A legkisebb közösségekben és az egész világot érintő felvetéseknél is segítene az egyszerű netpolgároknak a hangjukat hallatni a CivilZone alkalmazással a magyar alapítású Association for Societal Participation (ASP, Társadalmi Részvételért Nemzetközi Civil Szervezet). De mi ez a nemrég hivatalosan is egyesület formát öltött szervezet, mit akarnak, milyen céljaik vannak?

„Több e-demokrácia kezdeményezés is van az interneten, azonban eddig egyik sem volt sikeres a megfelelő lendület elérésében, ezt orvosolja a facebookos jelenlét. Ebbe az irányba haladnak a dolgok, egyértelműen lehet érezni az igényt a kezdeményezésre, nemcsak Magyarországon, hanem Európában is” – mondta el a Mandinernek Mihucz Gábor, az egyik kezdeményező. Mihucz szerint az emberek az egész világon kezdenek kiábrándulni a pártokból, vagy akár az Európai Unióból is. Az elégedetlenség terjedésében szerepet játszik a hagyományos médiával szemben előretörő internet is.

A német Kalózpártot pozitív jelenségként felfogó Mihucz és informatikus társa, Hanzó Gábor közös beszélgetéseik során alakították ki az ötletet, amelyben fantáziát látott a magukat politikailag függetlenként meghatározó Bocsi Ervin és Török F. László is. Az ASP nem pályázati alapon működik, a tagok negatív példaként tekintenek azokra a cyberdemokratikus kezdeményezésekre, amelyek pályázati pénzekből, akár csupán azok kihasználására jöttek létre és így távol állnak a valós igényektől. Mihucz szerint a pályázatok „úgy vannak megírva, hogy ne azok kapják meg, akiknek szüksége van rá, hanem azok, akiknek nincs”, vagy „unatkozó professzorok játszóterévé válik az alkalmazás”. A német Kalózpárt hasonló kezdeményezése pedig szintén távol áll a kritikus tömegtől, mivel úgy tűnik, saját közösségi hálózatot kívánnak felépíteni. Török szerint akkor nincs végképp semmilyen függetlensége egy ilyen projektnek, ha az az államhoz kapcsolódik.

A működőképes, bár a nyilvánosság számára később bemutatni kívánt CivilZone Facebook-alkalmazásként kihasználná a szociális hálózat hatalmas globális lefedettségi szintjét, azt a tényt, hogy néhány ország kivételével az oldal de facto monopolhelyzetben van. A CivilZone megalkotói kezdetben inkább a helyi kezdeményezéseket tartják életképesnek: ha valaki felháborodik egy évek óta nem karbantartott kátyús úton, a CivilZone-on keresztül indítványt hozhat létre a Facebookon, amit az összes helyi feliratkozott tag egy kattintásával a nevével támogathat vagy ellenezhet. Később azonban online vitákra és indítványokra számítanak városi, megyei, országos, akár európai vagy globális szinten is. A résztvevők megvitathatnák a kezdeményezéseket, és támogathatnák, illetve ellenezhetnék az indítványokat. Az ASP tervei szerint az alkalmazás használói tájékozódhatnának a parlamenti, illetve önkormányzati indítványokról, vitákban vehetnének részt, ezzel pedig közvetetten gyakorolhatnának nyomást a politikusokra.

Az egyesületbe időközben más európai országokból bekapcsolódtak már: minden országban legalább két adminisztrátor lesz az indulásnál is, akik aláírnak egy nyilatkozatot, amelyben politikai semlegességet vállalnak – ha ezt nem tartják be, elveszítik pozíciójukat. Később a kisebb közigazgatási egységek szintjén is kineveznének adminisztrátorokat, akik a koordinációért lennének felelősek, és akik felvennék a kapcsolatot a helyi civil szervezetekkel is. A szervezők reményei szerint a rendszer önmaga fogja ellenőrizni a felügyelőit: ha nem jól élnek a hatalmukkal, elveszítik azt. Fontos cél, hogy a diskurzus ne mozduljon túl messze bármilyen politikai irányba, az alapelvként meghatározott egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásán kívül. Az alkalmazásnak lesz egy report-funkciója, amely szintén az ellenőrzést szolgálhatja majd.

Ha az őrzőket valóban jól őrzik, és az alkalmazás használóinak száma eléri a kritikus szintet, van esély, hogy a CivilZone hosszú távon érdemi kommunikációs csatornává lépjen elő a választópolgárok és a döntéshozók között. Az egyre fontosabbá váló globális Facebook-nyilvánosság jó terepet nyújthat egy sikeres e-participation kezdeményezésnek. Maguk az alapítók sem teljesen biztosak abban, hogy a kezdeményezés kizárólag Magyarországon sikeres lehet-e: van, aki szerint itthon nem érhető el a kritikus tömeg. Nem kizárt, hogy a politikai apátia áttöréséhez valóban arra van szükség, hogy az innen induló kezdeményezés nemzetközi trendként térjen vissza hozzánk.