Hol van az a határ, amikor az ember még nem vállal közösséget a fasisztákkal, de már maga is besározódik? Egy mosoly? Egy biccentés? Egy kézfogás? Pár odavetett szó? Lehet-e demokrataként kezet nyújtani jobbikos politikusnak, vagy már egy kézfogás is sok? Bármit is gondoljanak erről, a Népszabadság most keményen megmondta. A szombati lap véleményrovatának főanyaga ugyanis az a Tóth Ákos által írt publicisztika, ami azt sérelmezi, hogy Schiffer András, az LMP frakcióvezetője a Képviselői Irodaház folyosóján kezet nyújtott, sőt: beszélgetett Vona Gáborral, a Jobbik elnökével. Botrány!

  A cikk gyönyörűen indul:

Három férfi beszélget a képviselői irodaház emeletének karzatán. Nem tudni, miről, de a hangnem barátságos. Előbb ketten voltak, az LMP frakcióvezetője állt fent egy fiatalemberrel, Héjj Dáviddal, a Századvég politológusával, egyebekben Lázár János fideszes frakcióvezető kabinetfőnökével.

Talán a túloldalon ülő MSZP-frakció ülésére érkezőket nézegették érdeklődve. A Jobbik elnöke véletlenül látta meg őket: épp távozóban volt az épületből, amikor észrevette ott fenn Schiffer Andrást. Megtorpant, felintett neki, kedvesen rámosolygott, aztán pikpakk, föl is szaladt hozzá, hogy váltsanak néhány szót. Felhőtlen derűvel mosolyogtak egymásra, kezet fogtak, beszélgettek. Egy pillanatra átnéztek az MSZP-frakcióülés helyszínére, összemosolyogtak.

Vajon mire gondolt a három férfi? Arra talán, hogy a közvéleménykutatók szerint megindult fölfelé a Jobbik és az LMP is, az MSZP viszont stagnál? Lám csak, döglődik az ellen? Erről váltottak volna szót? Miről beszélgettek vajon? Mi lehetett annyira fontos, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke távoztából visszafordulva fölugrott egy pillanatra az LMP vezető alakjához, valamint a Fidesz frakcióvezetőjének kabinetfőnökéhez, hogy aztán kedélyesen megbeszéljék a dolgot?

  Már az alapállás is csodálatos: nemcsak Schiffer és Vona, de még egy fideszes is ott van, és együtt nézik – a cikkben le nem írt, de az olvasó számára egészen nyilvánvaló kárörömmel – az éppen komoly belső gondokkal küszködő MSZP-seket. Persze a cikk legszebb része csak most következik:

És vajon mit érzett Schiffer András, amikor barátságosan kezet fogott Vona Gáborral, a Jobbik elnökével? Eszébe jutott-e például a Jobbikban ülő dr. Lenhardt Balázs képviselő, aki azért örvend az MTK kihullásának az NB I-ből, mert az zsidó csapat, és hát ugyebár, tudjukmi azt kéhlekalássan, hogy azok a beste zsidók nem is igazi magyarok, hiszen gágognak! Vagy fölmerült-e benne, csak egyetlen villanásnyi időre akár, hogy ugyanez a kéz, amit most szorongat, jókat parolázik Zagyva György Gyulával is, ki pedig előszeretettel csap a Betyársereg vezetőjének kezébe, abba, amely szívesen húzná meg gépkarabélyok elsütő billentyűjét, ha gazdája más bőrszínt lát? Fölmerült-e benne egyetlen pillanatra Pörzse Sándor kedves-szelíd arca, amint épp kikel Alföldi Róbert ellen?

  Nem tudom, járt-e már a szerző a parlament dohányzójában. Ha nem, teljesen megértjük a fenti sorok tudatlanságát, és tisztelettel javasoljuk: ha nem is bírja nagyon a füstöt, egy kicsit nézzen be, nagyon durva dolgokat láthat. LMP-s képviselőket, amint fideszes társaikkal eszmét cserélnek. MSZP-s képviselőket, amint jobbikosokkal beszélgetnek. Jobbikos képviselőket, amint kormánypártiaknak mesélnek vicceket. Mindenki mindenkivel. És még újságírók is vannak, biztos, hogy a Népszabadságtól is.

  Egyébként nemcsak Vona Gábor fogott kezet például Zagyva György Gyulával, hanem többek között az MSZP egyik prominense, Ujhelyi István is – és nem azért, mert puszipajtások lennének, hanem egyszerűen azért, mert felnőttek között ez így szokás. Mindezt az EFOTT-on láttuk, ahol az összes politikai párt kint volt a sátrával, és teljesen természetesnek tűnt, hogy egy szocialista odamegy egy jobbikoshoz, hogy üdvözölje. És ha már ott van, miért ne beszélgethetnének? Sőt, ha már az LMP frakcióvezetője a téma, az ifjúsági fesztiválon az a durva dolog is megtörtént, hogy Schiffer egy kirakós fajátékban visszacsatolta Erdélyt Magyarországhoz! De még mielőtt Tóth Ákos a hétfői Népszabadságban leírná, hogy Schiffer szerint is vesszen Trianon, itt szeretnénk közölni: ehhez azért kicsit több kell. (Arányérzék, például.)

  Egy kézfogás, egy beszélgetés messze nem a világvége. Sőt: az a normális, az a természetes, hogy politikusaink beszélgetnek egymással. Az persze mindenképpen dicsérni való a Népszabadság részéről, hogy olvasóit a törvényhozás kulisszái mögé is beengedi (ezt tette az Index és az Origo is nagyon helyesen Orbán beszédének kihúzott részeinek bemutatásával), ezzel a cikkel azonban súlyosan félrenyúlt a lap és a szerző. (Az pedig csak hab a tortán, hogy a cikket jegyző Tóth Ákos egy, a Képviselői Irodaházban dolgozó LMP-munkatárstól tudta meg, ki a harmadik beszélgetőpartner Schiffer és Vona mellett.)

  Arról pedig sem Héjj Dávid, sem Vona Gábor, sem Schiffer András nem tehet, hogy az MSZP éppen szakadni készül, és ők a szakadásról is szóló frakcióülés alatt ráláttak a terembe be- és a teremből kivonuló szocialistákra. Amin egy kicsit még el is mosolyodhattak.