Katona Zoltán írása partnerünk, a MúzeumCafé magazin 29. számából. Fotók: MúzeumCafé.
*
Szeptembertől újra látogatható Erdély egyik legjelentősebb művelődéstörténeti öröksége, a vásárhelyi Teleki Téka. „Ifjúságomtól fogva nagy költséggel, szorgalmatossággal és fáradsággal szerzett és ezután is amíg élek Isten segedelmével szerzendő könyveimet, ezekhez kötvén boldogult kedves Feleségemnek magyar könyvgyűjteményit is a’ maga kívánsága és rendelése szerint; Mineralogica Collectiommal hagyom és legálom, mint Házam ‚s Famíliám beli örökös Fidei Commissumot maradékaimnak, és successoraimnak gondviselések és jót állások alatt, a’ tudományoknak Nemzetemben, Hazámban előmozdításokra: kötelességekben tévén maradékaimnak, és successoraimnak, hogy azokat és azoknak editioit szám és Catalogusok szerint nevezett Maros Vásárhelyi házamnál avégre készített épületemben az én nevem alatt tartsák, jó gondviseléssel conserválják, azokból soha egyet is el ne idegenítsenek, el ne adjanak…” – írta végrendeletében gróf Teleki Sámuel (1739–1822) főispán, guberniumi tanácsos, Erdély kancellárja.
A könyvtáralapító Teleki Sámuel végrendelete idején már tudta, hogy egy olyan könyvtárat teremtett, amelyet az utókor becsülni fog, s az azóta eltelt több mint két évszázadban valóban bebizonyosodott, hogy Erdély egyik legjelentősebb művelődési hagyatékát hozta létre. Egy olyan enciklopédikus tudománytárat, amely az elmúlt évszázadok európai könyvkultúrájának egyik leggazdagabb gyűjtőhelye. A Teleki Téka alapítása és gyarapítása a kancellárt Erdély egyik legfontosabb mecénásává tette. Akárcsak gróf Mikó Imre főkormányzó, akit „Erdély Széchenyijeként” emlegetnek, Teleki Sámuel is tevékenységénél, kultúrapártoló munkájánál fogva azok sorában említhető, akik később a legnagyobb erdélyi kultúrkezdeményezéseket indították el. A Teleki Téka az elmúlt két évszázad alatt – függetlenül a történelem és a politika alakulásától – nagyban meghatározta Erdély és ezen belül Marosvásárhely szellemi súlyát. Jól jelzi ezt, hogy már a 19., de főként a 20. században is utazók ezrei csak azért álltak meg a városban, hogy a nagy hírű intézményben, az ősrégi könyvek és nyomtatványok között kutassanak, feltárjanak, tudományos munkát folytassanak, vagy egyszerűen csak nézelődjenek. A Téka jelenléte Marosvásárhelyen azt a szellemi komfortérzést nyújtotta, illetve nyújtja ma is, hogy egy európai kulturális központhoz méltó szellemi potenciállal rendelkező városban él az ember.
Teleki Sámuel alig húszévesen, 1759-ben kelt útra, Európa híres egyetemein (Bázelben, Utrechtben, Leydenben, Párizsban) tanult, és már ebben az időben gyűjteni kezdte a könyveket. Közéleti szerepeket vállalt, Mária Terézia uralkodása alatt királyi kamarás lett, majd küküllői főispán és erdélyi kormányszéki tanácsos, 1787-ben pedig alkancellárrá nevezték ki. Előbb Váradra, majd kancellári kinevezésekor Bécsbe költözött, és ott is maradt élete végéig. A napó-leoni háborúk közeledtével azonban aggódni kezdett könyvei sorsáért, és 1797-ben a könyvtárát szekereken Marosvásárhelyre szállíttatta, illetve eldöntötte, hogy ebben a városban könyvesházat építtet. 1799-ben kezdték el az építkezést, és 1802-re állt az épület, ez év őszétől már használták is a könyvtárat. Teleki ekkor hazajött, és személyesen irányította a házban a könyvek elhelyezését. Élete végéig szívén viselte szeretett „bibliothecája” sorsát, erről az is sokat elmond, hogy 1822. augusztus 7-én bekövetkezett haláláig rendszeresen új könyveket küldött a Tékának, illetve levelezett annak könyvtárosaival.
Végakaratában a következőket írta: „Kérem az Erdélyi Reformatum Fő Consistoriumot is atyafiságosan és bizodalmasan, hogy… a köz-használásra rendelt Bibliothecamnak Institutumára nézve… superattentióval legyen és az iránt kinyilatkoztatott utolsó-akaratomat minden részben teljesíttesse.” Halála után azonban megkezdődött az egyház és családja között egy nagyon hosszú vita a könyvtár felügyeletéről, annak tulajdonlásáról. Ezt a vitát utódai, köztük a híres Afrika-kutató Teleki Sámuel folytatták; az Erdélyi Református Főkonzisztóriummal csak 1918-ban jött létre a megállapodás. A negyvenezer kötetes enciklopédikus jellegű alapkönyvtár mellé az államosításokat (1948) követően viszont több más különböző jellegű állomány került be az épületbe. Ezek közül legfontosabb a Református Kollégium nyolcvanezer kötetes könyvtára, amelyet 1955-ben költöztettek a Téka épületébe, hét évre rá pedig hivatalosan is egyesítették a két intézményt Teleki–Bolyai Könyvtár néven. De a könyvek jelentőségét illetőleg ugyanilyen fontosak a töredékkönyvtárak (a második világháború után felszámolt kolostori, nemesi, felekezeti iskolai könyvtárak) állományai is.
*
Az összesített állomány 67 ősnyomtatvánnyal rendelkezik, ezek közül a legkorábbi Galeotto Marzio Liber de homine című munkája, amit Bolognában nyomtattak 1475 körül. Ugyanakkor a másfél ezer régi (1712 előtti) magyar könyv között unikumnak számít Apáczai Csere János Magyar logikátska című munkája – ez 1654-ben Gyulafehérváron jelent meg, s ez az első magyar nyelven írott logika tankönyv egyetlen ismert példánya. Gazdag a könyvtár bibliagyűjteménye is: a híres európai nyomdák reprezentatív héber, latin, görög kiadásai és különböző nemzeti nyelvű (angol, francia, német, holland, lengyel stb.) kiadások mellett valamennyi jelentős magyar és román szentírásfordítás fellelhető itt – a legfontosabb persze a Vizsolyi Biblia (1590) két példánya. De megtalálható a Tékában Bod Péter munkáinak egy része, valamint Teleki Sámuel hivatali iratai és levelezése is.
Ami az egyesítés utáni, immár Teleki–Bolyai Könyvtár történetét illeti, 1962–63-ban volt egy jelentős épületfelújítás, de a kommunizmus éveiben egyre rosszabbodott az intézmény helyzete. Azért nem szabad elfeledkezni a kedvező változásokról sem. A hatvanas években fotó-, majd restaurátor-műhelyt is létrehoztak, bővült a személyi állomány, 1971-ben pedig megjelent a könyvtár már rég kiadásra váró ősnyomtatvány-katalógusa. 1970-ben a Bukaresti Történeti Múzeum számára kénytelenek voltak könyveket átengedni, ezek máig sem kerültek vissza. A Tékában őrzött levéltári anyagot szinte teljes egészében, valamint a kötetes kéziratok nagy részét át kellett adni az Állami Levéltárnak 1974-ben. Létrehozták – mint minden más könyvtárban – az úgynevezett titkos (zárolt) állományt, ahova az ideológiailag „veszélyes” kiadványokat zsúfolták be. A külföldi kutatók kutatási esélyei csökkentek ebben a korszakban, a nyolcvanas években már teljesen ellehetetlenítették a munkájukat.
A rendszerváltás első napjainak lendülete után a Tékának azzal kellett szembesülnie, hogy jogi helyzete változatlan – ennek a helyzetnek a kiküszöbölésére hozták létre a Teleki család tagjai és a Téka támogatói a bázeli Teleki Téka Förderstiftungot és ennek testvéralapítványát, a vásárhelyi Teleki Téka Alapítványt. Ezen át járultak hozzá a Telekiek az épület kisebb-nagyobb javításaihoz, finanszírozták a könyvtár négynyelvű ismertetőjének nyomdai költségeit.
Ami a könyvtár híres vezetőit illeti, őket csak a teljesség igénye nélkül lehet felsorolni, hiszen szinte mindannyian jelentős szerepet játszottak a Teleki–Bolyai Könyvtár történetében. Koncz József volt az, aki a 19. század derekán rábukkant a hatodik magyar nyelvemléket rejtő, 14. század elejéről származó pergamenkódexre, amely ma a Téka legrégebbi könyve. A második világháborút követő időszakban Farczády Elek nevét kell említeni, ő tette közzé a 15. századra keltezhető hatodik magyar nyelvemléket, valamint Balázs Lajosét, aki nyomda alá rendezte a könyvtár ősnyomtatvány-katalógusát, és elvégezte a 16. századi kiadványok analitikus leírását. Ez szolgált alapul a Spielmann Mihály és munkatársai által elkészített és 2001-ben kiadott antikvakatalógushoz. A Téka legavatottabb ismerője napjainkban Deé Nagy Anikó, a könyvtár egykori vezetője, aki doktorátusi dolgozatában és különböző tanulmányaiban a teljesség igényével járta körül Teleki Sámuel könyvtáralapító tevékenységét, illetve a Téka különböző állományainak, különlegesebb könyveinek sorsát.
Lázok Klára 2011 októberében került a Téka élére, Spielmann Mihály utódaként, aki csaknem negyvenévnyi munka után vonult nyugdíjba. Az új vezetőnek több érdekes és eredeti ötlete volt már kinevezése előtt is a Teleki Téka népszerűsítésére és fenntartására. Mint mondja: „a Téka maga és az alapító szellemisége, a gyűjtemény nagyszerűsége az, amely előhívja mindannyiunkból, akik mindenkoron itt dolgoztunk és dolgozunk, azokat a kvalitásokat, ötleteket, amelyekkel a leginkább szolgálható ez a gyűjtemény.” Az elmúlt évek során kialakult szerepe ebben a csapatmunkában főként a gyűjtemény népszerűsítése volt, egyrészt a 2008-ban indított tékabeli gyerekprogramokon keresztül, másrészt az apróbb javítási munkálatok, múzeumi fejlesztések fedezésére szervezett kampányok által. A Fogadj örökbe egy széket a Teleki Tékában (a Téka műemlékszékeinek restaurálása), a Fizess egy sört a bagolynak! (a bagolycégér felújításához szükséges összeg összegyűjtése a Félsziget Fesztiválon), a Légy a Téka hangja (audioguide a kiállításokhoz) akciók amellett, hogy pénzt hoztak, élőbbé is varázsolták az intézményt a vásárhelyi, erdélyi közösség tudatában. Tulajdonképpen ez az igazgató egyik fő célja most is, a Tékának ezt a közösségteremtő erejét feléleszteni.
A Teleki–Bolyai Könyvtár 1974-től a Maros Megyei Könyvtár dokumentációs részlegeként működik; ez azt jelenti, hogy fenntartója a Maros Megye Önkormányzata. Az elmúlt néhány évben a megyei költségvetésből meglehetősen sokat fordítottak az épület felújítására, az állomány megfelelő konzerválásának biztosítására, valamint a biztonsági rendszer modernizálására. Lázok Klára elmondása szerint a programjaikat ugyanakkor a Teleki Téka Alapítványon keresztül pályázatokból finanszírozzák, restaurátorműhelyüket szintén pályázati támogatásoknak köszönhetően korszerűsítették az elmúlt tíz évben. Volt és jelenlegi támogatóik közül fontos megemlíteni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, a Nemzeti Kulturális Alapot, a Teleki László Alapítványt, az Illyés Közalapítványt, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályát, a Szülőföld Alap Irodát (Bethlen Gábor Alap), a Magyar Tudományos Akadémiát, a Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítő Alapítványt, a Maros Megyei Tanácsot és a Communitas Alapítványt. A nagyjából 230 ezer kötetnyi állomány gyarapítása folyamatos, a legújabb könyvek idén márciusban kerültek a könyvtárba, egy Magyarországon elhunyt kolozsvári társadalomtudós hagyatékaként.
*
A Tékába ma két célból látogatnak az érdeklődők: a olvasóteremben főként magyarországi és erdélyi kutatók, valamint diákok dolgoznak, a Téka könyvmúzeumát, a Bolyai-emlékszobát és az időszakos kiállításokat pedig évente 15-20 ezer turista kereste fel a tavaly elkezdett felújítás előtt, főként magyarországi turistairodák szervezésében, de nagyon sok nyugat-európai egyéni és csoportos látogatójuk is volt. A könyvtár 2012 márciusában befejezett állományellenőrzése közben sajnálatos tényre derült fény, arra, hogy 538 könyv hiányzik. Az intézményvezető szerint nagyon nagy veszteség ez a Tékának, hisz ebből majd 250 könyv 1900 előtti kiadvány. „Reméljük, hogy a következő években néhánynak sikerül nyomára akadni, és visszakerülnek a Tékába, de nyilván nincs mód azoknak az egyedi példányoknak a visszaszerzésére, amelyek bejegyzéseik, ex-librisük, egykori tulajdonosaik révén pótolhatatlanok. Nincs állami költségvetési fedezet a hiányzó könyvek más példányainak megvásárlására. Én abban reménykedem, hogy ezeknek a nem egyedi példányoknak az esetleges visszavásárlására különböző közösségi akciókon keresztül sikerül majd pénzt kerítenem. Személyes célomnak tekintem ezt az ügyet” – mondja az igazgató.
A Teleki Téka épülete 2012. szeptember 1-jétől lesz újra látogatható – tavaly ősztől ugyanis általános tatarozást végeztek az épületen. Az elmúlt évtized folyamán végrehajtott tetőszerkezet-javítás, vízelvezetési-szigetelési munkálatok után a festés mellett felújították az elektromos hálózatot, korszerűsítették a riasztóberendezést és a vizesblokkokat, kicserélték a zárakat, restaurálták vagy kicserélték a nyílászárók nagy részét. Ez azt jelenti, hogy az olvasótermi és irodai tevékenységek is jobb körülmények között zajlanak majd.
Lázok Klára bízik abban, hogy a felújítás után a Téka újra teljes szépségében pompázik majd, és rendszeresen látogatják, hiszen az elmúlt hónapokban naponta érdeklődtek az olvasók, hogy mikor nyílik újra a könyvtár. „Bár a köztudatban elsősorban régi könyvek őrzési helyeként szerepel, hangsúlyoznám, hogy a Teleki Téka egy élő gyűjtemény, amelynek modern kézikönyvtára, művelődéstörténeti-helytörténeti szakkönyvtára a tudományos kutatás mellett a tágabb olvasóközönséget is hivatott szolgálni. Folytatódnak múzeumpedagógiai programjaink is, amelyek által, a Téka didaktikai potenciáljára építve a könyvszeretetre igyekezünk nevelni a marosvásárhelyi fiatalokat. Ugyanakkor 2012. szeptember 1-jén újra meg szeretnénk nyitni régi könyves kiállításainkat is, amelyeket megpróbáltunk minél interaktívabbá varázsolni, minél érdekesebb segédeszközöket bevezetve. Nyílik majd egy kis médiasarok is, ahol virtuálisan lapozgathatnak a látogatók régi könyveinkben. Azt szeretnénk, hogy a Tékában tett múzeumlátogatás ne csak egy szokványos idegenforgalmi élmény legyen, hanem alapjaiban változtassa meg a látogatóknak a Gutenberg-galaxishoz való hozzáállását.” Habár végrendeletében ilyen dolgokról Teleki Sámuel nem álmodhatott, ma meggyőződne róla: jó kezekben van a könyvtára. Az a Teleki Téka, ami a nehézségek ellenére több mint kétszáz éve őrzi az európai művelődés, valamint a magyar könyvkultúra kincsnek számító remekműveit.
