Már az indulók listája is sokat mond a politikai erőviszonyokról. Hogy a Demokratikus Koalíció nem állított jelöltet, az nem különösebben meglepő, nem régóta léteznek, a szervezettségül sem valami acélos. Hódmezővásárhelyen nincsenek jelen, bár a Facebookon szerveződött valami. 

Annál beszédesebb, hogy az új pólust formáló LMP sem állt rajthoz egy megyei jogú város polgármester-választásán. Bohóckodtak egy kicsit a jelöltállítással, megkérdezték a vásárhelyieket, ők meg Balogh Jánosnét, Mártély polgármesterét és Havránek Ferencet, a Zöld Baloldal önkormányzati képviselőjét javasolták. Nem meglepő, hogy sem egy másik település regnáló polgármestere, sem egy másik párt képviselője nem vállalta, hogy az LMP jelöltje legyen. A népszavazási aláírásgyűjtés kudarca után ez újabb lesújtó helyzetjelentés a párt országos szervezettségéről, akkor, amikor két év sincs hátra a következő országgyűlési választásokig.

A választáson rajthoz álló jelöltek közül Lázár kijelölt utódja, korábbi alpolgármestere, Almási István indult a kormánypártok színeiben – a korábbi eredmények alapján szinte biztosra lehetett venni a győzelmét. Az MSZP ismét 2010-es jelöltjét, Kis Andreát indította, a Jobbik másik aspiránssal próbálkozott. Az igazi változást a negyedik szereplő jelentette: míg 2010-ben a Lázárral gyakran és élesen konfrontálódó, baloldali Havránek indult a tisztségért, addig most az erősen jobboldali Nagy, a Magyarok Szövetségének elnöke nevezett be a választásra.

A mezőny változásai miatt az MSZP-nek könnyebbnek, a Jobbiknak nehezebbnek ígérkezett a küzdelem, mint két éve. Ez be is jött: hasonló körülmények között (alig néhány százalékponttal alacsonyabb részvétel mellett) az MSZP-s jelölt támogatottsága nagyjából megegyezett a 2010-es szocialista és zöld baloldali szavazati arányok összességével, a Jobbik viszont nem tudott érdemben erősíteni. Az MSZP jó tendencia értelmezése azonban csak első ránézésre állja meg a helyét, valójában a szocialistáknak egyáltalán nincs sok okuk az örömre. Míg 2010-ben a jobboldal 67, a baloldal 20, a radikális jobb 13 százalékot szerzett, addig most a jobboldal 52, a baloldal 23, a radikális jobb pedig 25 százalékot ért el. Azaz a Fidesz egyértelmű gyengüléséből (ami részben a Lázár és Almási népszerűsége közötti különbségből is fakadhatott) sokkal inkább a radikálisok profitáltak, semmint a baloldali ellenzék.

A Fidesz számára a kormányzás félidejében és megkopott országos népszerűsége fényében hízelgő az eredmény, de Hódmezővásárhely erős jobboldali gyökerei miatt igazán messzire menő következtetéseket nem érdemes levonniuk belőle. Amelyik város még 2002 őszén is ellenállt a vörös áradatnak, az – ha valami drámai nem történik – 2014-ben sem fog a billegő körzetek közé tartozni.