Szerda este fél kilenc magasságában, Bukarestből hazaérkezve a repülőtérről Kőbánya-Kispest metróállomásra tartó 200E buszon állva azon gondolkoztam, hogy mennyit javult az elmúlt években a reptér BKV-s megközelíthetősége: normális, légkondicionált busz, normális kiírások, és már Köki harmadik világbeli outfitje is a múlté. Az a bizonyos első benyomás egy városról.
Kőbánya-Kispest előtt néhány perccel előbb magyarul mondott be valami olyasmit az utastájékoztatási rendszer, hogy „Kőbánya-Kispest metrómegálló következik. A metróállomás akadálymentes megközelítéséhez válassza a következő megállót!″ (nem világos, mit ér a megálló akadálymentes megközelítése, ha aztán az egész kék metróvonalon lépcsőzni/mozgólépcsőzni kell?). A nem teljesen egyértelmű szöveg az angol tájékoztatás után lett csak igazán zavaros, ahol nemes egyszerűséggel azt közölték, „Next stop is Kőbánya-Kispest. For the metro station, stay on board!″, majd a busz megállt a metróállomás város felőli végén túl, egy külvárosi parkoló és egy építési terület nászából született megállóban. A külföldi utasok értetlenül néztek egymásra, volt, aki leszállt, a barátai nem, aztán mégis, majd újra vissza. Akik leszálltak, azok sétálhattak egy kicsit, majd nekiállhattak megmászni a Köki hőskorát idéző piros felüljárót a metróperonra.
Nagyon kellemetlen volt az egész, és teljesen érthetetlen is, mert a busz az újraindulás után visszakanyarodott, és egy percen belül megállt a 2-300 méterre lévő végállomásán, a Köki Terminál buszpályaudvarán, ahonnan konszolidált körülmények között (például végig fedél alatt) közelíthető meg a metró.
Teljesen érthetetlen, hogy mi szükség erre a plusz megállóra, miért kell két Kőbánya-Kispest M megálló a 200E vonalán. A BKV.hu menetrendje szerint négy perc telik el a két megálló érintése között, azonban ezt egyedül az első megálló bizonytalan leszállói indokolhatják, valójában egy perc lenne a menetidő, ha nem állna meg a busz. Elképzelhető, hogy csúcsforgalomban jelenthet némi időelőnyt a plusz – korábban, az építkezés alatt ideiglenesnek szánt, aztán úgy maradt – megálló, de nekem úgy tűnt, hogy a busz az utolsó néhány száz métert dedikált útvonalon, a forgalomtól nem zavartatva teszi meg.