Ramóna és öt sorstársa kivételezett helyzetben van. Az Alföldi tej csomagolásán kereken egy éve néznek bizakodóan a vásárlók szemébe. Ők hatan azok az elveszett gyerekek, akik a jó érzésű tejvásárlók segítségében reménykednek. Vagy egyszerűen csak reklámarcok, akik az áruházak hűtőpultjai előtt bizonytalankodó vevők döntését igyekeznek befolyásolni?
Az ORKF körözési listáján eltűntként nyilvántartott több mint 200 személy között a tejesdobozon látható gyerekek közül egy sem szerepel. A csomagoláson támogatóként feltüntetett Ezerlámpás éjszakája nevű honlap eltűntként további gyermekeket is közzétesz (akik közül többen már szerepeltek korábban dobozon). Közülük azonban csak Till Tamás és Ackermann Dávid található meg a rendőrség publikus nyilvántartásában; Strehó Gergő pedig – ha máshogy nem – sajnos a Vizoviczki-ügy kapcsán kerülhet elő.
A weblap szerint az eddig bemutatott huszonnyolcból összesen kilenc gyermeket sikerült a tejesdobozok segítségével megtalálni. Alapvetően jó ötlet a keresést erre a felületre is kiterjeszteni, bár nehéz elképzelni, hogy milyen szempontok szerint választják ki a dobozra kerülő arcokat. De valószínűleg nem ennek az akciónak a hatására fognak csapatostul jelentkezni az eltűnt fiatalok. Legyünk optimisták: lehet, hogy a jelenleg is kereskedelmi forgalomban „kapható” Máté, Anikó, Pamela, Krisztina, Alexandra és Ramóna is már régen megvannak. Pamelát talán mi magunk is megtaláltuk – a Facebookon. De akkor miért nem cserélik a képeket? Sőt, miért nem cserélik gyakrabban, mindentől függetlenül? Elég hosszú a várólista. Ehelyett a fókusz mintha a haknin lenne, megy a buli az Eltűnt Gyerekek Világnapján Fluor Tomival meg SP-vel.
A 12 és 18 év közötti eltűnt gyerekek 85%-a intézetből szökik meg, se családi kötődésük, se önellátó képességük. Történetük együttérzést ébreszt, de a fényképük csak áruvédjegy lenne?