Jelentős közéleti sportértékkel bíró közleményt adott ki a Fidesz-frakció, melyben többek között ez áll: „A mi feladatunk az, hogy megnyerjük az ország egyik legnagyobb háborúját, amelyet a munkanélküliség ellen vívunk. Ebben csakis azok lehetnek szövetségeseink, akik akarnak dolgozni. Az útzárakat és tiltakozó demonstrációkat szervezők ma is bebizonyították, hogy ők nem akarnak, és politikai céljaik érdekében attól sem riadnak vissza, hogy a munkába jutásban másokat is akadályozzanak.”
Többször is vissza kellett olvasnunk, hogy tényleg azt, és különösen: tényleg úgy mondja-e a közlemény, ahogy értjük. Tényleg. Hogy a kormány(párt) nem ért egyet az ilyen-olyan tiltakozásokkal, az teljesen természetes. Az a dolguk, hogy ne értsenek egyet velük, hanem menjenek előre, aztán vagy fényes diadalt arassanak, vagy állva haljanak meg a harcmezőn. De azt állítani, hogy aki tiltakozásokat szervez, azért teszi mindezt, mert nem akar dolgozni, sőt, másokat is akadályozni szeretne abban?
Ez önmagában is erős és méltatlan lenne, az elmúlt nyolc év fideszes track recordja alapján meg aztán pláne az.
Leírtuk másfél vagy éppen három éve, a Bajnai- és Gyurcsány-kormányok idején, hogy nem vagyunk nagy hívei a sztrájkoknak, még ha el is fogadjuk, hogy ez is legitim formája az érdekérvényesítésnek (így aztán a sztrájktörvény módosítása sem volt éppen ellenünkre). De mit gondolt ugyanerről akkortájt a Fidesz? 2007-ben támogatták a Liga Szakszervezetek sztrájkját – meg is kapták a szocialistáktól, hogy a Fidesz akarja megbénítani az országot.
Még abszurdabb, hogy pont a félpályás útlezárások kapcsán kezd munkaellenes demonstrálókat emlegetni a párt. Van valaki, akinek erről a fogalomról nem a Fidesz stratégiai szövetségese, a MAGOSZ ugrik be elsők között? 2007 decemberében például országszerte 46 helyen tartottak félpályás útlezárásokat, amiről bizonyos Budai Gyula tájékoztatta a sajtót. S hogy miért demonstráltak? A most is tiltakozó Liga Szakszervezetek melletti szolidaritásból.
Az utolsó 100 komment: