A végtelen esztergomi polszappanopera szó szerint a legsötétebb fejezetéhez érkezett: a mai napon megszűnik a közvilágítás és a közétkeztetés a városban a lehetetlen anyagi és politikai helyzet folyományaként. A közvilágítást működtető cég ügyvezetője már pénteken úgy fogalmazott: „az is lehet, hogy csontsötétre lekapcsolom a várost, ha nem látok más megoldást”. S amíg a polgármester asszony és a többségi Fidesz-frakció egymás lemondatásával van elfoglalva, addig Esztergom népe szívhatja a fogát – és láthatja el hideg élelemmel a gyermekeiket. Kérdés persze, mi lesz a szociális ellátásra szoruló idősekkel, akiknek anyu nem tud szendót csomagolni, mert anyu már nincs.
Az esztergomi közélet mára egy olyan hangyaboly lett, amiben nehezen lehet távolról igazságot tenni. Az viszont bizonyos: alig egy évvel ezelőtt az alapvetően jobboldali, konzervatív város egyszerre választott fideszes többséget és hajtotta el Esztergom éléről a helyi jobboldalra és a városra ránövő, enyhén szólva is kétes megítélésű Meggyes Tamást. Aki viszont nem okult a történtekből, nem adta át helyét egy elfogadottabb polgári politikusnak, cserébe egész pályás letámadást indított a megválasztott Tétényi Éva ellen. Az obstrukció talán összes klasszikus eszközét bevetették, hogy ellehetetlenüljön a város vezetésének működése – és ezzel együtt maga a város is. Ugyanakkor az új polgármester sem teheti fel a kezét, hogy mindenki összeesküdött ellene a városban: ha semmit nem tud tenni a város előrelendítése érdekében, akkor bármilyen ellenszéltől függetlenül nem rendelkezik kellő politikusi kaliberrel.
Bár az FN24 információi szerint Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője a napokban tárgyalást kezdeményezett Esztergom polgármesterével, Tétényi Évával, hogy megoldást találjanak az áldatlan állapotokra, az állóháború egyelőre nem oldódott fel. A kihívások pedig nem oldódtak meg. Esztergom érsekei már a 14. században iskolákat, templomokat, könyvtárakat alapítottak, tudományos- és művészpártoló tevékenységeket folytattak, zsinatokat hívtak össze, gyűjteményeket hoztak létre. És mire képesek Esztergom mai urai, hétszáz évvel a sötétnek nevezett középkor után? A sötétségre. Még a saját lakóhelyük működtetésére sem alkalmasak. A nagy múltú város mai elsötétülése szégyen az esztergomi politikai osztály egészére. A város többet érdemel náluk.
