Titanic ez, bár nem az óceánt járta, csak a magyar folyamokat; nem halt meg miatta senki, csak maga a hajó lett az enyészeté; és nem jéghegynek ütközött, hanem csak a magyar valóságnak. A magyar technika- és hajózástörténet egyik különleges emléke, a Monarchia korának egyik utolsó gépi tanúja, a közel száz éves Szőke Tisza gőzhajó hosszú agónia után pár hónapja a szőke Tiszába merült. Most aztán vakargathatják a fejüket az illetékesek. Mást amúgy sem csináltak évek óta.
A Szőke Tisza szépen végigkísérte Magyarország elmúlt száz évét: amíg alant a hullámokat szelte, addig fölötte egymást szelték a különböző rezsimek, a hajó pedig engedelmesen követte az új meg új kijelölt irányokat.
Dr. Balogh Tamás Szőke Tiszáról szóló tanulmánya szerint a történet gyökerei egészen Széchenyi Istvánig nyúlnak vissza: az ő javaslatára építette fel 1835-ben az osztrák Dunagőzhajózási Társaság az óbudai hajógyárat, ami a hazai ipari hajógyártás bölcsője lett. 1874-re a DGT építette meg Európa első, kizárólag elektromos árammal világított gyorsjáratú személyhajóját, ami a későbbi fejlesztések alapja lett. A későbbi Szőke Tiszát 1917-ben, az I. világháború alatt építették meg, az új uralkodó tiszteletére a IV. Károly nevet kapta. Hossza 77,4, szélessége 15,29, merülése 1,5 méter volt, a gőzkazán 800 lóerős teljesítményre volt képes. A IV. Károly belső tere a világháborús időszak ellenére elsőrangú minőségű anyagokból, kovácsoltvas, bronz, réz, faintarzia felhasználásával készült; a belső teret szalonok, díszlépcsők ékesítették.
A Monarchia bukásával 1919-ben Sas névre keresztelték át a gőzhajót, majd a Horthy-korszakban, 1930-ban a Szent Imre nevet kapta. Ezen a néven szolgált az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus rendezvényhajójaként is. A hajó 1944-ben Ausztriába került, majd 1947-ben úszott vissza Magyarországra. 1950-ben – egy újabb rezsim jelképeként – a Felszabadulás nevet kapta. Egy felújítás után, 1958-ban sétahajóvá alakították, így közlekedett 1976-ig. Utána állóhajóként szolgált Budapesten, majd 1980-tól, immár Szőke Tisza néven Szegeden. A század legsűrűbb évtizedeit végigszolgáló hajó innentől nyugdíjaskorba lépett, s új gazdái sem törődtek nagyon vele: Szeged városa semmilyen állagmegóvási munkálatot nem végzett rajta, csak újabb és újabb festékrétegekkel szépítgették felszínesen az egyre csak rozsdásodó, szétmálló hajótestet. A kilencvenes években az utolsó királyról elnevezett egykori luxushajóban diszkót rendeztek be.
2000-ben Szeged megszabadult a kivénhedt hajótól: egy vállalkozó jelképes 125 forintért vette meg a Szőke Tiszát, majd jöttek az újabb és újabb nagyívű, de egyre kevésbé megalapozottabb tervek (étterem, múzeum, szálloda, esetleg újra működőképes hajó...) az újjászületésre. Eközben a hajófenék szivárgó lemezeit csere helyett egyszerűen betonnal (!) öntötték le. Az ötletek, tervek lassan elapadtak, megfelelő mennyiségű pénz talán soha nem is állt rendelkezésre; így nem meglepő, hogy 2006-tól már a romos hajó fosztogatásáról érkeztek hírek, és ekkoriban törték össze ismeretlenek az utolsó, épen maradt csillárt is. Az idő vasfogának az idei télig bírt ellenállni a hajó: 2012. február 26-án a jég miatt megrepedt, a hajó a Tiszába süllyedt, az alsó szinteket elöntötte a víz.
Fotók: Hűvös Ferenc; Szeged Ma
Ugyan az utolsó utáni pillanatokban is sokan drukkoltak és ügyködtek a hajó feltámasztásáért, a Szeged Ma friss cikke szerint az ügy elakadt a magyar bürokrácia állóvizében. Bár a Szőke Tiszát a csődtörvény előírásainak megfelelően eladásra hirdették, majd a két jelentkező közötti árverésen is értékesítették; a hajó ideiglenes védelme miatt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt is értesíteni kellett, hiszen a magyar államot elővételi jog illeti meg. A felszámolóbiztos a KÖH aktív közreműködését kérte a hivataltól, s erre az ígéretet meg is kapta. Arról viszont senki sem értesült azóta, hogy kívánnak-e élni az elővásárlási joggal.
A Tisza vize most épp alacsony szinten áll, így el lehetne kezdeni az értékmentést – viszont a lap szerint a mai napig semmiféle hivatalos értesítés, döntés, határozat nem született arról, hogy az elsüllyedt Szőke Tisza gőzösön mely részeket – esetleg az egész hajót – kívánnak védelem alá helyezni. „Miután többször megkerestem a KÖH illetékesét, azt a nyilatkozatot kaptam, hogy mindkét döntés államtitkári, minisztériumi szintre került” – mondta a felszámolóbiztos az ügy jelenlegi állásáról a Szeged Mának.
A technikatörténeti fontosságú hajó addig is fél lábbal a hullámsírban, gyomrában nyilván már halakkal, oldalában fákkal álmodik történelmi múltjáról.
