A Gellérthegy, más néven Gellért-hegy, a Wikipédia szerint Budapest ékköve, 1987 óta a világörökség része. Budapestiek, vidékiek és külföldi turisták kedvelt célpontja, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Nagyobbik fele a XI., kisebb (északi) csücske az I. kerülethez tartozik. Mivel szeretjük a friss levegőt, illetve az egyszerre egészséges kikapcsolódással és kulturális feltöltekezéssel járó elfoglaltságokat, elmentünk megnézni, hogy miként is néz ki egy budapesti világörökség. A Gellért szállótól egészen a csúcsig jutottunk, és a következőket láttuk.

  A sétautak egyértelműen az óriáspuzzle-kedvelők igényeinek kielégítésére épültek, s a szórakoztatás mellett egyben a nyugdíjas-probléma megoldásához is hozzájárulnak: 

  A lépcsőket óriási, de az építőkockákkal igazán profin még nem bánó csecsemők készítették:

  A tájékoztató táblák, padok, lámpaoszlopok, sziklák a liberális önmegvalósítás zászlóvivőinek, a street art különböző műfajaiban alkotó művészeknek szolgálnak én- és önkifejezési terepként:

  A hegyoldalban található nyilvános toalettek sajnos valahogy bezárásra kerültek, így hugyozni és szarni csak a bokrokban lehet, amit nem kevesen meg is tesznek. A kortárs alkotók viszont ezeket az épületeket is szívesen birtokba veszik:

  A turistákat figyelmeztető táblák óvják meg a Dunába zuhanástól:

  A Gellérthegy oldala az állatkedvelők számára is fontos hely, itt lehet óvni, védeni a természet értékeit, különösen a madarakat, illetve természetbarát módon megszabadulni az otthon felgyülemlett pet-palackoktól és kajás dobozoktól:

 Rozsdaövezet Budán:

  A hegyet a szerelmesek nagyon szeretik:

  És az olcsó, de minőségi borok kedvelői is:

 Ezeknek a gombaszerű ízéknek a fél tetejére valakinek nagy szüksége volt otthon:

  Szocialista realizmus:

  Ez itt egy vízelvezető árok:

  Az autóval érkezők részére igényes parkolót alakítottak ki:

  A csúcsot ugye a nagy sörnyitó koronázza meg – ezt itt most nem bántjuk –, mellette pedig a Citadella diszkó található. Ez utóbbi épületről és környékéről így írt 1913-ban a Révai nagy lexikona:

„(...) 1900-ban a főváros a katonai kincstártól megváltotta a citadellát s azt harcképtelen állapotba helyezte. A nagy épülettömeg hovafordítását és a G. tetejének rendezését illetőleg felmerült sok terv (Pantheon, mulatóhely stb.) közül eddig egyik sem fogadtatott el s így a G. teteje még ma is rendezetlen.”

  Ezt a problémát Budapest székesfővárosnak az azóta eltelt 99 évben sem sikerült megoldania.

  Ma ilyen absztrakt installációk fogadják a látogatókat:

  Amelyik üzlethelyiség nyitva van, abban román dizájn alapján készült, Kínában gyártott színes faragott dobozokat, matyóhímzéseket és hűtőmágneseket lehet kapni:

  A Rézangyal Pálinkaház saját dizájnnal öregbíti a magyar pálinkakultúra jó hírét:

  A Citadella mellé Budapest ostromakor használt szovjet ágyúkat kúrtak, ezeket megpróbálták ide betonozni, de ez nem nagyon jött össze:

  Természetesen a világörökségi helyszínről egy igazi hungarikum, a Baumaxban kapható, műemlék falba takkerolt figyelmeztető plasztiktábla sem hiányozhat:

  Nehéz lehet két egymás mellett nyíló ablakot ugyanúgy befalazni, ez itt nem is sikerült:

  Az viszont nagyon fontos, hogy a bent lévők egyrészt nyáron is jól érezzék magukat, másrészt ez ne kerüljön nekik túl sokba, ezért a falakra és egyes ablakokba akciós légkondicionálók kerültek, valamint sok-sok vezeték:

   Végezetül néhány archív kép a Fortepanról: