Már a bejelentéskor sejteni lehetett, hogy a Milla alternatív köztársasági elnöki kezdeményezése rejt magában kockázatokat a szerveződés számára. Az ötlet megosztotta a civilek támogatóit, a jelöltek videói a kívülállókból is inkább értetlenséget, semmint rokonszenvet válthattak ki. A (ki)választási folyamat lezárása sem sikerült zökkenőmentesre, Dopeman győzelmét óriási vita kíséri a Milla Facebook-oldalán: sokak szerint a szervezők igazságtalanul vették el Bartos Cs. Istvántól a győzelmet. Ahogy Mravik Norbert megfogalmazta: „és még ti csináltok klipet is , hogy Nem tetszik a rendszer?? basszátokmeg ti is ugyanolyan mocskos csaló karvaly retkek vagytok!!!!”

  Az biztos, hogy a meghirdetett facebookos szavazás mindkét fordulóját Bartos nyerte, a döntőben pedig egy sajátos, fogolydilemmás megoldás biztosította, hogy Bartos ne nyerhessen. Ahogy az Index videójából kiderül, miután Dopeman a versengést választotta, akkor Bartos legfeljebb már csak második lehetett:

  Hogy a bartosisták és a tisztességes versenyt számon kérők felháborodása mekkora botrányt okoz a Millán belül, az ő dolguk. Az előállt helyzet (vagy éppen a Szolidaritáson belüli palotaforradalom) azonban jól mutatja az újdonsült, szervezeti fejlődésük csecsemőkorát élő, bázisdemokrata mozgalmak belső dilemmáját: mi a teendő, ha a nép egészen másként dönt, mint a vezetők elképzelték? A nép szava minden esetben isten szava?