Bár igyekszünk nagyjából követni a közélet eseményeit, be kell valljuk, azt hittük, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége mint olyan már régen halott, s csak olyan formációkban él és terjed tovább egyfajta mutáns vírusként, mint az EMS, a DK, a 4K!, a HaHa, az LMP stb. Kiderült azonban, hogy az SZDSZ mégiscsak létezik saját néven is, s ha már létezik, megemlékezést is tartott november 4-én a Nagy Imre-szobornál, nem messze a legendás Tulipántól. A liberális párt meglepően őszinte volt: nem kezdett álcivil faszkodásba, mint rissz-rossz utódjai, nem lépett fel a párbeszéd igényével, nem kívánta egyesíteni a demokratikus erőket, hanem a rendezvény egyetlen fellépőjének meghívta Kertész Ákost.

 Ezt nagydobra is verték: minden médiumnak eljuttatták a hírt, miszerint a Kossuth-díjas íróval fogják elszavaltatni A walesi bárdokat. A liberálisoknak pechjük volt, mert bármennyire szerették volna, egyetlen ellentüntető sem jelent meg az eseményen – elmúltak már azok a szép idők, amikor mindenki a SZDSZ-t gyűlölte. Pedig a rendőrség nagy erőkkel készült. A szavalat jól sikerült, bár az író elfelejtette kikapcsolni a mobilját, így az a vers nagy részét végigcsörögte. Aztán megunták és hazamentek, s közben Pető Ivánra és Magyar Bálintra gondoltak.