Az „orosz rejtély” közhely az európai ember számára. Ismerős és mégis megfoghatatlan világ az orosz ember világa. Nem segítenek a rejtélyt megfejteni az orosz klasszikusok, a szovjet háborús irodalom vagy a realizmus képviselői, meg a legújabb Pelevin-féle szürreális világ figurái sem. Az is csak a rejtély iránti kíváncsiságot fokozza, amit a magyar vagy más európai írók és gondolkodók vetettek papírra az oroszokról. Oroszországot látni kell. S benne az Urált is. Útirajz Európa pereméről, ahol a nők szépek, a férfiak kemények, s ahol kis túlzással a teljes periódusos rendszert bányásszák.

*

A tájról. Az Urál hegység nevéből adódóan „hegységként” szerepel a magyar köztudatban, legalábbis, akikkel beszéltem, mind erre kérdeztek rá. Valójában inkább az északi részén jellemzőek az 1000 méter fölötti csúcsok, a középső és a déli részén pedig kifejezetten dombos vidék. A középső részen néha a Mátrához hasonló kisebb hegyvonulatok bukkantak fel, délen legjobb indulattal is a Bakonyhoz hasonló körzeteket lehet felfedezni, itt már lassan hullámos sztyeppbe megy át az Urál.

Uráli település széle Nyizsnij Tagil után

Az árakról. Oroszország nem olcsó hely. Pontosabban, néha logikusan olcsó (a benzin), néha meglepően olcsó (italok), néha ugyanolyan, mint itthon (snack vagy grill ételek). Néha pedig meglepően drága. Különösen a nem európai értelemben vett szállodák esetében meglepő ez – többnyire ilyennel találkoztam. Nyugodtan számítsunk arra, hogy minimum ugyanannyit fogunk elkölteni, mintha itthon mennék el nyaralni.

A Szóda-hegy Baskíriában

A szállásokról. Ha szállást foglalunk, készüljünk fel arra, hogy a klasszikus szálloda, mint olyan, ritkaság. Leginkább az egykori SZOT-üdülőkre, vagy a ’80-as évek csehszlovák sítáboraira emlékeztető szálláslehetőségek akadnak, és ez a nagyvárosi szállókra és az üdülőkörzeti hotelekre is igaz. Nyizsnij Tagilban, amely télen síközpont, a tajga közepén álló, hi-tech kinézetű szálló belül elment volna a negyedszázaddal ezelőtti besztercebányai Hotel Sport kiherélt változatának. Az új szárny viszont már teljesen korrekt volt. Ne legyen félreértés: az említetten kívül a városközpontokban álló, hangzatos neveket viselő (Bálsoj Urál, Jekatyerinburg), vagy nevezetes múltú intézményekről van szó (a konstruktivista sarokház Permben). Többnyire vagy a háló jó és a fürdőszoba taszító, vagy pedig fordítva.

A Hotel Ural Permben, előtte a finnugor népek emlékművével (június vége, este 11 körül)

A személyzetről. Gyezsurnáják már nem ébresztenek reggel teával egy kis ellenőrzés céljából. A recepciósok és a felszolgálók készségesek voltak mindenhol, de meglehetősen esetlenek. Lopásról szó sincs, emiatt ne fájjon a fejünk.

A konyháról. Eddig is vonzott az orosz konyha, és most ez a vonzalom nagyjából fixálódott. Egy jó scsilevest bármelyik, rettentőnek tűnő út menti pihenőben lehet kapni (gosztonyica). Az Urál folyóiból kifogott halakból pedig kábé ötszázféle kapható, ötszázféle módon elkészítve az ábécében is. Itt-ott ízetlennek tűnhet az orosz krumpli-hús-káposzta kombináció, de a különböző derelyék (pirogok, pirozski) általában jóízűek, csakúgy, mint az alkoholos gyomrot helyreállító kefírek. Baskíriában (oroszul Baskortosztán) számtalan keleties specialitás van, vagy éppenséggel sztyeppei, mint a kumisz. A Meki nem jellemző, egy helyen láttam csak.

Egy kedélyes, út menti fogadó kerthelyisége

*

A sörökről. Oroszország a vodkákról híres, pedig a sörök se megvetendőek. Az orosz sör az alkoholkultúra méltatlanul elfeledett ága. Számtalan típus, a legkülönfélébb kiszerelésekben áll a kedves fogyasztók rendelkezésére. Literes dobozos, kétliteres műanyag palackos, nulla-hetvenötös üveges – mindenki részére akad megfelelő. Csapolva legtöbb helyen a Baltika érhető el, ami kiváló, könnyű, inkább a németalföldi sörökre emlékeztető ízvilágú világos sör. Az árak a hazaihoz hasonlóan variálódnak, Oroszországban sörözni kötelező!

A vodkákról. Ha orosz alkohol, akkor vodka. A vodka szerelmeseinek érdemes egy átlagos orosz ábécét felkeresnie. Kiváló ízű, másnaposságot nem hagyó italokról van szó.

Más alkoholokról. Aki valami mást akar inni, természetesen lényegében bármit megtalál az üzletekben, és ráadásként ott vannak a felénk ismeretlen grúz és örmény konyakok, különböző szőlőpárlatok. Magyar pálinkát nem láttam. Bort inkább vinni érdemes, az olasz, spanyol, chilei stb. borok meglehetősen borsos árkategóriába esnek. A bor nem orosz ital, a fröccsözés pedig ismeretlen.

*

A szórakozóhelyekről. Az út lényegéből adódóan kevés ilyen helyen fordultam meg. Nyár lévén, a szabadtéri helyek tűntek logikus választásnak. Kifejezetten kedélyes kiüldögélős teraszok voltak.

Ufa egyik központi tere, medencés-kiülős hely

A nőkről. Az orosz nők szépek. Igen, így általánosítva. Igényesek, csinosak, egzotikusak. Azt a fajta laza nőiességet, amit itthon megszoktunk, azonban ne is keressük. Egyes hírek szerint a diszkókban a nők verekednek a nem bemattult férfiakért. Sok lány felvételizik Ufa egyetemére, ahol többek között muzulmán, nem italozós fiú fogása a cél. Magam is láttam ilyen párokat. Nyilván még nem muzulmánként is lehet tehát keresnivalónk, ha nem vagyunk merevrészegek. Kiábrándító vagy sem, de az EU-s útlevél komoly vonzerő errefelé.

Lenin Ufában, lányokkal

A férfiakról. Az orosz férfiak többségének nem európai arca van. Sőt, európai ember számára meghökkentően durva arcvonásokkal rendelkeznek. Általában jó nagydarab figurák, de legalábbis vállas, megtermett gyerekek. Megijedni persze kár lenne, általában jóindulatú népek. Azt a fajta szándékos kigyúrást, ami itthon gyakori, nem nagyon láttam. Ennek ellenére jó, ha tudjuk, hogy az orosz hétköznapok része az erőszak, pontosabban az erőfitogtatás. Régi mondás, hogy az oroszok semmit sem tisztelnek jobban, mint az erőt, és semmit sem vetnek meg jobban, mint az erőtlenséget.

A fellépésről. Mint a fentiekből az sejthető, a határozott, sőt, kissé erőszakos fellépés számos helyzeten tovább tudja lendíteni az embert. A legapróbb részletekre is érdemes figyelni, orosz idegenvezetőink például rendszeresen a „delegáció” kifejezést használták a „csoport” helyett.

A tájékozódásról és a nyelvtudásról. A legmagabiztosabb, rámenős fellépéssel sem érünk semmit, ha nem tudunk oroszul és nem ismerjük a helyi szokások némelyikét. Ebben az esetben ugyanis villámgyorsan madárnak fognak minket nézni. A nagyvárosokon kívül viszont a közbiztonság nem az orosz létezés fő erénye, helyi barát vagy vezető nélkül kihívás vidékre indulni, a jelentősebb üdülőközpontokat kivéve. A nagyvárosokban sem beszélnek az oroszon kívül más nyelvet (jó, esetleg valamelyik kisebbség nyelvén). Oroszországban oroszul lehet boldogulni. Vidéken idegent sem nagyon látnak, nemhogy külföldit. Ráadásul a hadiipar egyik fő telephelye volt az Urál, Cseljábinszkot egyszerűen csak Tankográdnak hívták, Jekatyerinburg – egykor Szverdlovszk – pedig szinte zárt város volt, a csekisták városa. Nem csoda tehát, hogy nem szoktak hozzá a külföldi látogatókhoz.

A Szovjetunió összes háborújában elhunyt szovjet (orosz) katonák emlékműve, Jekatyerinburg. A felsorolásban szerepel többek között a spanyol polgárháború, Angola, Szíria, és a jogfolytonosság jeleként (vagy jobb híján) Csecsenföld is 

A közbiztonságról. A külföldi errefelé furcsa vagy érdekes, de mindenképp idegen. A haverkodás simán átcsaphat kötözködésbe, vagy fordítva. Minket a második napon próbált két tolvaj lenyúlni, sőt, egy hamis rendőrigazolvány is előkerült. Furcsa módon a huligánkodás fő színhelyét a temetők adják, itt reggel tízkor is találkozhatunk agresszív részeg fiatalokkal, akik sírt rongálni vagy kötözködni érkeztek a helyszínre. A kisebb, félreeső vidéki helyeken simán ki is rabolhatják az esetlegesen felbukkanó külföldit. Érdemes Szalkay Zoltán filmjeibe belenézni, mielőtt az orosz vidékre indulnánk.

*

Jekatyerinburgban magyar főkonzulátus van, Bajtai Csaba főkonzul és munkatársai nem csak jelentős munkát végeznek, de a kormányzóság külügyminiszterével folytatott beszélgetés alapján kijelenthetjük: országimázs szempontjából is kiemelkedő a tevékenységük. Az Urálban a magyar név nem hangzik rosszul, persze nem is mindig teljesen tiszta, hogy a magyar az kicsoda-micsoda. A magyar emlékek errefelé a polgárháború időszakából kezdődnek, amikor is polgártársaink a vörös oldalon harcoltak. A levéltárban állítólag rengeteg magyar vonatkozású anyag található a Kominternhez és a Nagy Terror időszakához kapcsolódóan.

Szentély Ganyina Jama templomkörzetében - ahol megtalálták a cári család földi maradványait

Az Urál középső és déli része ma is kiemelkedő gazdasági térség. Feltehetően az is marad egy jó darabig, tekintve, hogy kis túlzással a periódusos rendszer egészét bányásszák. A magyar kereskedelmi jelenlét sajnos nem olyan erős, mint amilyen lehetne. 

Bányász sírja a temetőben, háttérben meddőhányó (Szatka)

De végül is a turista mit láthat, mit csinálhat az Urálban? A filmezés, fotózás szerelmesei szokatlan szépségű tájakat, a szó szoros értelmében vett vadont kaphatják lencsevégre. Aki nem lencse-, hanem puska- vagy horogvégben gondolkozik, a vadászati és a horgászati lehetőségek is bőségesek. Nyáron a különböző látnivalók és kegyhelyek megtekintése mellett a nagyvárosokban kiváló folyóparti strandok találhatók. Télen a síelés lenne opció, de persze ilyenkor az európai ember számára az Urál hőmérséklete kissé alacsony. A nagyvárosok (Perm, Jekatyerinburg, Ufa milliós lélekszámúak!) szokatlan és (többnyire) szép látványt nyújtanak, újjáépülő templomokkal és mecsetekkel. A kisebb városok a szocreál vigasztalan látványával kissé taszítóak, de bárhol bukkanhatunk meglepetésekre. A külsőbb részek viszont a faházaikkal kifejezetten a régi orosz világra emlékeztetnek.

A hagyományos orosz ház büszkesége az ablakok díszítése

Oroszországot látni kell, Moszkván és Szentpéterváron kívül is van élet.

Folytatjuk.