A következő tuktukost, autóst, motoroskerekest, bringariksást, aki rám tülköl, azt bizony lekaratézom. Én szóltam.
Az Indira Gandhi reptér parkolójában „földre köpni tilos”, valamint „főzni tilos” tábla, viszont kilométeres a mozgójárda és a szőnyegpadló, Ferihegy ehhez képest falusi vasúti utasváró.
Delhi óvárosa a Paharganj: bazár, bolt hátán-alatt-mögött bolt. A Szárnyas Fejvadász és a Meztelen ebéd környékén tessék kapirgálni, a sikátorokban szarkupacok között táncikálunk, a szmogtól nem látszik a Nap. Ilyent még nem láttam, hallottam, szagoltam, ez már Tel-Aviv jemeni negyedét megjárt személyemnek is túl rusztikus.
Megérkeztünk a neten becserkészett Namaszkár hostelbe. Ezúton üzenjük a Lonely Planet szerkesztőségének, hogy fuck you very much. No, és így jár a szegény turista, ha egy 2006-os Lonely Planettel vág neki. Main bazar, sikátor balkanyar, a lobbi – recepciós földszint épp salakig redukálva, felújítás. Az éjszakai portás bevetetlen ágyán üldögélve kiderül, hogy egy éjszaka 550 rúpia, mert a lefoglalt szobának nincs ablaka – az ablak nevű pluszkomforttal ellátott szoba természetesen kicsit drágább. A szoba halovány pink, az enteriőr minimál design, a fürdő a szokásos vödör + fajansz melegvíz. Miután kint 40 fok tombol, gyorsan melegszik a tetőn kihelyezett hatalmas fekete víztartály. Csendben hámlik a penészes falról az olajfesték.
1. Röhögögörcs.
2. Mirocs kétszer ki-bepakolja a hátizsákját, visszafogott aztaq', majd újabb röhögőgörcs. ITT VAGYUNK, mert megérdemeljük! Incredible India!
3. Azonnal meneküljünk Ladakhba, a tibetiek közé, ott legalább hűvös van.
4. Megbontottuk az isztambuli reptéren 16 ejróért beszerzett literes Absolut vocit.
5. Nem is olyan rossz ez, végül is kalandot vagy mit kerestünk, egycsillagos szállodában bizonyára unatkoznánk.
6. Fotózással egybekötött részeg kóválygás a nyomornegyedben, ami talán nem is nyomornegyed, mert az egyik sikátorban ott lapul a Tourist Info Center.
7. Egy riksás 20 rúpiáért elvisz egy boltba, ahol végre sörhöz jutok kábé 500 forintért (a bazár és környéke szeszmentes övezet).
8. Hosszas kérdezősködés után elkeveredek egy boltba, ahol hajlandóak a pult alól cigit adni. Egy szálat. Megveszem a készletet, egy pakk Henszonésbeggyest 800 pénzért, aztán megkínálom a tulajt és nagyszámú haverját.
9. Fejes a foltos lepedőre, a mennyezeti ventilátor kellemesen kavargatja a takonyszerű levegőt.
Mennyi lányka utazik errefelé. Keresik a választ a kérdésre.
Nagy Erzsi világjáró bajkeverő javaslatára felkeressük a Lord Krishna hostel tetejét (Everest Kitchen Sunny Rooftop, bár és restaurant). A kajára várva egy érdeklődő egérkét fotózgatunk.
Palak Paneer: (házi, helyben készült) fehér sajt spenótszószban (75 rúpia), valamint chicken curry 110 rúpia (kb. 550 pénz). Citromfűtea (2 személyes, 70 rúpia). Cola (1 pint) 25. Limca, citromos-cukros izé, 25, made by Coca-Cola, rémületes, az isten szerelmére, ne. A citrom-gyömbér-méztea viszont üt. A sört a már említett alkoholtilalom miatt teáskannában szervírozzák. Kingfisher, 120 rúpia.
„City of cities”, na igen. A sok sznob ezobuzi erősen a seggcsakrájára esik, amikor szembesül az okkult bölcsesség hazájával. A város, ahol orrot facsar a szmog. Kihullik tőle az ember orrszőre, köhögünk. Égetett szemét, csatornaszag, lábszag, hónaljszag, pinaszag, faszszag, seggszag, dögszag, ételszag, benzingőz, por, por, por. Mindezekből az égetett szemétszag a legsúlyosabb fűszer, a Mahatma Gandhi emlékmű körüli hatalmas, több négyzetkilométeres, szépen gondozott parkhoz is elkísér, nincs menekvés. A saját illatfelhőm taglalásától szemérmesen eltekintek: első nap lemállottak rólunk a divatos kellékek, menő ing, alsógatya, szétmállott a karórám szíja a verítéközöntől, sportcipő helyett a Vama Veche-n beújított papucsban slattyogok. Napolaj és nyolc liter víz (már nem 40 rúpiával vernek át, 15-ért vesszük), jól elvagyunk kaja nélkül, cukros vízen (Thumbs Up kóla, 30 rúpia).
Nehéz megszokni a város méreteit, léptéktévesztésben élünk.
