Interjút adott a Heti Válasznak Matolcsy György. És ha Matolcsy interjút ad, akkor ott van tartalom, van lendület, van flow:

  „Gazdaságtörténeti bravúrnak tartom, ahogy a kormánynak sikerült kizárólag belső forrásokból konszolidálnia az állam pénzügyeit. Olyan kiadási és bevételi szerkezetet alakítottunk ki a költségvetésben, amellyel véglegessé vált a pénzügyi stabilizáció, s hosszú távon fenntartható a 3 százalék alatti államháztartási hiány.”

  Az erős jelzőkkel és az öndicsérettel ritkán spóroló miniszter hiába jelenti be nagyvonalúan a végleges pénzügyi stabilitást és a hosszú távon fenntartható hiányt, ha ezt rajta kívül nem sokan látják/hiszik. A végleges stabilitás idilli állapotában miért kell évente (havonta?) többször is hozzányúlni az adórendszerhez? Ott van például a telefonadó, amit elfogadása után néhány nappal már módosítanának is a kormánypártok – de hál' Istennek változatlanul nem az emberekkel fizettetik meg.

  Ráadásul nem is a végleges stabilitás az unortodoxia csúcsa, akad itt jelentősebb verbálteljesítmény is: „A pénzügyi tranzakciós illeték olyan taktikai atomfegyver a XXI. században, ami lehetővé teszi, hogy a foglalkoztatás terén felvegyük a versenyt az ázsiai országokkal. Ahhoz ugyanis, hogy a foglalkoztatást növelni tudjuk, az élőmunka terheit kell mérsékelni.”

  A taktikai atomfegyver itt alighanem a csodafegyver teminust helyettesíti, mégiscsak szerényebb így. Ha viszont szó szerint kell érteni, akkor érdemes mélyebben végiggondolni a hasonlatot. A taktikai atomfegyverek lényege, hogy sose kelljen bevetni őket, kellő elrettentő erővel bírjon már maga a fenyegetésük is. A pénzügyi tranzakciós adóval viszont a dolgok jelen állása szerint nem ez a helyzet, nagyon is készül a bevetésére a kormány. Vajon milyen következményekre számíthat a pénzügyi rendszer, a gazdaság, az ország, ha Matolcsy taktikai atomcsapást mér a pénzügyi tranzakciókra?