Középtávú elképzelés, hogy minden iskolának, vagy akár osztálynak önálló zenekara legyen, hogy a gyerekek „a közös muzsikálásban örömet találjanak, megtanulják az egymásra figyelést” – közölte Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár pénteken Zalaegerszegen, egy általános iskola tanévnyitóján, ezzel ismét feltüzelve az új közoktatási törvény útját nyomon követő közönséget. A neolatin nyelvek és a kötelező lovaglóleckék után személyes kedvenc politikusasszonyom a művészeti képzést mellett állt ki, szívén viselve annak sorsát.

  Hoffmann Rózsa szerint „a közoktatási törvénytervezet további fontos része a művészeti, s ezen belül is a zenei képzés. Nem csak azért, mert Erkel, Liszt, Kodály, Bartók révén hazánk zenei nagyhatalom, hanem azért is, mert bizonyított tény: az intenzív zenei oktatás harmóniát teremt a lélekben, s ugyanakkor jó hatással van a matematikai, nyelvi készségek fejlődésére”.

  Tehát, ha jól értem, 2012 szeptemberétől helyet szorítanának még néhány ének órának az órarendekben, meg egy-két pianínónak a tantermekben, és máris jobban pörögnének matekórán az agyak. Sőt, lelki harmónia teremtődne a túlzsúfolt hétköznapok ellenére, meglenne a békés összhang az osztályokban, a közös zenélés az egymásra hangolódás hippi eszközeként működne. Beleférne esetleg a népdalok tanulása is, Kodály gyűjteményeinek hallgatása (a Fölszállott a páva, esetleg a címűkben rózsát tartalmazó énekek mellőzésével). 

  Hogy miből futná a költséges hangszerek megvásárlására és/vagy bérlésére, arról nem esett szó, mint ahogy arról sem, hogy az emelkedő óraszámot a tanároknak hogy számolják el az intézmények. A termek hangszigetelését nyilván fel sem vetették, hiszen nincs is jobb, mint hamis trombitaszó és ritmus nélküli cintányér-csattogtatás mellett matematikai egyenleteket megoldani. Azt meg, hogy igény lenne-e a fokozott skálázásra, nem kérdezi senki, a szülő és a gyerek az laikus, nem tudhatja, mi a jó neki, ha tanulásról van szó. Ami végképp részletkérdés: egy hangszer kottából történő alapvető megszólaltatásához is körülbelül egy tanévnyi szolfézsismeret szükséges.

  Persze az általános iskolák – jó esetben tehetséges – zenekarai mellett tovább működnének az alapfokú művészeti zeneiskolák is, és akadnak fakultatív lehetőségek – ezekért azonban minimum jelképes térítési díjat kell fizetni. A kiszabható térítési díjak felső határa jelentősen, mintegy 300 százalékkal emelkedett 2010-ben, a tanulókra hárítva a finanszírozás átalakításának következményeit. Aki ezt az összeget nem tudja, nem akarja letenni az asztalra, marad az általános képzésben, ott azonban hiába énekel majd rendkívüli módon, aranytorokból a gyerek, egy harminc fős osztály mellett nem fog tudni kibontakozni.

  Hoffmann koncepciója megint csak megmosolyogtató. Ha nem függne tőle a jövőnk, bárgyú mosollyal hátradőlve nézhetnénk, ahogy elragadtatja magát egy-egy tanévnyitón, és nagyot mond az éles füleknek. A zenei iskolának biztos hízelgett ez a néhány jó szó, a botfülű gyerekek botfülű szülei meg hadd zsörtölődjenek át egy hétvégét. Rezesbandát minden osztályba, végtére is – ahogy a Mandiner egy kommentelője is megírta – a süllyedő Titanicon is hasznos volt a zenekar.