6 óra 20-kor felszálltunk egy buszra az Üllői út 82. számú ház előtt. Az úti cél Tápiószentmárton. Hogy mi van ott, nem tudjuk. Az történt, hogy gondoltunk egyet, és igent mondtunk egy kedves meghívásnak: efféle meghívást szinte mindenki kap havonta egyszer-kétszer a postaládájába: ezer közeli forintért cserébe elvisznek minket Kalocsára, Bécsbe, a Mátrába – ez esetben Tápiószentmártonba. Fedezze fel a …-i …-t – valahogy így szokott kezdődni a szórólap. Szokott lenni ízletes ebéd, esetleg jóízű vacsora, élményfürdő, férfiaknak ez, nőknek az, néhol házaspároknak külön ajándék. Ez esetben a „Ne a hasán spóroljon” kezdetű szlogen fogott meg bennünket, de persze a retró váza és a megújult Attila-domb se lehet kutya.

  Az ilyen utazások általában valami termékbemutató köré szerveződnek. Legendák világa ez. Hallani arról, hogy ha (a szóbeszéd szerint elég erős lelki ráhatás mellett) akár csak egyetlen utas megveszi az igen drága terméket, máris bejön az út ára. Nem tudjuk. Nem akarunk viccelődni sem az utastársakon, sem a szervezőkön. Nem figyeljük őket rosszindulattal. Egyszerűen csak kíváncsiak vagyunk – és a hasunkon sem szeretnénk spórolni, természetesen. Az út ára 1390 Ft. A jelentkezést szabályszerűen beadtuk, pár nap múlva e-mailes visszaigazolást kaptunk. Itt tartunk most. Illetve már percek óta robogunk kifelé az Üllői úton az ismeretlen felé. A lényeg: percről percre közvetítést adunk az útról – teljes titokban, két feltöltött laptoppal és fényképezőgéppel, mobil internettel. Társadalmi riport, ízletes ebéd mellől. Szeretünk, Magyarország!

6.47

Osztálykirándulááááás! Nincs mese, minden itt van, ami egy jó osztálykiránduláshoz kell. Fullos telt ház, álmos szemek a buszon, egy szigorú tanár néni, akinél nincs mentség a két perces késésre, és egy kedves sofőr, aki elnézőbb a 60+-os nebulókkal. De még nem világos, melyikük a főnök. Nemsokára minden kiderül. Az osztálylétszám 52. Megtörtént a reggeli parancsosztás. Ha időben vagyunk, akkor van egy pisilésnyi idő az M3-as egy benzinkútjánál, ha nem, akkor egyből Galgahévíz, ahol „sor kerül az előadás megtartására”. Nagyon izgulunk. Még Pesten vagyunk, keressük az M3-mast.

6:58

Ha lesz benzinkutas szünet, feltérképezzük az állományt, és kijelölünk 5 személyt, aki véleményünk szerint fog vásárolni az ajánlott termékből. „Ezt a csávót itt előttünk biztos megtörik.”

7:11

Első megálló, benzinkút, M3-as, kivezető. A hátsó ajtót is kinyitják, hogy „hátul is levegőt kapjanak”. Viszont nem szállhatunk le: kiosztják a nyugtákat az 1390-ről, elő kell készíteni a pénzt (eszméletlen csörgés veszi kezdetét a buszon), és csak utána mehetünk pisilni. A sofőr irigylésre méltó rutinnal gyűjti össze a beugrókat egy zizegő csíkos szatyorba. De hát ismerjük a mondást: még senki sem evett ingyen ebédet. Kávé, pisi, félmosoly. Óra 35-kor indulunk.

7:41

Újra a busz berreg alattunk. A parkolóban már két busz áll: annak utasai is ugyanoda mennek, csak valószínűleg más környéken laknak, így másik begyűjtési helyet megjelölő szórólapot küldtek vissza. Megállapítjuk, hogy az utasok egy része ismeri egymást, lényegében visszajárnak ilyen utakra.

7:43

BREAKING! Sofőr: „Változott a program! Mégse Galgahévízre megyünk, hanem csak ide, Mogyoródra.”

7:56

Lekanyarodtunk Mogyoródnál. Félünk.

8.30

Mogyoród - Pipa csárda. Itt lesz a kiképzés. Odabent már elindult a helyfoglalás, de mi még kint cigizünk és barátkozunk. Újdonsült barátunktól megtudjuk, hogy mi vár majd ránk. „Hát azt a néhány órát valahogy kik ell bírni, aztán felmegyünk a szent dombra, ott lehet imádkozni. Sőt a végén lehet, hogy lesz valami táncmulatság is!” Barátunk nem titkolja, rendszeres vendége ezeknek a túráknak, bár ezzel a céggel még nem túrázott. De volt már egy 4 napos kiránduláson is Szlovéniában. Tengerparton. „Nézze, ez volt a szállodánk” – mutatja büszkén a mobilképeket. „Hát a hülyének is megéri!” Bólogatunk.

8.45

Elkezdődött az előadás. Egy ötvenes kiöregedett fociedző – 3 tanítványa is U19-es válogatott – lesz az előadó. Fehér zakó, lezser duma. Profival van dolgunk. És ellenőrző tanár nénit is kaptunk, felsőbb utasításra. Bármit teszünk, kilógunk a sorból. Figyel, mi meg lapulunk.

8.50

Egyből kiderül nem mi vagyunk a célcsoport. Rák, keringési zavarok, alvászavar. Kinzó kérdések. Tudták azt, hogy 1,6 millió regisztrált rákos van az országban? És minden tele van káros anyaggal, ami rákkeltő? És ezen sajnos a hamburgeradó sem fog segíteni. Csak zabáljuk és zabáljuk a káros anyagokat… Rendszeres bélmosás? 40 centis cső a végbélben? Sajnos drága, és ez sem megoldás.

9.00

Akarják, hogy segítsek maguknak? Igen visszhangzik 50 torokból! Ízületek, meszesedés? Ki fog segíteni? Az orvosok? A nővérek? Már mindenki elment. Arabok maradtak, jó, ha szót értünk velük. És mindjárt itt a 130 milliárdos egészségügyi elvonás. Ez egyre rosszabb lesz.

9.20

Alvászavar, meszesedés. Itt liheg a halál a nyakunkon. Gerincműtét? Felejtsük el, az sem segít, meg hosszú a sor. Tudták Önök azt, hogy minden 2. embernek keringési zavara van? Ugye, hogy nem!

9.30

Magyarországon 51 ezer ember hal meg agyvérzésben. Minden órában 6. Ki lesz a következő?

9.40

6100 lábamputálás. A gyógyszer hatástalan, sőt. SŐT! Ott van a millió mellékhatás. Azzal csak egy ördögi körre váltunk belépőt. Egyre több gyógyszer, egyre több szenvedés. Persze ez jó mindenkinek. Orvosnak, gyógyszerésznek és temetkezési vállalkozónak. Csak nekünk nem. Csak magunkak nem. Mert kinek fontos a maguk egészsége? Itt, Magyarországon senkinek.

10.00

És azt tudták, hogy egy magyar ember annyi gyógyszert szed mint 2500 kínai? Mégis a kínaiak élnek tovább. Vajon miért van ez? Meg hát ötven betegre két nővér jut. Jönnek a horror sztorik a kórházakból. Az összekevert mellbimbó és szemölcs esete. És a jó doktort is elüldözik a hazájából. Ugye Papp Lajos is hogy végezte. Nem kell ide a jó orvos. Kétszer is meg akarták ölni a doktor urat. Halálra vagyunk ítélve, senkiben sem bízhatunk.

10.10

De akkor ki vagy mi fog nekünk segíteni??? Hát a biokeremiás paplan! Hogy ez eddig nem jutott az eszünkbe! Jöhet a szünet, a bátrabbak meg tapogathatják a csodapaplant! Mi meg magunkban felállva tapsolunk. Itt mindent megtudhatunk, amit a marketingről és reklámról meg lehet tudni. Tehát vége az első felvonásnak. A paráztatós résznek. Izgatottan várjuk a második részt. A termék áráról még nem esett szó. Olvasóink tippelhetnek az árra! Mi kb. 120 ezerre taksáljuk az árát, így alapból.

10.20

Második rész. Szar került a ventillátorba. Az előadó legnagyobb döbbenetére, a kirándulók 90%-ának már van ilyen kütyüje otthon. Nehéz lesz új áldozatokat találni! De azért nagyon bízunk az előadónkban. Nem szeretnénk csalódni! Kiderül, hogy Pierre Cardin a cucc, akinek nemsokára szülinapja lesz. Ezért kicsit fel is díszitették a kocsmát. Piros-fehér lufikkal. Mert megérdemli a Pierre!

10.30

Szeretnének úgy meghalni, mint Szabó Magda? Önök az a korosztály, akik végigdolgozták az életüket, és mit kapnak cserébe? Semmit. Pedig nem lesz sokáig ilyen korosztály. Ahelyett, hogy előadásra, kiállításra járnának, maguk kórházba és gyógyszertárba járnak. Pedig maguk nem ezt érdemlik! De most talán megváltozhat az életük. Próbálok azoknak segíteni, akik megérdemlik, akik nem kifogásokat keresnek!

10.40

Most jön az ár felvezetése. Hasonlítsuk össze valamivel. Legyen mondjuk a Szaradzsem ággyal? „Mi a fasz az a Szaradzsem ágy?” - nézzünk körbe tanácstalanul. Úgy tűnik, az lesz a konkurencia. Mennyibe kerül a Szaradzsem ágy – 700.000 Forint. De hát ez biokerámia paplan sokkal jobb. Higgyék el. Higgyék el, hogy az orvostechnikai eszközök sokkal drágábbak. Mi a különbség a pumpa és a lélegeztető gép között? Semmi, mégis az utóbbi sokkal több. Mert megmenti az életet. Sajnáljunk tehát ennyit az egészségünkért? Miért? Megér-e 700.000 forintot, hogy 15 évvel tovább tudunk játszani az unokákkal? Vagy megér-e 700.000 forintot, hogy ki tudják törölni a seggüket? -általános moraj, majd csend. Higgyék el, ez a csodálatos eszköz meggyógyítja az embereket.

10.50

Most jön a TV reklámok szapulása. Tudták Önök, hogy mennyibe kerül egy TV reklám és azt is tudják, hogy ki fogja ezt kifizetni? Önök. Mi más utat választunk. Mi itt reklámozunk. Mert nem gondolják komolyan, hogy ez az utazás 1400 forintba kerül? Mi ezt kipótoljuk. Jézus Mária – hangzik a kórus, amikor elhangzik az ár. Egy párna 86 ezer forint, egy takaró 420 ezer. Egy komplett készlet derékaljjal 800.000 forint. Igen. Csak 800.000 forint. Ne nézzenek így rám. Csak. Ez nem sok az egészségünkért. Ugye. 12 éve csináljuk ezt a céget. És jól megy az üzlet, de rájöttünk valamire. Szenzáció kell. Szenzáció. Most jön a szenzációs árleszállítások blokkja. 500 forintért trappista a Pennyben. Electro World megnyitó. Szóval mi azt találtuk ki, hogy ugyanígy szenzációval állunk elő. Hatalmas kedvezmények. Szeretnénk emlékezetessé tenni a vásárlást.

11:45

Kis szünetet kellett tartanunk, a ránk osztott figyelő hölgy elrakatta velünk a gépet. Papíros jegyzetekbe menekülünk, egymás takarásában. Bedurvultak a dolgok.

Az esetleges vásárlást bevédik a hápogó család felől is. Mégpedig jó módszerrel: példabeszéd következik. Egy idős néni (hősünk szeret városneveket mondani, Debrecen, Nyíregyháza, Szeged stb.) egy adott helyen jelezte, hogy akar venni derékaljat, párnát stb. Majd a vele lévő felnőtt lánya rákérdezett: mama, mi lesz a szekrénnyel? Mama visszakozott. Előadónk hatásszünetet tart, és bemondja a gyomrost: itt gondolkodik el azon az ember, hogy a kedves hölgynek vajon a Mama kell vagy a Mama pénze? A beállt csöndre ráhúz még egy lapot: mi jogon szól bele a család, hogy egy felnőtt ember mire költi a pénzét?! Harsog. Itt-ott egyetértő hümmögés. Folytatja: viszont volt olyan is, aki azért vette meg a Mamának a terméket, hogy meggyógyuljon, és még 8-10 évig tudja fejni. Még egyetértőbb hümmögés. Bevédik a szomszéd felől is: irigy lesz a szomszéd? Szarja le! Irigy, persze hogy irigy, mert ő nem engedheti meg magának, amit maguk igen. Megjegyzem, a szomszéd nem fogja magukat majd ápolni, ha arra kerül a sor.

A 380 ezres terméket (talán ez a takaró, nem a derékalj) leviszik hirtelen 180 ezerre. És megint jön egy szép dolog: na, ez már tényleg sokkal kevesebb pénz, mint egy lakásátalakítás, ha teszem azt lebénulnak. A mellettünk lévő asztalnál veszekedni kezd egy furcsa pár. Azt hisszük, azon, hogy vegyenek-e vagy sem. A mi szt-tisztünk rendreutasítja őket. Vagy ötször. És amikor az ár már 130 ezernél tart, és az előadó a mágneses karkötőjét is felajánlja, a magyart nehezen beszélő, talán orosz hölgy beszól: engem maga nem érdekel. Kivezettetik a párjával. A párjának az előadó azt mondja hangosan: maga egy úr. A hölgy motyog valamit. Az előadó visszakérdez, szinte kiált: mit mond? Hogy maga is úr? Én elsőre nőnek néztem. Halvány derültség.

A teljes, 886 ezret érő garnitúra közben lement 172 ezerre – és számtalan hozzácsapott ajándék is jár, ha valaki külön akar vásárolni. Egy helyen nem volt hangos az igenlés, hogy legyen-e ajándék párna, hősünk látványosan megsértődik, a nénik szinte megszánják. Majd hirtelen hozzácsap egy nagyobb értékű derékaljat.

Pierre Cardin tiszteletére bordó-fehér lufikkal van kidíszítve a helyiség. Több ajánlat is az ő közelgő szülinapja miatt él. De hősünk figyelmeztet: idős ember, sose lehet tudni, lesz-e még születésnapja…

Nyíregyházán egy hajléktalan is jelentkezett, hogy vesz terméket, mert hát ez csak napi 200 forint. Azt mondja, ennyit ő naponta simán összekoldul. Értik? Még a hajléktalan is megengedheti magának! Maguk tudják, mennyit ér maguknak, hogy még hosszú ideig simogathatják az unokájukat. Na húzok vissza, lassan vége a szünetnek. A ránk állított nőstény leharapja a fejemet.

12.01

KORREKTÚRÁZZÁTOK LÉCCI MI NEM TUDTUNK NAGYON FIGYELNI, SORT SOR ALÁ TAPOGATVA ÍRUNK MINT RADNÓTI MIKLÓS.KURVA NAGY PRESSZIÓ ALATT VAGYUNK!

12.54

Folytatódik a rocky horror show. Félelem és reszketés Mogyoródon. Agyvérzésben meghalt rokonok, lebénult kőműves, akit senki sem ápol, család nélküli öregek, óriási para van, aki nem vesz biokémiás takarót, annak hamarosan vége lesz. Most vagy soha. Aki kimarad, lemarad. Lassan vége az előadásnak. Most fontolják meg! Önök nem szegények, csak nincs akaratuk, hogy meggyógyuljanak. Voltam az elfekvőben. Hivatalból. Utána napokig éreztem a halál szagát...

13.19

Látják, milyen színű ez a párna? Fehér. Tudják, milyen színű a krizantém? Fehér, igen. Mit szeretnének jobban egy év múlva? Ezt a párnát a fejük alatt - vagy krizantémot a fejük fölé?

13.30

Szóval jó lenne úgy meghalni, mint Szabó Magda vagy a kínaiak? – hangzik a költői kérdés. Hát jó lenne, mi? Nem elhagyatva, kínok és biokerámiás paplan nélkül valahol egy magyar hullagyárban.

13.35

Ha tudnák, hogy kimenve ezen az ajtón infarktust kapnak és meghalnak, és tudnák, hogy csak ez a toll mentheti meg az életüket, ami történetesen 1 millió forintba kerülne, önök hogy döntenének, meg vennék-e ezt a tollat, sokallnák-e érte az egy milliót? Ugye, hogy nem. És ezért a takaróért meg sajnálják a 139 ezer forintot? Nem értem magukat. Persze, aki hülye haljon meg. (Itt volt egy kis érdekes szóváltás is. Az egyik úr azt mondta: infarktusban, ugyan, olyanom még nem volt. Válasz: majd lesz.)

13.40

Most jön az ezüstszálas párna. Egyet fizet, kettőt kap, mindössze 36 ezer forintért. Én nem gondolkodnék. A hölgy nyújtózkodik, hogy ő két éve vett ilyet 32 ezerért. Ugye nálunk is van infláció. És akkor kit érdekelne az ajánlat, ha adnék hozzá egy tükrös órát?

13.44

Van egy ismerősöm, és annak a szomszédja egy nagymama. Szeme fénye az unokája volt. De aztán a néni kapott egy agyvérzést és a fél arca lebénult. Az unokája megutálta. Azóta ez a legnagyobb fájdalma, hogy az unokája nem szereti többé, nem bújik hozzá és nem kér a süteményéből, mert fél tőle. Ki akar így járni?

13.45

Vége. Elindult a sor a pulthoz, a többiek pedig az ötórás előadás után kimerülten fordultak az asztalokhoz. Jöhet a megérdemelt ízletes-jóízű pörkölt. Kiéhezett a magyar.

13:57

Még mindig nem térünk magunkhoz, hihetetlen fárasztó volt az egész. Amíg a népek esznek, felidézek egy kedves párbeszédet, amit eddig elfelejtettünk leírni. Tehát a vegyenek ilyet felszólításra valaki hangosan azt mondja: nem veszek, már van! Speaker: akkor vegyen a családjának. Néni: nincs családom. Speaker: Ugyan! Hát csak van egy férje! Néni: nem, meghalt. Speaker: háziállat, kutyus, cicus? Néni: az se kell, nem kell nekem, minek. Speaker (kéretik kapaszkodni!) pedig beüti a kegyelemdöfést: na, akkor nem csoda, hogy nincs magának családja, róluk is gondoskodni kéne, mi?

14.50

Büszkék vagyunk a magyar nyugdíjasra. Vastag rajta a bullshitpajzs és az esze mellett tartja a pénztárcáját. Meglepően kevesen érezték ez után a paratréning után - ahol hátborzongós víziót kaptunk saját fájdalmas halálunkról -, hogy életük minden problémájára választ jelentene egy 80.000 forintos takaró vagy egy 40 rugós légtisztó, ami nyilván tizedáron megvásárolható az Asia Centerben. A harcedzett matrónákról és a hegyezett botos urakról, mint a nyári zápor pörgött le a legrafináltabb marketing szenny. Ők nem ezért jöttek. Így aztán nagy étvággyal tolta be mindenki a tésztás pörit és annál nagyobb boldogság volt kézbe venni a mindentvágó késkészletet, az elektromos fésűt és a felfújható retromintás vázát. Ez már a harmadik késkészletem, dicsekedett egy élelmes nyugdíjas - ez se rossz, de mondjuk az előzőhöz vágódeszkát is kaptunk.

ízletes ebéd, amúgy gyerekadag, nem rossz

állandóan hivatkozott és ajánlott irodalom

mindenki pakolja az ajándékokat

14:53

Na szóval túléltük, a kaja jó volt, ajándékokat megkaptuk. A retróváza érdekes jelenség: műanyag vagy gumi vagy bánat tudja, vízzel lehet feltölteni, akkor dobja ki magát. Az elektromos fésű meg a késkészlet dobozán matrica: a termék származási helye Kína, forgalmazó hajszálra ugyanaz a cég, amit a buszon kapott jegyen látunk feltüntetve. De némi spíllel: a jegyen budapesti székhelyű cég van (Ziara Napfény Kft, 20. ker.), mellette egy 96-os körzetszámú vidéki telefon. Ugyanez a szám a szórólapon az utazást szervező Olcsó Kirándulás Kft. neve mellett szerepel. Persze nem a mi ügyünk. Na. Buszon ülünk, cammogunk az M3-asra (igen, látom, többször M3-mast írtam dear kommenter, jól esik analfabéta senkinek lennem, ahogy mondtad. mucusom, te). Beugrottunk a kocsmába. Nemdohányzó. Azt mondják, szinte minden nap vannak termékbemutatósok, akik átlógnak a kocsmába a szünetben. Azt mondják,  teljesen egyértelmű, hogy mi is azok vagyunk. Az ajándékokat majd az Attila-dombon számba vesszük. Kivéve a mindent vágó kést (van 1 db ilyen a 10 db-ból - nem értjük, akkor minek a másik 9). Presszió elmúlt, a fociedző anyukájával ettől függetlenül diskurálgatnánk egy jót szívesen, megkérdeznénk, miből él a fia, idős emberek megfélemlítéséből-e vagy valami mást hallott. Ebben a pillanatban jutottunk fel az M3-asra. Megyünk tovább.

15.00

Az úti cél az Attila-domb. Ahol a törzsutasok szerint volt már olyan, akinek megállt az órája és olyan is akadt, aki furcsa bizsergést érzett a melle közepén. Irány Tápiószentmárton, irány az Attila-domb. Jöjjön a bizsergés. Hasunk tele, kezünkben mindent vágó kés, szívünkben elszánás.

15:38

Alig pár kilométerre vagyunk Tápiószentmártontól. És az Attila-dombtól. Mindenki azt állítja, hogy ott van valami különleges erőtér. A két laptop közül az egyik lemerült. Gondoljuk, majd az Attila-dombon feltöltődik.

A fociedző eddig le nem írt mondatai visszhangoznak a füleink sorában. Némelyet még most sem hiszünk el. Íme egy: „ugyan-ugyan, hát dehogy nincs maguknak pénzük! Hiszen
látom, fiatalok, csinosak, van kis ékszer, van kis ez-az”.

A buszon nem téma a bemutató. Komolyan. Senki nem tart semmit felháborítónak, ami elhangzott. Immunisak. Van, aki heti két termékbemutatóra megy el. És ez nem vicc. 

16:31

Megérkeztünk Tápiószentmártonba. Az Attila-dombnál megállunk, a miénken kívül további három Olcsó Kirándulás Kft.-feliratú buszt látunk. Eligazítás: vacsora fél 5-kor. Teccikérteni?? Fél ötkor, azaz alig két órával az ebéd után. Csak hogy legyen letudva. Sofőrünknél rákérdezünk, mi van a beígért bográcspartival. Megmutatja a helyet, ahol a kaját kapjuk. Étterem. Ott lesz a bográcsparti? Hááát... bográcsban készül a kaja. De az maga a parti? Végül is... Egyre erősködünk: de hát az nem parti, maga tudja jól. Most erre mit mondjak? Mondom: oké, akkor van-e itt valaki a cégtől, akitől megkérdezhetem, mikor lesz a bográcsparti. Nem, nem, itt csak a sofőrök vannak. Az egyik sofőr közlékenyebb. Azt mondja: „az egész Attila-domb egy faszság, arra jó, hogy behülyítsék a vénasszonyokat. Sőt: azt mondja az egyik, hogy érzem a bizsergést. Mondom neki, mama, ahhoz férfi is kéne”.

A bográcspartiról viszont kezeskedik: olyan kaját kaptok, hogy mind a tíz ujjatokat megnyaljátok utána. No. Lekerített Alföld-cikkelyek. A kerítés mögött őz, kecske, közéjük eresztve strucc. A strucc közvetlen: harapdálja a cipőnket. Mafla ronda pofája van ám egy ilyen dög nagy madárnak.

Arrébb, egy szintén elkerített részen ürgéket látunk. Csak úgy hemzsegnek a kis kócos idegenszívű dögök Attila dombján. A domb egyébként annyira kicsi, hogy külön rá kell kérdeznünk, vajon ez-e az. Igen. Padok mindenfelé, az ötórás (igen, ezt mondtuk külön? tehát 5 órás) termékbemutatóban és az utazásban megfáradtak kifekszenek. Van, aki a fűbe. Egy ismertető táblán hivatkozás mindenféle tudományos dologra: itt tényleg van valami. A befóliázott papírokon amperek, ohm-ok, joule-ok, hertz-ek, mindenféle. Már csak a javasasszony szakvéleménye hiányzik. A pockok közben kurvára figyelnek.

Az Attila-domb Magyarország legnagyobb zsebszurikáta-állományával rendelkezik. Ők aztán tudják, merre ver a Mágnes. Jó lenne, ha a pesti kávényalogatók is megtudnák, hogy hol lakik az Egészség. A felhők gyönyörűek. És elég jól érezzük magunkat. Na, lassan vacsorára hív az ének. Megnézzük, van-e térerő az Attila-dombon. Hát hogy a mérgezett ürgéjébe ne lenne, nem igaz?

18:27

A "bográcsparti" (étteremben, vegyél magadnak, ha még kapsz levest) hamar véget ért, sajnos a a prospektuson sejtetett esti táncmulatságból sem lett semmi. Buszra fel.

Most kezd oldódni az a szürreális élmény, hogy az Attila-dombon együtt napozunk négy busznyi nyugdíjassal és három szekérderéknyi pocokkal. Közben zötyögünk haza, mindenki boldog a jól sikerült osztálykirándulás után. Büszkék vagyunk az útitársainkra. Ők már nem a kilencvenes évek naiv Kádár-nyugdíjasai, őket már a rendszerváltás edzette. Piramisjáték, Amway, Il Ferro-matrica, Teleshop és Gyurcsok doktor. Ők már a pöriért jönnek, a jótékony gammasugárzásért és az ingyen vibrációs fésűért. Kíváncsian várjuk, hogy 40 év múlva a mi nemzedékünket mivel fognak csőbe húzni az álomutaztatók. 

Aki még többet akar tudni a buliról, az keresse Ziara Napfény Kft-t Pesten, valamit az Olcsó Kirándulás Kft-t Mosonmagyaróváron a 96/219-585 közös számukon.