Uniós, magyar, árpádsávos, helyi lobogós Országzászló terve Szentkirályszabadján

  Az alkotmány hatályba lépésének emlékhelyét alakítják ki a Zöld Pardon jelenlegi területén a Goldmann György téren - írta az Index. Az újbudai képviselő-testület döntése szerint a Petőfi híd budai hídfőjének déli lehajtójánál 2012. január 1-re Országzászlót állít az önkormányzat, amely az emlékműnél kívánja méltóképpen ünnepelni az új alaptörvényt. A zászlóállítás részletes terveit Hoffmann Tamás polgármesternek a májusi ülésen kell a testület elé terjeszteni.

  Eddig a hír. Innen a vallomás. Az elmúlt tíz évet Budapesten töltöttem, és ezalatt, - még egy pár hónapig - huszonévesként nem egyszer szórakoztam a ZP-ben. Vannak jó emlékeim és rosszabbak. A végére tényleg egy szabadtéri, túltömött tinidiszkóvá vált a hídlejáróba épült intézmény. Hiába nőttük ki, a nemzedékemhez tartozó magamfajták nagy részének azért vannak emlékei a ZP-ről, amelyek az évek során mindig csak szépülni fognak, ilyen ennek a természete.

  Felelős honpolgárként ugyanakkor taszít a ZP és társa, a Rio mögötti homályzóna, amelyben szépen egymásba fonódhatott mindenféle szféra. Szépen körülírtam? És persze egy szabadtéri szórakozóhelynek nem kell örökké fennmaradnia, ha megszűnik, hát megszűnik. Az új önkormányzat és a ZP vitája kapcsán Turul már megírta a frankót: helyes, ha az önkormányzat érvényesíti a kerület érdekeit az ott működő vállalkozásokkal szemben. De a szabadtéri szórakozóhelyek Budapest fontos karakterjegyeivé váltak, az ide látogató hazai és fiatal külföldiek nagyon szeretik őket.

  És itt jön az újabb fordulat: a ZP tényleg, végleg megszűnik, és jön helyére az országzászló, az új alkotmány méltó megünneplésére. Ötcsillagos önsorsrontás. Mintha a tegnapi posztom mondanivalóját kellene folytatnom.

  Megírtuk, mit gondolunk a NENYI-ről. Megírtuk, mit gondolunk az alkotmányozásról. Megírtuk, mit gondolunk az alkotmány preambulumáról. Azt is, hogy mivel nincs gond az alkotmányban, és mivel lehet gond. Az viszont biztos, hogy a túlfűtött pátosz, a kényszeredett ön-ünneplés nem éppen a mi kenyerünk. Pedig nem kell bizonygatnunk, hogy a magyar történelem, a múlt emlékeinek szerelmesei vagyunk. Utolsó csepp azonban az alkotmány-ünneplés poharában a kerületi Országzászló, ami joggal vál(ha)t a közröhej tárgyává. Azt hittem, a Hírcsárda egy különösen jó poénját olvasom. Tipikus példája ez egy hatalomban lévő párt másod-, vagy éppen harmadvonalának törleszkedéssel vegyes pöffeszkedésére.

  Emlékművet állítani magunknak? Mondjunk példákat arra, mikor volt ez jellemző a magyar történelemre? Hát nincs ízlés, mérték, kellem a helyi döntéshozókban? Nincs önfegyelem, önreflexió, belátás? Annak felismerése, hogy 2011 van, és itt ülnek egy javíthatatlanul szabadelvű nagyvárosban, amiben valami csoda folytán fővárosi és kerületi szinten is szinte teljhatalomhoz jutottak? Amivel okosan kell élni, nem pedig s.k. ragasztani a saját hátukra a HÜLYE VAGYOK-matricát. Közterület-átnevezés a köbön. Ja, és az eredeti Országzászló a Szabadság téren állt, a szovjet emlékmű helyén. Ott mikor jön el a Változás?

  Ha a józan kezdeményezések helyett - mert erre is van példa, elég a fővárosi közigazgatás átszervezésére vagy az egyre élhetőbb ötödik kerületre gondolni - az efféle bornírt önméltatás lesz a jellemző, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy a kétharmados párt megítélése milyen lesz a harminc év alatti fiatalok körében, akár többdiplomás értelmiségiekről, akár diszkójáró suttyókról beszélünk. Mert ugye mindenkinek ugyanannyit ér a szavazata, azok pedig összeadódnak egyszer, valaki mellett, valaki ellen. A jelen és a közeljövő állampolgárairól beszélünk, akik nemsokára a mai nyugdíjasok helyére lépnek. És tálcán kínálja magát a mém, hogy a ZP helyén emlékművet állíttat magának a Fidesz. Perfekt téma röhögésre, a gimnáziumoktól a nyugati lapokig.

  A nyilván szimbolikusnak szánt, a bulizgató városi ifjúság feletti győzelmet is jelképező alkotmány-országzászló így válik méretes szúróeszközzé, amellyel önnön tökét találja el a hatalmon lévő politikai oldal.