a Jobbiknak a hétfői, zsidók listázását követelő provokáció, még napokkal az eset után is nekik áll feljebb. A Jobbik szerint szánalmas, ahogyan a kormánypártok és az „egyesült baloldal a megfelelési kényszer hatására nagykoalícióba szerveződik”; utalva arra, hogy Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, Mesterházy Attila, az MSZP vezetője és az Együtt 2014 Választói Mozgalom nevében Bajnai Gordon volt miniszterelnök is felszólal a Kossuth térre tervezett vasárnapi, antináci tüntetésen. Szerintem meg az a szánalmas, hogy a Jobbiknak köszönhetően erről kell beszélnünk, ezzel kell foglalkoznunk.
Nem szokásom a létező társadalmi és politikai feszültségek, veszélyek túlreagálása, hiszterizálása, de ami hétfőn a parlamentben elhangzott (és az, hogy elhangozhatott), az mindennek az – eddigi – legalja, már ami közbeszéd minőségét és tematizálását jelenti.
Tudjuk, hogy az örök magyar glóbuszban élünk, küzdünk és beszélünk; ahol az egymásra rakódó hülyeséghullámok alatt már észre sem vesszük a közbeszéd nem hogy további romlását, hanem feneketlen mocsárba süllyedését. Aki egy kicsit is ki tud látni az országból, akár külföldre utazva, akár csak külföldi híreket olvasva, az végtelenül elszomorodhat azon a különbségen, hogy még a szinte mindenhol jelen lévő, adott országra jellemző belterjes, provinciális nyűgök és a hazai, hétfői parlamenti böfögéshez hasonló ügyek között is minőségi különbség van.
Szeretem a hazámat. Ezért kényes vagyok annak belső, maradék jó ízlésére és külső, maradék jó hírére is. A parlament falai között is zsidózó csürhe ebbe gyalogol bele, újabb és újabb provokációkkal, hogy most már ott tartsunk: alappal terjedhet országunkról az a hír, hogy egy parlamenti erő listázni akarja az ország állampolgárait származásuk alapján.
Jobbikosok, van egy hírem: a Fidesz, az MSZP és az Együtt 2014 nem kívánja származásuk szerint listázni a honfitársainkat, ti meg igen, bárhogy csűritek és csavarjátok a saját szerencsétlen provokációtokat. Ez pedig minőségi különbség közöttük és közöttetek, nyilván az előbbiek javára. Nekik kell eltakarítaniuk az ország hírnevére csöppent hányásotokat. Úgyhogy, ha már az régóta beígért két pofon nem csattant még el az állam részéről, legalább azt a szívességet tegyétek meg, hogy ebben az általatok kiprovokált, nyomorult ügyben befogjátok a szátokat.
