Az idén harmincöt éves Sea Shepherd hajó halálfejes zászlók alatt vívja háborúját a tengerek élővilágának védelmében. Vezérét Japánban és a Feröer-szigeteken terroristának tartják, Izlandról pedig hivatalosan kitiltották. Ült már korábban rács mögött Kanadában és Norvégiában is, a múlt hét elején pedig Frankfurtban tartóztatták le. A kultikus, ellentmondásos Paul Watson kapitány jelenleg házi őrizetben van Németországban és arra vár, vajon kiadják-e Costa Ricának egy 2002-es ügy miatt, ahol akár gyilkossági kísérlettel is megvádolhatják. Tegnap a világ számos pontján tüntettek mellette.

  Watson 1975-ben egyike volt a Greenpeace alapítóinak, ám a zöldek módszereit nem tartotta elég célravezetőnek, így alakult meg a radikális Sea Shepherd Conservation Society (Tengeri Pásztor Természetvédő Társaság). A szervezet filmre veszi az illegális halászást, feljelenti az elkövetőket és a tettlegességtől sem riad vissza: füstbombákkal elijesztik a legénységet a fedélzetről, majd elsüllyesztik hajóikat, esetleg tönkreteszik a hálóikat, illetve rendszeresen romlott ételekkel bombázza a tilosban járó halászokat. Önkéntes fiatalok segítik munkájukat, akik a világ minden tájáról jelentkeznek a nem mindennapi kalandokra.

  Főként az Animal Planeten futó Whale Wars tette ismertté őket, de emellett számos, jóval kisebb médianyilvánosságot kapó projektjük is akad, a bálnák mellett a delfineket, a Galapagos-szigeteki teknősöket, a fókákat és a cápákat is védik. Ahogy a Sea Shepherd egyre sikeresebb akciókat szervez, magától értetődően egyre több ellenségre tesz szert – ennek eredményeképp pedig sorban indultak ellene a perek.

  Costa Rica 2011 októberében adott ki körözést Watson ellen, éppen azután, hogy a Cetfélék Kutatóintézete (Institute for Cetacean Research, ICR) polgári pert indított a Sea Shepherd ellen az Egyesült Államokban. Az ügy hitelességéhez hozzátartozik, hogy az Interpol kiadott egy közleményt, melyben az áll, hogy nem tartják jogerősnek a szóban forgó elfogatóparancsot, mivel nem egyezik sem az általuk elfogadott jogszabályokkal, sem pedig az Interpol alkotmányos szabályaival.

  A renitens kanadai és csapata még 2002-ben, guatemalai vizeken került összetűzésbe egy Costa Rica-i cápavadász hajó, a Varadero legénységével. Utóbbiak azzal vádolták meg a Sea Shepherd-öt, hogy meg akarták őket ölni, de a cápavédők közleménye szerint bizonyítékok vannak arra, hogy ez nem igaz. Ennek az akciónak a részeként forgatták egyébként a Sharkwater című, világhírűvé lett, sokkoló dokumentumfilmet is, az ún. uszonyvadászat kegyetlenül véres valóságáról. A BBC szerint az ügyben gyilkossági kísérlettel is megvádolhatják Watsont Costa Ricában.

  „Nem gondolom, hogy a Costa Rica-i perem igazságosan fog zajlani” – írja a kapitány a Sea Shepherd honlapján található közleményben. „Nem a helyi igazságszolgáltatás miatt aggódom, hanem amiatt, hogy a cápamaffia mindent meg fog tenni, hogy börtönbe kerüljek” – fejti ki, majd hozzáteszi: „Nem akarjuk támadni a Costa Rica-i elnököt, sem a kormányt. Szeretnénk az ország felé pozitív módon közelíteni, és nem csupán ezzel a jogi kérdéssel kapcsolatban. Szeretnénk egy olyan, jogilag tiszta megoldást találni, amellyel megtalálhatjuk a módját, hogy együttműködjünk velük az óceáni ökoszisztémát súlyosan károsító cápavadászat ellen”.

  Miért érdekes mindez? Kit érdekelnek a tibeti meleg bálnák jogai, vagy a tengerek és óceánok ökoszisztémájának lassú, de biztos térdre rogyása? Watson letartóztatása japán nyomásra történt, az Interpol szerint jogtalanul. Szerdán a világ számos pontján, köztük Magyarországon a Német Nagykövetség előtt is tüntettek az aktivista szabadon bocsátásáért. Az IWC, a bálnavadászatot felügyelő nemzetközi szervezet moratóriumot rendelt el a nyolcvanas években, ám ennek betartását az égvilágon senki nem ellenőrzi a Sea Shepherd-ön kívül. Norvégia alá sem írta az egyezményt, az izlandi kormány szintén működtet bálnavadászhajókat, Japán pedig évente ezer cetet gyilkol le a kormány támogatásával: a vadászat ugyanis tudományos célból nem tilos, így ezzel remekül tudnak sumákolni.

  Paul Watson úgy véli, ha senki sem tesz semmit, joga van a saját eszközeivel megoldani a helyzetet. Ha kell, akár erőszakkal, viselve a következményeket. Önbíráskodás? Meglehet. Ezt a műfajt csak így lehet űzni, különben menthetetlenül felfalnak a cápák.