Amikor meghallottam, hogy Gyurcsány Ferencet feljelentették terrorizmus vádjával, olyan felszabadító élmény volt, mintha tényleg történne valami. Amikor bejelentette Gulyás Gergely, hogy azokkal az egyezményekkel egészítenék ki a Btk-t, amelyek a nürnbergi bíróság által alkalmazott emberiség elleni bűntettekre vonatkoznak, akkor elkezdtem ünnepelni. Ráadásul Gulyás mindezt Gellért Ádám javaslatai alapján jelentette be. Gellért az élő példa arra, hogy egy ember kitartó munkával olyan megkövült helyzeteken is változtathat, mint az elmaradt felelősségre vonás. Nekem most kezdődik a rendszerváltás, pontosabban akkor, ha ezekből a javaslatokból lesz is valami.

  Bevallom, hogy hülyén éreztem magam, amikor a radikális ismerőseim azzal ostromoltak: tessék, hol van az elszámoltatás? És lám, a türelem ilyen kezdeményezésekhez vezetett, és a végén még kiderülhet a rosszról, hogy rossz.

  Persze nehéz a különböző bűncselekmények között méricskélni: a korrupció bárhol megesik, a tüntetőkre lövöldözésről pedig azt hiszem, hogy csak nálunk történt meg Európában az utóbbi években. A privatizációs visszaéléseket rettenetesnek és rendkívül károsnak tartom, de máshol loptak már nagyobbat is. Az viszont szerintem csak nálunk történik, hogy 1994-ben megválasztunk egy Horn Gyulát, és azóta se tudtunk valami kis felelősségre vonást eszközölni. Most is bátortalanok még az elszámoltatók, de azért már betették a lábukat az ajtóba.

  Ha így haladunk, még a végén lecsökken Biszku Béla nyugdíja is, netalán végre valaki jogosan odaállítja egy pulpitus elé és felelősségre vonja azért a rengeteg szenvedésért, amit nagyon nehezen viselnek még most is az áldozatok rokonai. Végre gyilkosnak nevezik a gyilkost és ártatlannak az ártatlant. Végre eljöhet a rendszerváltás.