A 107 ezer aláírással megtámogatott, de a parlamentben hétfő éjjel lesöpört népi kezdeményezésről boldog-boldogtalan elmondta már a véleményét, de az ügyben Varga István kormánypárti képviselő szavai mentén előpattanó férfi-nő ellentétnél azért talán többről van szó, vagy másról is. Az alapokat mindenki hallotta-olvasta már. Talán nem kell mondanom: nőként lehetetlen azonosulni az elhangzottakkal, és egyáltalán nem gondolom, hogy a gyerekszülés összefüggésben állna a családon belüli erőszakkal. Több gyerek – kevesebb erőszak?!

Azt sem gondolom, hogy egyből harcos feministába kell átmenni, hiszen nők is bántalmaznak férfiakat, bár meglehetősen csekélyebb számban. De tény: szükség van arra, hogy felnyíljanak a szemek, és változzon valami azoknak az életében, akiket hetente ver a férje, vagy akiket csak pszichikai nyomás alatt, esetleg anyagi bizonytalanságban tartanak.

Erre pedig nem lehet azt mondani, hogy vessen magára, miért ment hozzá egy agresszív állathoz. A családon belüli erőszak ígéretét nem mellékeli az ember a lánykéréshez. Nincs a homlokodra írva, kedves férfiolvasó, hogy 5-10 év múlva megpofozol a lépcsőházban egy mondvacsinált ügy miatt, mert részegen elborul az agyad.

Mégis, van egy fontos vonal ebben az egész ügyben, ami némileg független a nemi leosztástól: az pedig a gyerekekre, és a későbbi generációkra gyakorolt hatás. Fiú- és lánygyerekeket is vernek, nem csak feleségeket. Nem kell messzire menni, hogy az ember a saját családjában, vagy baráti körében felfedezze a családon belüli erőszak nyomait. „Kemény, erőszakos ember volt a nagyapám”, „Szerette az italt, olyankor nem volt valami kíméletes velünk” – és sok hasonló leírást hallani nagyapákról, apákról, akik az utánuk jövő generációk sorsát is megpecsételték. Egy ilyen ember gyereke nem feltétlenül lesz maga is – szándéktalan mintakövetés miatt – agresszor, de hogy lelkileg sérült lesz, az biztos. Attól függetlenül, hogy milyen nemű.

A magyar társadalom nem mentes az asszonyverés jelenségétől. Az összegyűjtött 107 ezer aláírás, és a szándék, hogy tegyünk ez ellen valamit, nem csak az ebből a cselekményből fakadó halálesetek számával támasztható alá; hanem azzal, hogy tudható – de nem méri senki –, milyen súlyos lelki problémák gördülhetnek emberöltőkön keresztül egy családban emiatt. Még ha egyszer sem folyik a vér, és a külvilág elől takarják a falak és a szavak.