A „turulokratikus arisztokrácia” ellen emelte fel szavát Vitányi Iván a DK tüntetésén, az Egyetem téren, ahol élete eddigi legnagyobb harcának nyilvánította a mostani Orbán-rendszer elleni kiállást a nácik ellen a háborúban küzdő veterán szocialista politikus. A Millán meggyőződtünk róla, hogy ellaposodott a tüntetési kultúra, mindenki csak ismétli a saját közhelyeit, és hogyha Kónya, valamint Juhász képviseli az új politikusnemzedéket, akkor nem túl fényesek a kilátásaink.

A DK-n Vitányi után Utána Orosz István köszöntötte „aranyszíveit”, és elmondta, hogy soha nem beszélt még ekkora tömeg előtt, akiknek a számát tízezerre becsülte a DK, mi meg háromezerre – csak hogy rögtön az elején számháborúba bocsátkozzunk.

No de a lényeg: Gyurcsány Ferenc most felemelte szavát a „nemzeti exodus” ellen, mert mi lesz a nemzettel, ha elmennek a fiatalok. Osztjuk félelmeit, bár cinikusan-populistán eszembe jutott, hogy akkor dolgoznia kéne a nyugdíjasoknak. De a leginkább az volt igazán forradalmi, amikor Gyurcsány közölte, hogy az Orbán-ellenes erőknek kétharmadot kell nyerniük 2014-ben, és a „köztársaságellenes erőket” nem csupán megverni, hanem „szétzúzni” kell.

És akkor a DK-s tüntetők átvonultak a Millára. Összetalálkoztunk néhány kollégával, akik úgyszintén kívülálló érdeklődőként tekintették meg a Milla produkcióját, és megállapítottuk, hogy bizony hiába szidjuk a jobbos tüntetések alacsony retorikai színvonalát, ez még annak is alatta van. Olcsó közhelyek sorozata hangzott el, a beszédek unalmasak voltak.

A három óta előtti fél órában Népszavát és szórólapokat olvasgattam. Az egyik szerint 2010-ben konzervatív ellenforradalom volt Magyarországon (bárcsak tényleg az lett volna!), miszerint: le a kapitalizmussal. A másik szórólap lényegében ugyanerről szólt, csak nem A6-os, hanem A5-ös terjedelemben, eszerint egy hajóban evezünk a görög, román, spanyol, olasz tömegekkel, őket is terrorizálja az IMF és az EU. Na, gondoltam, eddig tiszta Orbán. 

Két éve senki nem látta köztársaságot – mondta Juhász Péter. Hozzátette: visszafelé haladunk az időben, meg hogy ők nem a pártokat, hanem az embereket akarják megszólítani, a politikát akarják megváltoztatni (akárcsak az LMP, tehetnénk hozzá), és azokat a politikusokat, akik ezt nem értik, elkergetik. Ők a választók megszólítását tűzték ki célul, a többi a pártokon múlik. A Solidarnosc-logót bitorló Szolidaritás-vezér, Kónya Péter Orbán Viktorról és bandájáról beszélt. Kónya szerint el kell számolnunk a lelkiismeretünkkel, hogy a diktatúrát vagy a demokráciát támogatjuk. A legüdvözültebb arccal Balavány György beszélt (és a kínálatból az ő beszéde volt a legtűrhetőbb), aki nyilván izgult (én is izgultam volna), mint elsőbeszédes szónok, s mint a magyar bal új díszkonzervatívja.

A leghosszabb beszédet pedig a láthatóan (és tudhatóan) kommunikációs-beszédtechnikus szakemberek által ezekben a hetekben felkészített Bajnai Gordon mondta, aki amolyan „all inclusive” jelleggel, volt miniszterként beszélt az előző húsz év és a korrupció (Dataplex-ügy?) meghaladásáról, hozzátéve, hogy nem lehet minden kormányt egyformán utálni az előző húsz évből. Tulajdonképpen az egész Bajnai-beszéd arról szólt, hogy be kell húzni a (nyilvánvalóan bal-)középre, legyen béke, ő majd lesz politikus, de megosztás helyett egyesítés kell. Bajnai leszögezte, hogy a 2014-es választás nem csak egy választás lesz, hanem jó esetben rezsimváltás, meg sorsforduló. Mintha Orbánt hallottam volna 2010 előtt. Úgy látszik, felénk egy választás sem sima választás, mindegyik komolyabb dolgokról szól, 1990 óta. Simán össze lehetne hozni egy szónoklat-generátort az itt elhangzott beszédek, valamint akármelyik Orbán-beszéd paneleinek a felhasználásával. Orbánék is összefogást hirdettek, ugye... Úgy tűnik, mindenhol a jakobinus retorika a nyerő.

Az egész tüntetésen csak a Toroczkai-féle Hatvannégy Vármegye harcosainak megjelenése okozott némi izgalmat a Jégbüfé környékén, akik nagyban kiabálták a Hungária, Hungáriát, illetve hogy „mit tettetek Simon Tibivel, és hogy – alig vártuk – „egyszerűen senkik vagytok, hej, hej”. A bátor szélsőjobbosok az Index egyik munkatársát bántalmazták is: orrcsontját törték (mielőbbi gyógyulást neki).

Azon gondolkodtam, hogy az egész társaságból tényleg még mindig Bajnai lenne a legelfogadhatóbb a számomra – már ha külön indulna. Kónya és Juhász ezzel a radikálbalos, antikapitalista, kötelezően szolidaritásos szöveggel lehet, hogy tényleg rávenne arra, amire nem készülök, hogy elhúzzak az országból. Kár, hogy hármuk most egy csomagban lesz csak kapható, bár kíváncsi vagyok, hogy a progresszív-kapitalista Bajnai miként jut közös nevezőre a progresszív-radikálbalos Millával és Szolidaritással.

Közhelyeket mi is tudunk pufogtatni. Jogállamot, demokráciát, szolidaritást, fenntartható fejlődést, európai alapelveket, oligarchák és a saját érdekek helyett a nép kormányzását, közös felelősségvállalást… Csupa olyan dolgot követeltek a Milla szónokai, amiket 2010 előtt Orbán.

Csak hát ezek ugye egyesek értelmezésében meg is valósultak a kétharmaddal, mások szerint meg éppen ellenkezőleg. Ez mutatja a tüntetési beszédek korlátait: megragadnak azon a közhelyszinten, amibe még mindenki bele tudja magyarázni a maga tartalmát. De ha jobban a részletekbe bocsátkoznának a szónokok, az már unalmas és érthetetlen lenne a tömegek számára. A Milla szerint most a gazdagok uralma van, Orbán szerint megadóztatták a bankokat, segítettek az adósoknak, úgyhogy megtörték a gazdagok uralmát. A Milla szerint pártérdekeket érvényesítenek, Orbán szerint a kétharmad felhatalmazás az egész nemzettől. És még lehetne sorolni.

TGM a Milla tüntetésén arról beszélt: elveszik a zenénket (mezei pirospont a megfejtőnek), és azt kérdezik, mi a nép. Hát, én is ezt kérdezem, ki is tudja megállapítani, hogy ki képviseli a népet.

No de ez már messzire vezet, legalább a felvezető zenék jók voltak a Millán (Rolling Stones, Kex), a nép megfejtése meg nem a tüntetési szónokok dolga, az ő dolguk a tüntetési beszédek előállítása-előadása. Azt meg nem nehéz írni. De hát ha a népnek antipolitikus retorika kell, hogy aztán politizálni lehessen hajrá. A középrehúzó összefogás, meg a ne a magánérdekeiket kövessék a politikusok jó duma, csak nekem már például tökre unalmas. De lehet hogy én vagyok cinikus.

Hogy mi lesz itt a fő kérdés, ha esetleg sikerül ez az Orbán-ellenes összefogás 2014-ben, azt meg jól kifejezi egy tüntetési transzparens: