Pofára estek a svájci szakszervezetek: az Eidgenossenschaft népe úgy döntött, nem szavaz meg magának több szabadnapot az eddigieknél. A Travail.Suisse szakszervezeti szövetség azt akarta elérni a népszavazással, hogy az évi négy hetet kitevő szabadnapok számát hat hétre növeljék. A dolgozó nép azonban nemmel szavazott a szakszik őket kényeztetni ígérő javaslatára. Das ist Kapitalismus.
A vasárnapi népszavazás eredménye alapból megerősítette a svájciakról létező összes sztereotípiát, akik több évszázados jólét és béke ellenére sem váltak a lazsálás hívévé. Bár az alja munkákat (és a lassú nyitás hatására már a diplomás munkaköröket is) egyre nagyobb arányban végzik a bevándorlók, azért a 26 kanton háromnyelvű népét nem kell félteni, tudják még, hogy mire van szükség ahhoz, hogy egy ország a világválság közepette helyt álljon és gyarapodjon: munkára és még több munkára. Mert a munkából lesz az otthon, az otthonból pedig a biztonság. A svájciak egyébként javíthatatlannak tűnnek: 2002-ben elutasították azt a kezdeményezést is, hogy 42 óráról 36-ra csökkenjen a heti munkaidő.
Bármennyire is mézesmadzag volt a szakszervezetek és az őket támogató balos pártok kérdése, az egyébként rendkívül összetett, eltérő lokális adottságokkal, nézetekkel, társadalmi összetétellel rendelkező kantonok mindegyikében a nem szavazat győzött, egyként éreztek és gondoltak hát a genfi francia bankárok az appenzelli német parasztokkal, Basel egyetemi polgárai a ticinói olasz borosgazdákkal. Sőt, összességében a szavazók 67 százaléka, vagyis kétharmados többsége döntött úgy, hogy nem kér magának több szabadnapot. Hetven százalék fölötti volt az elutasítás aránya a német hegyi kantonokban, akiknek ősei jó pár száz évvel ezelőtt földművelésükkel és a betolakodókkal harcolva megteremtették a szabad Svájc alapjait. Akkor sem a több vakációt gondolták a több szabadság alapjának, és most sem.
A Travail.Suisse azzal magyarázta kampánya sikertelenségét, hogy a szavazást kedvezőtlen időpontra tűzték ki a hatóságok, mert az eurózóna válsága miatt nagy az emberekben a gazdasági bizonytalanság. „Érthető, hogy sok szavazó számára a saját állása miatti aggodalma fontosabb, mint a dolgozók és a svájci cégek hosszú távú jóléte. A kezdeményezés ellenzői a dolgozók félelmére és bizonytalanságára építették kampányukat” – írta a szakszervezet közleményében.
A legjelentősebb munkaadói szövetség viszont üdvözölte a referendum eredményét. „A nem mindenekelőtt igent jelent a svájci cégek versenyképességének fenntartására és a munkahelyek biztonságára. A kezdeményezés elfogadása csak még inkább megdrágította volna az amúgy is magas bérköltségeket, és évente hatmilliárd frankos pluszterhet jelentett volna a vállalkozásoknak” – szögezték le a munkaadók közleményükben.
A baloldali és még baloldalibb népszavazási kérdések országából először is megemeljük kalapunkat a saját orruknál és karosszéküknél távolabb látni svájci polgárok döntése előtt; abba pedig bele sem merünk gondolni, hogy egy szabadnapok számának gyarapításáról szóló magyarországi népszavazás milyen eredménnyel zárulna.