Hol van az a határ, amikor az ember még nem vállal közösséget a fasisztákkal, de már maga is besározódik? Egy mosoly? Egy biccentés? Egy kézfogás? Pár odavetett szó? Lehet-e demokrataként kezet nyújtani jobbikos politikusnak, vagy már egy kézfogás is sok? Bármit is…
