A budapesti tőkepiaci szereplőket sokkolta a parlamenthez csütörtökön beterjesztett bizottsági javaslat, miszerint az értékpapírok forgalmára is vonatkozna a tranzakciós illeték. Az eddig is csapást csapás után elszenvedő magyar tőzsde ezzel az új adónemmel megkapná a kegyelemdöfést, így 1919 (a Tanácsköztársaság államosítja a Tőzsdepalotát) és 1948 (Rákosiék bezárják a tőzsdét és ismét államosítják az épületet) után 2014-ben ismét kiürülhet a pesti parkett. Akár az egész szektor is eltűnhet, több ezer munkahelyet rántva magával, a jelentős tőzsdei cégek, mint az OTP, a MOL, a Magyar Telekom és a Richter pedig valószínűleg a varsói vagy a prágai tőzsdére kényszerülnének.
A változatosság kedvéért ezúttal nem a kormány által kitalált, Brüsszel által gyanakodva figyelt, unortodox megoldásról van szó, épp ellenkezőleg: az Európai Bizottság tavaly szeptemberben javasolta az új adónem bevezetését az EU tagországai számára, a magyar kormány és parlament éppen ezt készül kodifikálni.
A tranzakciós adó ötlete a '70-es években született, James Tobin Nobel-díjas közgazdász javasolta a bevezetését a devizapiaci káros spekulációk megfékezésére. Az adónem időről időre előkerül, de egyedül Svédország vezette be 1984-ben, drámai negatív hatásai miatt azonban idővel vissza is vonták azt. Ezúttal Angela Merkel német kancellár és a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy volt az adó fő támogatója, Franciaország már be is vezette 100 francia részvényre. Az EU-ban rendkívül éles vita övezi az adónemet, számos ország – köztük Nagy-Britannia és a korábban már említett Svédország is – ellenzi azt (az euróövezetből egyelőre 11 ország vállalta, hogy be fogja vezetni).
Magyarországon a részvénypiaci ügyletek 0,1%-os kulccsal történő adóztatása a jelenlegi forgalom mellett is csak elhanyagolható mértékű, 6 milliárd Ft-os bevételt hozna a költségvetésnek évente. Az iparág ellehetetlenülésével viszont gyakorlatilag egy fillér sem folyna be az államkasszába. Cserébe a kormányzat elesne a Budapesti Értéktőzsde, a brókercégek és a kapcsolódó vállalkozások által eddig fizetett adó- és járulékbevételektől, valamint a szektort szintén terhelő különadótól. A várható mérleg tehát meglehetősen negatív, a budapesti tőzsde szinte biztosan bezárhatná a kapuit az adó bevezetésével. Hogy miért? A BÉT forgalmának 70-80%-át külföldi intézményi szereplők bonyolítják, ugyanis a magánnyugdíjpénztárak eltűnésével a hazai intézményi piac rendkívüli módon összezsugorodott, a magánszemélyeknek pedig csak egy szűk köre kereskedik a tőzsdén. Egy külföldi intézményi befektető jellemzően 0,07-0,08%-os díjat fizet egy-egy magyar tőzsdei ügylet után. Ezekre a tranzakciókra 0,1%-os adót kivetni a brókercégek szempontjából olyan, mintha a 700 Ft-os paradicsom után 1000 Ft forgalmi adót kellene fizetnie az eladónak.
A hazai részvénypiac forgalma az elmúlt években amúgy is jelentősen visszaesett a válság és a kedvezőtlen hazai befektetői környezet miatt. A 2007-ben még napi átlagban 30 milliárd forint forgalmat bonyolító piacon idén már alig napi 5-10 milliárd forintnyi tranzakció történik. A brókercégek és a tőzsde bevételei rendkívüli nyomás alatt vannak, míg a humán erőforrás és az infrastruktúra fenntartásának fix költségei továbbra is magasak.
Mivel a 0,08%-os díjbevételük nem teszi lehetővé hogy lenyeljék az ennél magasabb, 0,1%-os adót, ezért a hazai brókercégek megpróbálhatják áthárítani az adót a külföldi ügyfelekre. Ők azonban ezt aligha fogadnák el, hiszen számos más piac áll rendelkezésükre, ahol adómentesen köthetnek, így a gyakorlatilag négy hazai részvény kiesése nem különösebben zavarná őket. A hazai piac forgalma még a jelenlegi szintnek is a töredékére esne vissza, a jutalékbevételek így már nem fedeznék a BÉT és az értékpapírcégek legalapvetőbb működési költségeit sem.
Mivel az EU-tagállamok saját hatáskörébe tartozik ennek az adónemnek a bevezetése, a hagyományosan is pénzügyi központnak számító London, és az új, feltörekvő Prága és Varsó szinte biztos, hogy nem lépi meg ezt. Sőt, még profitálnak is belőle, hiszen a többi tőzsdéről áthelyeződik a forgalom az ő piacukra. De ha az egész EU kötelezően és egységesen bevezetné az új adónemet (ami a jelenlegi helyzetben szinte kizárt), akkor az amúgy is kedvelt Törökország, az USA és Ázsia szívná el a forgalmat.
A multinacionális cégek vélhetően megtalálják a módját, hogy hogyan kerüljék el ezt az adót. Akinek Csehországban és Lengyelországban van leányvállalata, az átvinné oda az értékpapír kereskedelmet, leépítve a hazai divízióját. A legnagyobb vesztesek így egyértelműen a magyar tulajdonú vállalatok lesznek.
Svédország példája meglehetősen beszédes, ezért érdemes még egyszer visszatérni rá. Az ország 1984-ben már megpróbálkozott ezzel az adónemmel, aminek végül drámai hatásai lettek a tőzsdére nézve. A részvények forgalma a töredékére esett, és nagyrészt Londonba vándorolt, adóbevétel pedig alig folyt be az államkasszába. Évekbe telt, mire a pusztítás mértékét a szabályozók is felismerték, és az adót végül kivezették. Nem csoda, hogy az értékpapírokra kivetett tranzakciós illetékről folyó uniós vitában Svédország ma már egyértelműen az ellenzők táborát erősíti.
