A táncházmozgalomnak (az élő hagyomány megtestesítőjének) több oka is van az ünneplésre: egyrészt idén lesz ötven éves, másrészt tavaly felkerült az UNESCO világörökségi listájára, harmadrészt pedig idén lenne nyolcvan éves Martin György, a híres gyűjtő, kutató és folklorista. Emlékének tiszteletére január 30-án gálaműsort ad a Nemzeti Táncszínházban a Duna Művészegyüttes, a Honvéd Táncszínház és a Magyar Állami Népi Együttes.
A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Martin György 1932. február 5-én született Budapesten. 1951-től 1955-ig hivatásos táncos volt, ezalatt magyart tanult az ELTE-n, majd néprajz-muzeológusi diplomát szerzett Ortutay Gyula és Tálasi István tanítványaként. 1953-65 között a Népművelési Intézetben dolgozott néptánckutatóként, 1965-től az MTA Népzenekutató Csoportjának tudományos munkatársa, majd csoportvezetője, 1974-től haláláig az MTA Zenetudományi Intézet tudományos osztályvezetője. 1951-től végzett rendszeres gyűjtőmunkát a néptánc és népzene területén, az egész Kárpát-medencében. Nem csak a magyar, hanem a többi nép táncait is kutatta, összebarátkozott más népek kutatóival és összehasonlító tánckutatással is foglalkozott, emellett népdal- és népzenegyűjtőként is jeleskedett. 1983. október 31-én hunyt el (úgyhogy jövőre lehet szervezni egy újabb gálát halálának harmincadik évfordulójára). Egyelőre nem emlékezik meg róla Wikipédia-szócikk.
Hatalmas életművéből talán kiemelhetjük a magyar tánchagyományokat összefoglaló kötetét, A magyar nép táncait (1974), és a Lelkes Lajos által szerkesztett Magyar néptánchagyományok 1980-ban megjelent összefoglaló-áttekintő kötetébe írt tanulmányait. Felbecsülhetetlen értékű Martin Györgynek a néptáncok, népzenék és népdalok gyűjtésével végzett munkája. Persze ugyancsak hasonló tiszteletet érdemelnek e téren pályatársai, Kallós Zoltán, Pesovár Ernő és mások.
Az amatőr tánccsoportok szervezeti összefogását és érdekképviseletét felvállaló szövetség is Martin György nevével alakult meg 1993-ban. Végezetül hadd ajánljam Martin Györgynek a táncházmozgalom egyik első favoritjáról, Szék felfedezéséről és tánchagyományairól írt tanulmányát.
