Megszűnik a Corvinus. Felnégyelik. Vagy mégsem. Diákok az utcán, Ferenc a Fácsén, Szanyi kapitány a barikádokon. 

  Az Origo által közzétett felsőoktatási koncepció szerint tizenkét egyetem maradna, s ezek között nem szerepel a Budapesti Corvinus Egyetem (leánykori nevein Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem). Mi lehet az oka, hogy a Corvinus nem fért fel a 12-es shortlistre? Színtiszta igazságtalanság vagy lehetne valamiféle alapja egy ilyen elképzelésnek?

  Ha azt nézzük, hogy a Nyugat-Magyarországi Egyetem vagy a Pannon Egyetem befért a tizenkettőbe, akkor még a földrajzi szempontok figyelembevételével is fura, hogy a jóval nagyobb presztízsű Corvinusnak nem jutott ott hely. A mindenféle felsőoktatási rangsorok szerint a BCE az ország egyik legnépszerűbb, legjobb nevű egyeteme.

  Volt közgázos hallgatóként azonban erősen felemás érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy indokolt-e ez a megítélés. Nagyon szerettem a Fővám térre járni, voltak jó tanáraim, volt sok értelmes évfolyamtársam, akikkel élvezet volt egy-egy esettanulmányon dolgozni és jó volt évekig demonstrátorként tanítani a vállalat-gazdaságtan tanszéken. De végig azt éreztem, hogy sokkal több van ebben az egyetemben, sokkal több az oda járó hallgatókban, mint amit kihoz magából, kihoznak magukból. Egészen elképesztő méretű eltéréseket láttam az egyes tanszékek emberi és szakmai hozzáállása, felkészültsége között, és az ott töltött évek alatt nem éreztem, hogy e téren bármi is javult volna. Sőt.

  Ha ma közgazdaság-tudományt (és nem menedzsmentet) szeretnék tanulni, akkor könnyen lehet, hogy nem a Corvinus K-karát, hanem az ELTE TÁTK közgazdasági képzését választanám. A Közgázról sajátos viták után távozó, saját rajongói klubbal bíró Pete Péter és munkatársai rövid idő alatt sikerült egy elismert képzést összerakniuk, jó példája ennek az általuk jegyzett Eltecon blog, ami a legjobb magyar közgazdasági blog. Ha MBA érdekelne, könnyen lehet, hogy nem a Corvinusra mennék, hanem a CEU-ra.

Közgáz van, Corvinus nincs

  Már magát a 2004-es névválasztást sem nagyon értettem, a giccses, historizáló dizájn meg aztán pláne teljes iránytévesztés egy XX. századi születésű egyetem esetében. Ráadásul régóta az az érzésem, hogy a Corvinus nem egy intézmény, hanem kényszerből egy márkanév alatt futó különálló szervezeti egységek nem túl szoros együttese. A három hagyományos, pesti kar (a gazdaságtudományi, a társadalomtudományi és a közgazdaság-tudományi) mellé az elmúlt évtizedben integrált budai karoknak (élelmiszertudományi, kertészettudományi, közigazgatás-tudományi és tájépítészeti) nem sok köze van a Pesti Campushoz. Igaz, jobban belegondolva nem feltétlenül törvényszerű, hogy a különféle karok között élénk napi együttműködés legyen, például a Pázmány Szentkirályi utcai joghallgatóinak vagy oktatóinak sem lehet túl vibráló a kapcsolata a piliscsabai campusszal.

  A Corvinus-sztori egyébként a teljes egyetem-racionalizálási elképzelés egy lehetséges kudarcára is jó példa: a jelenlegi állapotok fenntartásában érdekelt szereplők (a tanszékvezetőktől a polgármesterekig) minden további nélkül elérhetik, hogy az átnevezéseken túl szinte semmi se változzon. Hiába hívunk valamit holnaptól A Egyetem B Kara helyett X Egyetem B Karának, attól még simán lehet, hogy tíz év múlva is minden ugyanúgy zajlik a B Karon, mintha változatlanul A Egyetemhez tartozna.

  Mindemellett mindenképpen fontos, hogy megmaradjon az önálló, egyetemi szintű gazdasági felsőoktatás. Ehhez egyértelműen a Közgáz jelenti a legjobb alapot közel százéves hagyományával, egyre inkább campus-szerű pesti épületegyüttesével, nem is beszélve az elitképzés jelenlegi fő fészkeiről, a szakkollégiumokról, amikben a Közgáz a messze a legerősebb a teljes magyar felsőoktatásban. A felsőoktatás átalakításának, még ha az állami finanszírozású helyek csökkentésével is jár, reményeim szerint nem a jelentős állami forráskivonás a célja. Ha kevesebb hallgató oktatására költünk ugyanannyit, vagy alig kevesebbet, akkor akár jelentősen is javíthatjuk az oktatás színvonalát. Hogy más példákat ne említsünk, nem negyvenen lennének egy-egy szemináriumi csoportban, hanem csak húszan-huszonöten, s az oktatóknak is maradna ideje kutatásra, publikálásra, és arra, hogy egyénileg is foglalkozzanak a tehetségesebb hallgatókkal.

A szabad szellem egyik fellegvára

  Végül egy rövid gondolat Gyurcsány Ferenc megjegyzésére reagálva. A volt miniszterelnök azt írja: „Nem fogják darabokra szedni a Corvinust. Nem fogják, mert annyira őrült elképzelés, hogy nem fogja kiállni sem a szakmai, sem a politikai viták próbáját. Egy darabig még ábrándoznak arról, hogy milyen jó lenne megszabadulni a szabad szellem egyik fellegvárától, aztán savanyú arccal belátják, hogy ehhez kevés a hatalmuk.” Valóban, a Közgáz a szabad szellem egyik fellegvára, de kérdés, hogy ehhez a jelenlegi egyetemi vezetés mennyit tett hozzá. Ha egy miniszterelnök (speciel éppen Gyurcsány Ferenc) egyetemi vendégszereplésén a miniszterelnök kommunikációs főtanácsadója a moderátor, az nem a szabad szellem diadala.