Reagan-konferenciát tartottak pénteken Budapesten, a Terror Háza és a Konrad Adenauer Stiftung szervezésében. Az Egy vidéki srác a Gonosz Birodalma ellen című konferencián hazai és nemzetközi szakértők egész sora tartott előadást a nyolcvanas évek legendás amerikai elnökéről, akinek világszerte a nevéhez kapcsolják a kommunizmus elleni végső győzelmet.
A rendezvény első blokkját Hans Kaiser, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi irodájának vezetője nyitotta meg, aki megemlékezett a Budapesten álló Berlini Fal-maradványról. „Színpompás a fal, ma már eltakarja a szürke betont és az embertelenséget, amit eredetileg jelentett” - mondta Kaiser, aki szerint egész Európa, Németország és Magyarország is sokat köszönhet a 2004-ben elhunyt Reagan elnöknek.
Érdekes előadást tartott a román Horia-Roman Patapievici, aki fizikus, író, esszéista, főszerkesztő, a szekus hálózat üldözője, libertárius és tradicionalista keresztény egy személyben, és simán indulhatna egy Kosztolányi-hasonmásversenyen is. Patapievici a Reagan-korabeli ideológiák összecsapásáról szólva kifejtette: a hetvenes évek végén új erőre kapott a Szovjetunió, bevonult Afganisztánba; miközben az USA megbénult az irányi válságtól és Carter elnök hozzáállásától. Akkoriban a nyugati progresszív értelmiség még mindig a kapitalizmus nélküli demokráciában hitt, vagy legalábbis abban, hogy a hidegháborúban álló két rendszer egyfajta harmadik utat követve összeolvadhat a közeljövőben.
Patapievici szerint a nyolcvanas évek eleji konzervatív újjáéledés, a magántulajdon és a kapitalizmus híveinek megerősödése volt szükséges ahhoz, hogy az évtized végére a Nyugat le tudja győzni a kommunista rendszert. Reagan nem volt háborúimádó, warmonger elnök: erkölcsi idealista volt, aki lelkileg akarta elbizonytalanítani a szovjet vezetőket. Ennek volt eszköze a csillagháborús terv is.
A román gondolkodó kifejtette: Reaganhez hasonlóan Carter elnök is erkölcsös és vallásos volt, de nem hitt a szabad világ fensőbbségében. Reagan erkölcsi forradalma nélkül nem lehetett volna megnyerni a hidegháborút. Míg Carter mindenkitől bocsánatot kért, addig Reagan bátorsága reményt adott millióknak. Patapievici felidézte, hogy 1982-ben, a Ceausescu-rendszer tetőpontján hallott először a Szabad Európa Rádión Reagant, és úgy érezte: hiába tűnik öröknek Ceausescu, Honecker, Kádár, de még sincs minden veszve, nincs egyedül. „Addig egy marxista rezsim rabszolgájának éreztem magam” - tette hozzá a román esszéista.
Patrick T. Egan, a magyarországi republikánusok vezető képviselője követte Patapievicit: szerinte Reagan is büszke lett volna a Terror Házára, mint egy, a huszadik századi totalitárius rendszereket bemutató emlékhelyre. Egan a volt amerikai elnök két beszédét idézte hosszabban: egy 1982-es és egy 1992-es előadást, amelyeket a hatalma teljében lévő, illetve a történelmi hivatását betöltő politikus tartott Nagy-Britanniában. Reagan maga jegyezte meg: korábban idealista álmodozónak tartották őt, hogy véget akart vetni a hidegháborúnak. Az elnök ugyanakkor kitartott álláspontja mellett, hogy a szabadság tagadása a történelem áradatának útjában áll, és a szabadságé, a méltóságé a jövő. Egan szerint Reagan hosszú távra adott reményt az embereknek.
A konferencián felszólalt a brit John O'Sullivan is, aki Reagan, II. János Pál és Thatcher feldolgozó, Az elnök, a pápa és a miniszterelnök című könyv szerzőjeként tartott előadást Reagan és a pápa viszonyáról. Bár a kapitalizmus, illetve annak egyes jelenségei megítélésében eltérő véleményeket képviseltek, de Washington és a Vatikán közös álláspontja volt, hogy a kommunizmus nem csak egy hibás gazdaságpolitika, hanem egy erkölcsileg gonosz rendszer. Mindketten érezték a 20. század történelmi drámáját és természetes szövetségesnek tartották egymást - mondta O'Sullivan
*
A pénteki konferenciának különös jelentőséget adtak az elmúlt napok eseményei, II. János Pál pápa boldoggá avatása és Osama bin Laden likvidálása. A 2005-ben elhunyt pápa a hetvenes évektől vett részt a világtörténelem formálásában. A hit és a szeretet követeként emelte fel a szavát a béke és a szabadság mellett. A hidegháború időszakában, egy, a mainál egyértelműbb világpolitikai felállásban állt a pápa és az amerikai elnök - merjük ezt kimondani - a jó oldalon.
A kétpólusú világrend II. János Pálnak, Reagannak, Thatchernek, Gorbacsovnak és a többieknek köszönhetően véget ért. Az utóbbi húsz évben globalizálódott, ellaposodott és mégis bonyolultabbá vált világ egyik főgonoszát ma hajnalban lőtték le Pakisztánban. Mindenki hangsúlyozza, hogy ez még nem jelenti a terrorizmus elleni háború végét. A helyzet most még tovább bonyolódhat. Adja az ég, hogy a világ vezetői ma is képesek legyenek jó és rossz, vagy legalábbis a jobb és rosszabb megoldások között választani, s helyesen dönteni. Reagan a példa rá, hogy ez lehetséges.
