Éppen ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely abba nőtt bele, hogy a fiatalok, ha már egyáltalán politizálnak, akkor jellemzően fideszesek, és az összes többi politikai erő támogatottsága messze a narancspárt mögött jár. Ma azonban már nem 1990-et, '98-at vagy 2002-t írunk, és izgalmas a kérdés, vajon hogy állhat ma a fiatalok körében a Fidesz népszerűsége.

  2002 után a megboldogult UFi és a Reakció hasábjain is többször foglalkoztunk azzal, hogy vajon képes-e, egyáltalán: akarja-e még hangsúlyosan megszólítani a fiatalokat a Fiatal Demokraták Szövetsége? Lassan a félmúlt ködébe vesz a Fidesz elmúlt nyolc évben gyakran képviselt baloldalias, a nyugdíjasok és az inaktívak védelmére fókuszáló ellenzéki politikája; de azért szögezzük le: nem kis részben a klasszikus jobboldali, polgári tábor türelme, megértése – és persze vehemens szoci- és SZDSZ-ellenessége kellett ahhoz, hogy az ideológiai, aktuálpolitikai hajtűkanyarok után is együtt maradjanak a Fidesz választói. A fiatal választók többsége ezalatt az időszak alatt is kitartott a Fidesz mellett, ehhez persze hozzájárult a kormányzó balliberális erők alkalmatlansága, amiért a magától értetődően protestáló világnézetű fiatalok könnyen találtak azonosulási pontokat az ellenzékből ágáló Fidesszel.

  A hazai politikai, gazdasági és társadalmi válság elmúlt években történő felerősödése viszont magával hozta az anti-mainstream, rendszerkritikus pártok megerősödését: elsősorban a Jobbik, másodsorban az LMP volt képes a mindenből és mindenkiből kiábrándultakat megszólítani. Hiszen a még ki nem ábrándultaknak egy ábránd maradt csak: a Fidesz és Orbán Viktor, mint az egyetlen jelenleg kormányképes erő, amely talán képes megoldani a tornyosuló problémákat – ami a tavalyi kétharmados győzelemhez vezetett.

  A témában aranybánya Ifjúság 2008 jelentés szerint (türelmetlenül várjuk a remélhetőleg elkészülő 2012-es jelentést!) a magyar fiatalok nyolc százaléka vallja magát baloldalinak, és 21 százaléka jobboldalinak – míg a konzervatív-liberális skálán az előbbibe 10 százaléknyian, az utóbbiba 17 százaléknyian tartoznak. Megállapítható tehát, hogy a semleges, vagy éppen a politika iránt érdektelen 18-29 közötti fiatalokon túl, a politizálók között enyhe jobboldali-liberális fölény érzékelhető. Érdekes egyébként, hogy a legtöbb európai országban éppen a baloldal, sőt, a szélsőbaloldal felülreprezentált a fiatalok között – Magyarországon ezt szerencsére eddig megúsztuk, az okokat az egykori kommunizmussal, az MSZP és Gyurcsány tevékenységével, vagyis a baloldali gondolat teljes kiüresedésével és egy szubkultúrán kívüli vállalhatatlanságával lehet magyarázni. Kiss Viktor és Reich Orsolya a baloldali Eszméletben írják: „Az MSZP sikertelensége, úgy tűnik, többek között arra vezethető vissza, hogy egyrészről a tradicionális politikai tartalmakat nem tudja, vagy nem tudja olyan hatékonysággal kínálni-kommunikálni, mint jobboldali ellenfele, másrészről a fiatalság számára elengedhetetlenül fontos mítosz létrehozásában sem jeleskedik. Az ifjúság élethelyzetéből fakadó igényekre nem képes megfelelő választ adni: nem nyújt közösségi élményeket, biztonságot egy instabil és kiszámíthatatlan világban”.

  Viszont 2008 óta lett cserébe egy erős radikális jobboldalunk, amelyben láthatóan nagyon erős a fiatalok jelenléte. Így van ez, vagy csak egy optikai csalódás áldozatai vagyunk? Az biztos, hogy a Jobbik politikusai között nagyon sok fiatal akad, ahogy a helyi talpasok, a radikális szubkultúra különböző ágainak hívei között is rengeteg fiatalt láthatunk. A nagyvárosokban pedig az LMP tűnt erősebbnek, még ha a liberális fiatalok nem mellüket döngetve, hanem posztmodern többszörös idézőjelek között merik csak magukat pártszavazónak vallani.

  No de hol marad a Fidesz? Nem látni, nem hallani tipikus Fidesz-szavazó fiatalokat. Talán mert minden társadalmi csoportban, a legszegényebbektől az elitig, törpefalvaktól a fővárosig előfordulnak? Az ember már azt hinné, hogy esetleg a hangosabb radikálisok, a rendszerkritikus pártok elhódították már a politizáló fiatalok többségét. A Fidesz sem pozicionálja magát fiatalos pártnak, bár megjelent az ifjúságpolitikai vitairat, amelyben a kormány fiatal szakértők segítségével próbálja meghatározni a homályosnak tűnő ifjúságpolitika konkrét elemeit.

  A Tárki minapi felmérése szerint tényleg optikai csalódás áldozatai vagyunk: eszerint a 35 év alatti pártszimpátiával rendelkezők körében a Fidesz a legnépszerűbb (56%), majd a Jobbik (19%), az MSZP (14%) és az LMP (11%) következik. Az egyes pártok szimpatizánsainak körében eltérő a 35 év alattiak aránya: míg az LMP illetve Jobbik szavazói közül tízből négyen tartoznak ebbe a korcsoportba (43% és 40%), addig a Fidesz szavazói körében tízből hárman (32%), az MSZP esetében pedig ketten (20%).

  Fontos kérdés ugyanakkor, hogy vajon hány százalékos a pártot választók aránya a fiatalok körében, és mennyi a nem választók aránya (valószínűleg erős többségben vannak). Ugyanakkor láthatunk itt meglepő dolgokat: mind a Jobbikot, mind az LMP-t erősebbnek hittem volna, ha a fiatalok körében elmúlt években tapasztalt hangadó nézeteket veszem figyelembe. Ehhez képest alig van érdemi különbség a pártot választók teljes táborához képest: a Fidesz messze vezet, a Jobbik a fiatalok körében sem éri el a húsz százalékot, és az MSZP megelőzi az LMP-t(!). A Tárki felmérése 2011 áprilisa és júniusa között készült, tehát a nehéz gazdasági helyzet dacára azóta sem állhatott be brutális változás az erőviszonyok között.

  Mi okozza a Fidesz továbbra is meggyőző fölényét összes többi riválisával szemben – még a fiatalok körében is? Miért nem erősebb – a fiatalok számára vonzó radikális hívószavai ellenére – a Jobbik? Mitől mérhető egyáltalán az MSZP a fiatalok között? Mitől ilyen halovány az LMP eredménye?

  A Fidesz esetében a teljes népességen belül továbbra is létező, erős bizalom érvényesül a fiatalok között, hogy még mindig tőlük várják az ország sorsának jobbra fordítását? Vagy az is számít, hogy a jobboldali tábor újabb nemzedékei is – ki szívből, ki jobb híján – a Fideszt tartják a magyar polgári oldal pártjának, és szóba se kerül, hogy a szocikra, a libikre vagy a széljobbra szavazzanak? A fiatalokat esetleg a radikálisok szélsőségeseinek ostoba akciói tartják távol a Jobbiktól? Az MSZP esetében érvényesülhet a régi szoci szavazó családok hagyománya az újabb nemzedékeik körében? Az LMP pedig egy év parlamenti jelenlét után is színtelen-szagtalan, erélytelen a számukra?

  Nincsenek ma nemzedékek, nincs nemzedéki érzés. Hiába más a látszat, annak ellenére úgy tűnik, a politikában sincs.