Ashley Judd: „Darabokra szedik az arcunkat”
A nők külső megjelenéséről kialakított általános vélemény, a női nemet illető közízlés mindannyiunkat meghatároz és kontrollál, legyünk nők vagy férfiak, sztárok vagy hétköznapi emberek. A reflektorfényben álló szépségeket éppúgy determinálja és megfelelésre készteti, mint a lépcsőházban szembejövő szomszédot, a hatás pedig állandó. Az igényesség mellett azonban a külső feletti folyamatos felügyelet a gyakori rossz közérzet problémájától az állandó frusztráción át egészen a halálba torkolló betegségekig vezethet. Meghatározza az önképet, ezen keresztül az önbecsülést, így a kapcsolatokat és a szakmai sikereket is. Nem túlzás azt állítani, a sztárok világában zajló trendek egy önmagára kicsit is adó ember életére teljes egészében kihatnak.
„Leírnak minket, darabokra szedik és elemzik az arcunkat és a testünket, személyiségünket, belső értékeinket redukálják, majd kizárólag fizikai tulajdonságok alapján ítélnek meg” – írja Ashley Judd, akit a közelmúltban néhány hirtelen felszökött plusz kiló miatt vett szájára a celebsajtó. A népszerű hollywoodi színésznő „pufi” arcát újságírók hada elemezte ki, manipulálva ezzel a közvéleményt is. Bár saját bevallása szerint a híresség korábban nem törődött az ilyen véleményekkel, a márciusi botrányról nem tudott nem tudomást venni. Nem lehet hibáztatni: a mindennapokat behálózó elvárások, a mindenütt felbukkanó „tökéletes” nők megrajzolt képe mellett senki sem dughatja homokba a fejét. A hírességek számára kellemetlen cikkek mellett pedig még mindig nem tettünk említést arról a több millió ismeretlen lányról, akiknek mindennapjait közvetetten keserítik meg a photoshopolt címlaplányok. (Egy felmérés szerint a 15-35 év közötti magyar nők között ezek aránya 50 százalék.)
Néhányan állítják, hogy őket mindez nem érdekli, jól érzik magukat a bőrükben, de elképzelhetetlen, hogy a főzni és enni szerető Adele nem gondolkodott már el a fogyáson; a súlyproblémák miatt újra és újra depresszióba csúszó Tóth Vera nem fohászkodott már vékony lábakért; és hogy a „hagyományos” modelltársaikhoz képest kevésbé keresett plus size modellek nem örülnének egy természetesen sovány testalkatnak. Persze nemcsak zsírpárnákról van szó: a rendkívüli hanggal megáldott Szíj Melindát például egyszerű megjelenéséért, hétköznapiságáért tűzte céltáblára a bulvár és a minőségi sajtó egyaránt. Említsük meg továbbá azokat a lapokat, amelyek az ajándék szájfény mellett újabb és újabb fogyókúraötletekkel próbálnak olvasókat fogni maguknak. Nagyobb mellek, kevesebb ránc, nulla narancsbőr – álomvilág, rémálomvilág. Nők, akik diétával töltik életüket, és akik hetente esnek le ájultan a szobabicikliről a fogyókúra miatt alacsony vércukorszint okán. És akik kórházba kerülnek. Hétköznapi és híres nők egyaránt, egyre többen, egyre fiatalabban.
Újságírói etikai kérdés is az ügy: kinek van joga ítélkezni a másik felett, és mi alapján teheti azt meg? Továbbá: elvárható-e egy újságírótól, hogy tisztában legyen leírt szavai jelentőségével, azok hatásaival a társadalomra – a nők érzéseire, a férfiak elvárásaira? Kritizálhatja-e kegyetlenül a Huffington Post vagy az MSNBC Ashley Judd felpuffadt arcát anélkül, hogy megkérdezné őt annak okáról, meggyőződne róla, hogy nem-e egy kényszerű egyhónapos szteroid-kúra mellékhatásaként jelentkezett a változás? Titulálhatja-e „disznónak” vagy „tehénnek”, és tehet-e megjegyzéseket férje valószínűleg nem létező szeretőiről? És mi (és ki által) követelhető meg egy cégtől, amely csontkollekciókkal hirdeti magát, vagy attól a divattervezőtől, aki olyan modelleken mutatja be ruháit, akiknek BMI-indexe a halálközeli tartományban stagnál? Számon kérheti-e bárki a marketingeseket, akik az élet és az étel élvezetére, fogyasztása biztatnak irreális alakokkal?
Nem csak testsúlyról, tökéletes formákról, ízlésről és divatról van szó, de mára az állandó szexuális kisugárzás is az alapkövetelmények közé lépett elő. Az óriásplakátokon istennőkké emelt fehérneműmodellek mutatják az utat, az őket követő átlagos lányok azonban ezen a nyomvonalon halandókból gyakran szexuális eszközökké válnak. Ez évszázadok óta tartó probléma, ami továbbra is jelen van, és a kizárólag szexualitásra épülő videoklipek, a valóságtól teljesen elrugaszkodott pornófilmek, de már a fehérnemű által tökéletes alakot ígérő női képek is újra és újra ehhez küldik vissza a civilizációt. A média szerint a nőnek továbbra is a konyhában, az ágyban, a tükör előtt, a gyerek mellett a helye. Mikor hol, de mindig kifogástalan állapotban.
Ugyanakkor Judd is megállapítja: a folyamatot nem a férfiak idézik elő, hanem a társadalom önmagából generálja. Véleménye szerint ez maga az „alattomos rendszer”, amely előnyben részesíti az erősebb nem érdeklődését a testiség iránt, és amelyben a nők akkor is veszélyben vannak, ha határozottan visszautasítják részvételüket. Ez az abnormális megszállottság – Judd szerint – mára annyira beleitta magát a mindennapokba, hogy normálissá és teljes mértékben elfogadottá vált. Az emberek egy része gyakorlatilag képtelen arra, hogy individuumként tekintsen önmagára, kizárólag a köz elvárásainak tükrében képes látni testét.
Judd cikkétől azt várja, hogy egy újfajta társadalmi párbeszédet indíthat el, amely során az emberek talán arra is rájöhetnek, egyénként hogyan küzdhetnek a tudat alatt működő hatások, a félelmek és aggodalmak ellen. A jó szándékú mozgalmaknak azonban csak egy kis porszeme a színésznő – és nem kizárólag hónaljkutyás feminista csoportokról lehet beszélni, amikor a nők védelme érdekében korlátozások kerülnek szóba. A testtömeg-index alapján alultápláltnak ítélt modellek alkalmazásának tiltásáról 2006-ban fogadtak el nemzetközi szabályozást, a piszkafák azonban mintha még mindig ugyanolyan keresettek lennének. Izrael ugyanakkor komolyan veszi a problémát: három hónapnál nem régebbi orvosi papírokat követel a szépségektől, és szigorúan tiltja a fotókon a digitális utómunkákat is.
Próbálkozások tehát vannak, azonban mindaddig nem fog alapvetően változni a világ, amíg Ashley Judd vagy Scarlett Johansson után az olyan aktuális szexszimbólumok, mint Angelina Jolie, Natalie Portman vagy Kate Moss nem gondolják úgy, hogy szebbek, de legalábbis egészségesebbek lennének pár plusz kilóval. Ők ugyanis nem csak áldozatai, de kulcsszereplői, sőt felelősei is egy olyan nőknek szóló csatának, ahol nő nem nyerhet.
