Gyurcsány Ferenc távozott a magyar közéletből. Talán nem örökre, de hosszú időre – függetlenül attól, hogy a Fidelitas vagy a Jobbik ezt követeli-e tőle, vagy sem. Kérdés, hogy belátja-e ezt maga is, vagy tovább küzd, rakkol a pályán, űzi-hajtja a pettyest, miközben már társai sem keresik a labdával.

  Elképesztő az egész. Elképesztő látni, ahogy pálcát tör Schmitt Pál fölött, miközben tudatában kell lennie saját tudományos munkája önállóságának: „A doktori cím megszerzésének alapvető feltétele az önálló tudományos munka. Ebben a dolgozatban az önálló tudományos munkának se híre, se hamva. Becsapta önmagát, úgy látom, becsapja a világot.”

  Gyurcsány lépésről lépésre, pontról pontra ugyanazokat a hibákat követi el, mint Schmitt, zseniálisnak vélt taktikai húzásokkal ad óriási mattot saját magának. Van itt minden, ami egy jó plágium-ügyhöz szükséges: ártatlanságot alátámasztó hiteles egyetemi forrás, áldozati narratíva, ami csak kell. A volt miniszterelnök, ahelyett, hogy – mentve a menthetőt – már a gyanú első felmerülésekor bevallaná hibáját és látványosan bűnbánatot gyakorolna, minden újabb megszólalásával egyre mélyebbre ássa magát, miközben csak abban reménykedhet, hogy az eredeti dolgozata híján már nem lehet rábizonyítani a plágiumot. Ki nem kényszerített hibákat vét, újra és újra meghazudtolja magát, amikor magyarázza a tanárképzős szakdolgozat genezisét: „Hogy miért a környék szőlészetéből és borászatáról írtam dolgozatomat? Mert akkori feleségem szüleinek balatonfüredi családi házában sok anyagot találtam a környék szőlészetéről és borászatáról. Tájékoztatókat, prospektusokat, beszámolókat. Hogy köztük volt-e Szabolcs dolgozatának kézirata, vagy annak vázlata, fogalmam sincs. Ha igen, biztosan olvastam. Ha olvastam, bizonyára felhasználtam. Ha használtam, szeretném hinni, hogy tisztességesen megjelöltem a forrást. A szakdolgozat nem tudományos értekezés, nem doktori disszertáció, célja nem egyéb, mint hogy bemutassa: a végzős hallgató tájékozott egy szakmai területen. Naná, hogy forrásmunkákból dolgozik, természetesen támaszkodik mások munkájára.”

  Abszurd, de éppen ezért különösen szórakoztató, hogy egy évtizedekkel ezelőtti, már akkor sem túl jelentős, okosba letudott főiskolai szakdolgozat ügyébe bukik bele a nagy visszatérésre készülő pápai gyerek. Nem az őszödi villa költséghatékony magánosításába, nem a családi uszoda áfájának visszaigénylésébe, nem a kormányzásnak álcázott semmittevésbe, nem az őszödi beszédbe, nem a 2006-os rendőrterrorba, Sukoróba vagy a moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladásába.

 Gyurcsány miniszterelnöki bukását követően az általa magas pozícióba emelt kádereket nevezték Gyurcsány-árváknak. Most egy egész párt lehet Gyurcsány-árva, a Demokratikus Koalíció ugyanis nem annyira a szabadság és szolidaritás, mint amennyire a volt miniszterelnök pártja, ahogy azt a Népszabadság Online DKP – Gyurcsány Pártja címkéje is nagyon pontosan mutatja. Vele sem a legígéretesebb politikai formáció a DKP, de nélküle? Mi marad a pártból, ha kivonjuk belőle Gyurcsányt? Bauer Tamás, Debreczeni József, Molnár Csaba, Szabó Zoltán, Vadai Ágnes és néhány száz vagy ezer, rendkívül elszánt Gyurcsány-árva. 

Frissítés: Gyurcsány meg fog harcolni az igazáért. Schmitt is megharcolt.