„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka…” (A tordai törvény, 1568)

  Történelmi fordulat a történelmi egyházak után: miután ezt a kategóriát megszüntették, az új felállásban az egyháztörvényhez benyújtott zárószavazás előtti módosító 14 egyházat emel az elismertek elitklubjába a törvényjavaslat - köztük a Hit Gyülekezetét is. Halleluja?

  Vegyes érzésekkel fogadtam a hírt: a Hit Gyülekezetéről legendák és rémhírek keringenek évtizedek óta, számos írás és könyv született működésükről. A maguk részéről ezt állítják: „a Hit Gyülekezete a bibliai alapokon álló önfenntartó egyházmodell híve. Célkitűzéseit nem az adófizetők pénzén, hanem hívei önkéntes adományain, és a velük egyetértő külső támogatók adományain keresztül valósítja meg”. Németh Sándor a Gyüli alapítójaként egyrészt kalandos életutat tudhat maga mögött, másrészt a Vidám Vasárnap révén szerez évek óta vidám perceket elhivatott rajongóinak és a döbbent kívülálló tévénézőknek. Hasonló karakterek szoktak SuperKnife2000 késkészletet árulni a Teleshopban, netán ravasz taxisként furikázni körbe a városban. 

  Másrészt azonban a gyülekezet tagjai hétköznapi emberek, akik a keresztény hitet keresik vagy gyakorolják a maguk módján. Akiket közülük ismerek, azok mind visszafogott, kedves, segítőkész, mondhatni jámbor emberek, akik valószínűleg többet foglalkoznak hitbéli és morális kérdésekkel, mint számos más, történelmi egyházhoz tartozó, hétvégi (karácsonyi) keresztény, mondom ezt katolikusként. Ők ebben a gyülekezetben találták meg hitüket, vállalva annak minden kihívását. Az Egyesült Államokban egyébként köztudottan vallásosabbak az emberek, mint Európában, és ez részben a Hithez hasonló, európai szemmel kissé furcsa helyi evangéliumi kisegyházaknak köszönhető, akik az ottani jobboldal harcos támogatói. Így alakult ez történelmileg, és így alakul most át itthon is az egyházak rendszere.

  A Heti Válasz alaposan körüljárta a Hit Gyülekezete politikai kapcsolatait, különös tekintettel a Fidesszel alakuló viszonyait. „Ma már nincs Fidesz-ellenesség a köreinkben, sőt pártállás tekintetében az egyház tagjai lefedik a társadalmat. A kormánnyal pedig több világnézeti kérdésben - magzatvédelem, az azonos neműek házasságának elítélése, a családok erősítése - egy hullámhosszon vagyunk” – mondta Morvay Péter Vidám Vasárnap-szerkesztő a lapnak. A HV példákkal is alátámasztja a kapcsolatok erősödését: Pécs fideszes polgármestere, Páva Zsolt a Hit Gyülekezetéhez kötődő Vidám Szimfonikusok koncertjének fővédnöke volt; Kósa Lajos, Debrecen jobboldali vezetője nyitotta meg az egyház helyi iskoláját; a kormánypárti Lázár János irányította Hódmezővásárhely ingyen adott ingatlant Németh Sándoréknak. Lázár János máshol kifejtette: a történelmi egyházak és azok, amelyek „az elmúlt húsz évben nagyon komoly társadalmi támogatottságot tudtak szerezni”, a baptisták és a Hit Gyülekezete, meg fogják kapni az egyházi státuszt.

  A mostani indítvány szerint az Országgyűlés a következő egyházakat ismeri el: Magyarországi Katolikus Egyház, Magyarországi Református Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus, Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye, Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje, Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete, Magyarországi Baptista Egyház, Hit Gyülekezete.

   Az új törvény tehát a régi hagyományt eldobva nem emeli ki többé a történelmi katolikus, református, evangélikus egyházat és a zsidó hitközséget a többiek közül, és új határokat szab meg egyház és egyház között. Az eredeti KDNP-s indítvánnyal szemben ugyanis a többi vallási közösséget nem nevesítenék és nem kategorizálnák. Utóbbiak nyilvántartásba vételéről a Fővárosi Bíróság helyett viszont a parlament dönthet, kétharmados többséggel. A történet itt biztosan nem ér véget: az egyházak elismerésének parlamenti kétharmadhoz való kötése valószínűleg újabb frontokat nyit meg az egyházak és az állam viszonyában, nem beszélve a politikai küzdőtérről. Ki tudja, hogy mindez igazságos-e, de hát az örök igazság amúgy is odaát van.