Hajléktalan-ügyben érintettek vagyunk, mivel a házunk egyik befalazott kapualjában él egy idősebb fedél nélküli úr. Azt hogy él, konkrétan onnan lehet tudni, hogy levet ereszt. A lé szarból, húgyból, tablettás borból, barack ízű alkoholos italból és tébécés turhából áll, amely a szóban forgó kapualj előtti járdaterületen terül el egy 2-3 méter sugarú félkör formájában. Ez abból a szempontból jó, hogy a gyerekeket, akikkel nap mint nap itt járunk el, nem kell beoltani semmilyen nyavalya ellen, mert egy életre immunizálódnak minden ellen. Ráadásul amikor meglátjuk a bácsit, fel lehet idézni nekik a Tatuin bolygó dzsaváit, így elterelődik a figyelem arról, hogy éppen a kibaszott óvodába megyünk. Arról a lehetőségről nem is szólva, hogy saját kapualjunkban napi 24 órában megfigyelhetjük az alapvető emberi jogok érvényesülését.
Íme az említett úriember:
Hoppá, bocsánat, itt kicsit előreszaladtunk, a kép nem a házi hajléktalanunkat, hanem Müller Péter Sziámi zenész-üzletembert ábrázolja, akinek eredetileg a poszt vége felé kellett volna feltűnnie.
Szóval visszatérve a hajléktalanokhoz: mint ismeretes, hétfőn a parlament elfogadott egy jogszabályt, mely szerint bizonyos esetekben a visszaeső utcán alvókat böribe lehet csukni. Ez ugye nyilvánvaló baromság, valószínűleg az előterjesztők is csak viccnek szánták, viszont a törvény valahogy mégiscsak átcsusszant, mint annyi egyéb köcsögség az elmúlt időszakban.
Persze ahogy ez ilyenkor lenni szokott, meg is jelent rögtön a Facebookon egy független civil kezdeményeződés, amely néma tüntetést hirdetett a Kossuth térre a hajléktalanokért péntek estére. Ide természetesen mi is kilátogattunk.
Amikor megérkeztünk, a 200-300 demonstráló éppen demonstratívan a földön ült. Ősi hagyomány Nemzetközi sztenderd lehet, hogy ha a hajléktalanokért tüntetnek, akkor a földön kell ülni; bár ezzel a logikával az orvostüntetéseken operálni kéne, a nagycsaládosokén pedig dugni.
Egy-két résztvevő ismerősünknek felvetettük, hogy a saját hajléktalanunkat nagyon szívesen elhoznánk nekik, de udvariasan vissza lettünk utasítva.
Az esemény sztárvendége Molnár F. Árpád, a Hírháttér Multimédia tényfeltárója és echelon-tanú volt, aki a rossz nyelvek szerint szereti, ha kikötözik, és áramot vezetnek a mellbimbójába. Ilyesmiről itt szó sem volt, csupán újabb tényfeltárás készült:
Molnár F. Árpádon kívül jelen volt még két, rózsaszín ruhába öltöztetett kutya:
Továbbá több LMP-s politikus és politikai performer, úgyis mint Vágó Gábor és a méltán népszerű Érsek-Obádovics Nándor:
Mivel meglehetősen hideg volt, a fagyhoz nem szokott iPad-tulajdonosok hamar véget vetettek az üldögélésnek, ám még nem haza mentek, hanem a Kossuth tér egyik sarkában ülő József Attila-szoborhoz. Itt már javában zajlott Az én József Attilám - Szubjektív versmaraton József Attila szobránál című rendezvény, amelyet szintén a demokraták utolsó menedékében, a Facebookon szerveztek. A 32 órás program azért jött létre, hogy felhívják a figyelmet: a 16-17 éves, pattanásos nagykamaszok kedvenc költőjének mindenképpen a Kossuth téri bukszusok között kell maradnia, egy frekventáltabb helyszínre szállítása nyílt hadüzenet lenne en bloc a magyar kultúrának.
Hogy a hajléktalanügyi tüntetők miért csatlakoztak az eseményhez, azt nem annyira értjük; nyilván arról volt szó, hogy itt is borsot lehetett törni a fasiszta kormány orra alá, az pedig mindig jó, mindegy, miről van szó. Mindenesetre az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor Sas József befejezte a Mondd mit érlel... elszavalását, a hajléktalan-tüntetők szóvivője a mikrofonhoz pattant, és finoman elhatárolódott a dologtól, bejelentve, hogy az ő megmozdulásuk véget ért, immár mindenki csak magánemberként tartózkodik itt.
A barna műbőr jakó és a lila-szürke polár felső ügyes kombinálása Molnár F. Árpádnak is bejött. Reméljük, ennek valami különösen ütős anyag lesz a gyümölcse:
A szervezői sátorban bárki jelezhetett szavalni. Jelentkeztek is bőven, amíg ott voltunk, független civilek szájából legalább még háromszor elhangzott a Mondd mit érlel..., kétszer a Születésnapomra és négyszer A hetedik. Aki megéhezett, zsíros kenyeret kaphatott.
Jóval korábban a helyszínen olyan nagyágyúk álltak ki, tettek hitet és szólítottak fel, mint Kuncze Gábor és Horváth Csaba. Sajnos róluk lemaradtunk, így kénytelenek voltunk beérni a mindig kőkemény Artner Sissóval:
Sisso mellett fellépett a Mandiner régi riválisának számító coMMMunity oldal egész közössége, többek között Karsay Dorottya is szerepelt az előzetes programban, de őt sajnos nem láttuk.
Amúgy a meghirdetett celeb fellépők névsora igencsak impozáns, a péntek-szombati programban többek között az alábbiak álltak/állnak ki egy-egy szavalattal a bronz József Attila mellett: Kornis Mihály, Sas József, Pécsi Ildikó, Ráday Mihály, Kukorelly Endre, Vásárhelyi Mária, Vágó István, Ágnes Vanilla, Babarczy Eszter, Kertész Ákos, Bródy János, Gálvölgyi János, Bodor Pál, Czeizel Endre, Mélykúti Ilona, Bárdos Deák Ági, Kulka János. Szegény József Attila, így is végigrinyálta az életét, de mit szólt volna ehhez a névsorhoz?
Egyébként mi azt mondjuk, hogy József Attila maradjon a susnyásban, a hajléktalanok fagyjanak meg az utcán, akinek meg esze van, az nyisson mécsesgyárat, mert mostanában, amikor minden sarkon ünnepélyesen megsiratnak, szimbolikusan eltemetnek és tiltakozással egybekötve megemlékeznek, a viaszkellékekben van a pénz, arra pedig nagy szükség van.