Fura érzés fog el minket az újabb és újabb kormányzati intézkedéscsomagok hallatán. Erősen turbulens gazdasági környezet ide vagy oda, a permanens újratervezés állapota aligha szolgálja a Nagy Növekedést, az Államadósság Elleni Harcot meg a Sok Új Munkahelyet, sőt, rossz emlékeket idéz: Gyurcsány Ferencét és az ő és-még-tizenkilenc-ponttal-száz-tyúklépéssel-és-két-tervvel-a-köztársaságért kormányzását.

  Hétfőn újabb, hat pontba szedett intézkedéscsomaggal, a szerény névválasztással semmiképpen sem vádolható Országvédelmi Tervvel állt az Országgyűlés elé Orbán Viktor miniszterelnök:

1. Uzsora és uzsorások

  Az uzsora elleni küzdelem különösen kedves a szívünknek, laikusként azt gondoljuk, hogy itt viszonylag gyorsan lehet látványos, az áldozatok életkörülményein érdemben javító eredményeket elérni. A bejelentett intézkedések közül a segélyezés egy részének természetbeni útra terelésével egyetértünk, a Btk. szigorítását (a rendet hirdető politikai erők kedvenc pótcselekvését) viszont nem feltétlenül tartjuk szükségesnek: a 2009-ben elfogadott szabályozás és az egyéb büntetőjogi tételek elég eszközt adnak a hatóságok kezébe, a fontos az, hogy éljenek is velük. A kamatplafon bevezetése kényes kérdés, mivel vannak olyan hitelpiacok, ahol az Orbán által említett 30%-os THM mellett senki sem fog hitelezni. Igaz, lehet, hogy jobb is, ha a nagyon kétséges fizetőképességű, pénzügyileg (vagy akár matematikailag) minimálisan képzett emberek nem jutnak hitelhez, mint ha elviselhetetlen teher szakad a nyakukba a törlesztéssel. A 30% kőbe (törvénybe) vésése helyett viszont talán érdemesebb lenne a mindenkori jegybanki alapkamat valahányszorosában megszabni a THM-plafont.

2. Rögzített rezsi

  Az olyan természetes monopóliumok esetében, mint a víz- vagy a csatornaszolgáltatók, sosem egyszerű eldönteni, milyen a méltányos, ugyanakkor a megfelelő szolgáltatásbiztonságot- és minőséget, valamint a szolgáltató tisztes profitját is garantáló árazás. A miniszterelnöki bejelentésből nem derül ki, hogy a központi ármegállapítás mindenhol egységes árakat jelentene-e, vagy csak az állami beavatkozás lehetőségét a helyi árakba. Az előbbi azért képzelhető el nehezen, mert magától értetődően mások a vízszolgáltató költségei egy jó minőségű vízben bővelkedő területen, mint egy szárazabb vagy erősen szennyezett vízforrásokkal rendelkező vidéken.

3. Stabilitási törvény

  Mind a polgárok, mind a gazdasági szereplők életében nagy értéke van a kiszámíthatóságnak, az állandó, tervezhető kereteknek. A nyugdíjrendszer, az egészségügyi kassza, az adórendszer és az önkormányzatok összehangolt működési rendjének hosszú távú biztosításáról szóló minimális konszenzus ezért mindenképpen üdvös lenne, de ennek sajnos nem sok realitása van. Egyrészt nagyon távoliak a pártok álláspontjai, másrészt a kormánypártok különösebb hajlandóságot sem mutatnak efféle konszenzus kialakítására. Az erőből megteremtett stabil keretek akár jól is működhetnek, de a riválisok (a jelenlegi ellenzék pártjai) erős ellenszenvvel fognak viseltetni irántuk, és a túl jó eséllyel érzelmi kérdésnek is tekintik majd felszámolásukat, ha lehetőségük nyílik rá. Harcot hirdetnek ellenük, ugye. Aztán ott van az a kérdés is, hogy mely területeken fair dolog kétharmados szabályokkal szűkíteni egy jövendőbeli, csak egyszerű többséggel bíró kabinet mozgásterét és melyeken nem.

4. Devizahitelek teljes előtörlesztése rögzített árfolyamon

  A 180 forintos CHF-, illetve 250 forintos EUR-árfolyamon történő törlesztés lehetősége gyakorlatilag egy veszteségmegosztási konstrukció, amiben az árfolyamveszteség egy (a 180/250 forintos árfolyamig eső) része az adóst, a többi pedig a bankot terheli. Hogy ez-e a jó megoldás, vagy hogy ez jó megoldás-e, az minden szereplő szempontjából kétes. Első ránézésre leginkább a bankok szívnak vele, ami meg is látszik a kormányzati bejelentés banki papírokra gyakorolt hatásában. Ugyanakkor ha több éves távra tekintünk, az sem egyértelmű, hogy az adósok jól járnak vele: alakulhat úgy is a svájci frank vagy az euró árfolyama, hogy nem bizonyul olyan jó döntésnek a 180/250 forintos árfolyam jelentette árfolyamveszteség realizálása. Az állam szempontjából a visszafogott hitelezés növekedési áldozata, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának megingása jelenti a fő kockázatot (erre Orbán is utalt a beszédében, amikor az mondta, hogy az FHB és az OTP mögött ott fog állni a magyar állam, ha úgy hozza a sors – hogy ezt a két bank vezetői és tulajdonosai segítségként vagy fenyegetésként élik inkább meg, azt érdekes lenne tudni).

5. Pénzügyi Védelmi Terv

  Az IMF és az EU felé fennálló tartozásaink mielőbbi törlesztése helyes lépés, az ennek köszönhetően csökkenő adósságszolgálati (kamat)terheink jelentősen növelik a költségvetés mozgásterét. A fiskális fegyelemre továbbra is szükség van, ezért fontos a 2012-es hiány 3 százalék alatt tartása (a 3 százalék viszont már valamivel több, mint az eddigi 2,8 százalékos hiánycél).

6. A Start-munka program

  A nagy volumenű közmunkaprogramok körül sok a kérdőjel, a mezőgazdasági vagy falu-/városkarbantartási munkák esetén van remény érdemi eredményre, hasznos munkára. Ugyanakkor annak sok értelmét nem látjuk, hogy markológépek helyett kubikos brigádok dolgozzanak a nagy állami építkezéseken. Azt azonban fontos leszögezni, hogy a közmunka elsősorban arról az elvről szól, hogy a segély nem jár, legfeljebb jut. És ha jut is, akkor is többet kell tenni érte, mint a hó elején elfáradni az ATM-hez. Emellett ha közmunkát kell végezni a támogatásért, akkor annak is elejét lehet venni, hogy valaki svarcban dolgozzon, miközben kapja a havi juttatást az államtól.