Történetének talán legabszurdabb napján van túl a modern magyar demokrácia. Annyi hajmeresztő dolog fért bele a magyar közélet egyetlen napjába, mint máskor egész decemberébe sem. Az igazság az, hogy nem gondoltuk volna, hogy az LMP új ellenállásából a megszokott, kis létszámú hippiskedésen túl bármi érdemi is lesz. Tévedtünk – igaz, ez elsősorban nem az LMP-n múlt.

  Először vegyük sorra a tegnapi események vidámabb részét. Az alábbi, szépirodalmi igényű szituációkért/mondatokért/párbeszédekért kortárs szerzők tucatjai adnák oda akár az üdvösségüket is, ha az ő fejükből pattanhattak volna ki:

  Összesen öten láncolták össze magukat, a rendőrség mindegyiket vegzálja, kivéve azt az egyet, aki nem is parlamenti képviselő, így vele szemben joguk is lenne fellépni.

  „Ez a demokrácia súlyos sérelme” – mondta Harrach Péter KDNP-s frakcióvezető, majd átlépett Ertsey Katalinon és bement az épületbe. (A tudósító Király András így idézi fel az esetet: „Ez volt ma a kedvenc pillanatom, rohantam Harrach után fülemen a telefonnal, Harrach kérdőn rám nézett, elismételte a mondatot, majd várta, hogy bólintsak. Én meg közben diktáltam a Szilynek.”)

  „Most mégis, tegyem le az autót a belvárosban és fizessek a parkolásért este hatig?” – kérdezte Szalay Péter (Fidesz) a tüntetőktől.

  Elkezdődött a hidegvágózés a déli kapunál. Gyurcsány exminiszterelnök előbb oldalt álldogálva figyelte a kibontakozó rendőrségi akciót, ő is hangosan skandálta, hogy Egész világ téged néz, majd testtel befeszítve megpróbált ellentartani a rendőröknek. Elérte, hogy őt is előállítsák a rendőrök, mivel lemondott a mentelmi jogáról. Már viszik is el.

  „Szóljatok a Gréczynek, hogy elvitték a Ferit!” – ezek voltak Vadai Ágnes utolsó, a hangzavarban még érthető szavai. Molnár Csabáéi meg ezek: „Mit képzel? Parlamenti képviselő vagyok! Legalább mutatkozzon be, mielőtt bántalmazni kezd!”

  Gaudi-Nagy Tamás felajánlotta Osztolykán Ágnesnek, hogy vállalja jogi képviseletét, illetve „András, nem emlékszel, hogy mennyit küzdöttünk együtt” felkiáltással megpróbálta magára irányítani Schiffer András és a kamerák figyelmét. Lett is a dologból némi nácizás, illetve csakajobbikozás (időközben ugyanis a 2006 óta tüntetésfüggésben, 2010 óta -elvonásban szenvedő jobboldali radikális polgártársaink is megjelentek).

  Már mindenkit elvittek, de Osztolykán Ágnes LMP-s képviselőnő még mindig ott álldogál, a derekánál odaláncolva, egy olyan ponton, ahol nincs is rendes bejárat. Ráadásul, mint tudósítónknak elmondta, a lakat kulcsát elvesztette. Meddig marad? – kérdeztük. Amíg kell – válaszolta Osztolykán. Mivel azon a pontos senkinek sincs útban, lehet, hogy egészen hosszúra nyúlik a magányos tiltakozás.

  A karácsonyfánál felszámolt demonstráció résztvevőinek elszállítását megakadályozni próbáló szocialista képviselők, élükön Mesterházy Attila pártelnökkel, beültek az LMP-s aktivistákat szállító rendőrfurgonba, így a rendőrök őket is viszik a Gyorskocsi utcába.

  A szocialista képviselők közül Bárándy Gergely megdöbbenésre közölte, hogy őket nem állították elő, nincsenek őrizetbe véve, hanem egyszerűen elfoglalták a rendőrségi kisbuszt. Ennek nyomatékosítására a kisbuszból Lampeth Mónika időnként kiszáll, majd visszaszáll, miközben a rendőrök tanácstalanul ácsorognak.

  Sodi: Képviselő úr, tud véleményt mondani a történtekről?
  Hiller István: Igen, tudok.
  Sodi: Mi a véleménye?
  Hiller István: Az, ami a benti képviselőknek.
  Sodi: Miért nem volt a rabszállítóban?
  Hiller István: Mert nem fértem be. A saját autómmal jöttem.

  „Én láttam tüntetéseket. Én voltam a Parlamentben, mikor ellenem tüntettek. (...) erőszakkal. De nem engedtük, hogy a Kossuth tériekhez hozzányúljon a rendőrség.” – Gyurcsány Ferenc nyilatkozata Bolgár Györgynek a Klubrádióban.  

  Szili Katalin, Ivády Gábor és Molnár Oszkár független országgyűlési képviselő pénteken közös közleményben tudatta, hogy nem értenek egyet azokkal, akik „karácsony előestéjén a munkát ellehetetlenítő és az ország hírét rontó káros politizálást” folytatnak.

  

  A történtek kevésbé vidám része az, hogy a rendőrség személyi szabadság korlátozása miatt elvitte a tiltakozókat és az, ahogy a kormánypárti képviselők viszonyultak a legkisebb parlamenti párt ellenük folyó demonstrációjához. Azok a kormánypártok, akik 2007-ben a kordonok lebontásával tiltakoztak az akkori kormány politikája ellen, amivel nagyon is egyet tudtunk érteni (az Ilyen ország pedig nincs sorozat egyik első darabja is ebből az ügyből született). Legalább ez eszükbe juthatott volna. Mert mi van, ha elkeseredett elempések viszik a politikát az utcára és állják el az autóbejáratokat? Akkora dráma ez? Aligha.

  Aligha a személyi szabadság megsértése, ha nem lehet a bömössel közvetlenül a Ház kapuja elé állni, és valamelyik közeli utcában vagy a Szabadság téri mélygarázsban kell hagyni az autót, majd öt percet sétálni az épületig (bár Szalay Péter felháborodásából sejthető, hogy ő nem szokott fizetni parkolásért a fővárosban – ellenkező esetben valószínűleg tudná, hogy nem hatig, hanem nyolcig tart a fizetős időszak). 

  Lehet szeretni vagy nem szeretni az LMP által választott tiltakozási formát, de ilyen a politika, ez is belefér a közéleti bokszba. A kormánypártok ilyenkor nem tehetnek mást, mint méltósággal tűrnek, és elmondják, szerintük miért nincs igaza a tiltakozóknak. Ha erőből reagálnak, ágyúval lőnek ördögbotos hippikre, csak magukat teszik nevetségessé. Mert mi lett volna, ha december 23-án a rendőrség nem mozgósít jelentős erőket a képviselők szabad és ingyenes parkolásáért? Semmi. Tüntetnek, megunják, aztán hazamennek, ahogy azt a tegnapi nap mártírja olyan plasztikusan megfogalmazta 2006 sajnálatos őszén.

  Ami tegnap történt a Házban és a Házon kívül, az a Fidesz felelőssége, és a Fidesz is fogja megfizetni az árát.