Lehetne azzal kezdeni, vajon a „bazmeg” szó mennyire vált köznyelvivé? Mert nagyon. Nyugodtan föl lehetne venni a magyar nagyszótárba, mindenféle akadémiai szűrőn átjutna (ha még nem jutott át, nem tudjuk, nincs nálunk a B betűs példány). Hogy az ötvenes években már létezett a szó (mint szó!), az biztos.
Folytathatjuk azzal, hogy vajon Kölcsey Ferenc Himnusz című verse mennyiben számít irodalmi műnek és mennyiben szimbólumnak. Hivatkozik rá az Alkotmány Alaptörvény, oké, fogadjuk el, hogy valami kiemelt státuszú szövegről van szó, a Btk. is ismeri a nemzeti jelkép megsértése tényállást.
De ez megtilt-e bármi normális értelmezést? Azaz vizsgálható-e Kölcsey műve egyáltalán irodalmi műként? Elkülönítik-e a magyar szakokon a Himnuszt a többi Kölcsey-műtől, megjegyzik-e az oktatók a szemináriumokon, hogy figyeljetek, gyerekek, erről a műről csak finoman mondjatok véleményt, mert szerepel az Alkotmányban? Valószínűleg nem. Szabad-e beszélni a szöveg problémáiról? Ugyebár van benne furcsaság: a keresztényeket nyilazó pogány magyarokat a keresztény Isten hozta fel Kárpát szent bércére, a pogány Bendegúznak vére a keresztény Isten által nyert szép hazát. Ami ugye… na. De tudja mit a világ? Belefér. Bazmeg, költészet. Tessék elfogadni. Ja, és csak mellékesen szimbólum. Mert elsősorban vers. Irodalmi mű, melyre a szerzői jogi szabályok vonatkoznak – illetve már nem, mert Kölcsey halála után hetven évvel a teljes szöveg közkinccsé vált. Idézhető. Akármilyen kontextusban. Akármilyenben.
Aki látta a Dessewffy Tibor és Pesty László deathmatchét, annak van arról fogalma, mi van, amikor egy szöveg identitásképzővé (mondjuk Himnuszból himnusszá) lép elő. Nem kell vizsgálni rajta semmit. Szent. Szent egy nép, egy földrész, egy lakóközösség, egy vattacukor-rajongói bázis előtt. Ne baszakodjunk vele. Tényleg ne. Kínos. Viszont Dopeman tényleg nem bántja a Himnuszt, azaz a magyar himnuszt. Meghallgatta valaki az ügyészségen ezt a számot?
A bazmeg nem a Himnuszra vonatkozik. Nem a Himnusz megbaszására buzdít. Nem mondja, hogy bazmeg, de szar. Nincs vele semmi baja. Sőt, a maga eszközeivel éppen hogy felnyomja, példának állítja, idézi, applikálja a mostani helyzetre, „Kölcsey-vel szólva aggódik” stb. stb.
Mint ahogy talán van mit sajnálni azon, hogy Dopeman, aki minden idők legjobb magyar raplemezét csinálta meg annak idején Az Országház fantomja címmel, a jelek szerint már egyáltalán nem kap hányingert attól, hogy Gyurcsánnyal tüntet. Mindenesetre furcsa volt nézni, ahogy a ribancozós rappert Gyurcsány-hívők lapogatják a Kossuth téren. De ez zárójel, egyáltalán nem tartozik ide. Mint ahogy az sem, hogy a Bazmeg mennyire jó szám.
Ráadásul ezt is szabad. Mindent szabad. És ettől nem lesz valaki rossz ember. Bűnöző főleg nem. Legfőképpen nem kell ügyészségre citálni, pláne átlátszó módon, tanúként. Mit akarnak? Figyelmeztetik? Priuszos lesz? Felfüggesztettet kap? Betiltják a számot?
Ha neadjisten egy versben leírja, hogy szar a Himnusz, utálja az Alkotmányt, Szent István egy fasz, és ez megjelenik egy 150 ember által olvasott irodalmi folyóiratban, akkor is van ügyészségi behívó? Csak mert ugyanarról a gesztusról van szó. Vagy csak sokszázezer Youtube-letöltés fölött válik ez büntetőjogi esetté? Mennyinél pontosan? Van erre szabály? Vitatkozni nyilván lehet a művészet fogalmán – de hogy Dopeman számára ne vonatkozna a művészi szabadság elve, olyan nincs, az tévedés.
Ha pedig valami furcsa módon mégsem vonatkozik rá, mert mondjuk nem művészetnek tartják a Bazmeget, mivel Dopemant kritizáló értelmiséginek tartják, a számot pedig egyfajta publicisztikának, akkor pedig a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága vonatkozik rá. És pont. Ez az alapjog ugyanúgy szerepel az Alkotmányban, mint a Himnusz. Az egyik alapjog, a másik szimbólum. Van különbség, ha már össze kell mérni a kettőt. Még egyszer tehát, az egyik: alapjog. Kurva életbe, alapjog.
De ez akkor lenne kérdés, ha Dopeman valóban bántaná a Himnuszt. Nem bántja. Szóval ez az egész ügy valami rettentő nagy ostobaság, és kijár az ügyészségnek egy hatalmas bazmeg. Sőt: „Isten, áldd meg a magyart…” Riadó! Csúnya szavak a szövegkörnyezetben!