Ahogy az várható volt, Gyöngyöspatán a nagypénteki felfordulással még nem értük el a mélypontot. Tegnap éjjel tettlegességig fajult a hevesi településen kialakult feszültség, a körülmények meglehetősen zavarosak, annyit lehet tudni, hogy többeket is mentő vitt el. Fel is bolydultak a Facebook-demokraták, a Százezren Gyöngyöspatáért Facebook-csoportban óriási volt a pörgés, ki az evakuálást akarta szervezni, ki a külföldi sajtót, ki flashmobot, más meg tüntetést roma honfitársaink alapvető jogaiért (posztunkat a csoport üzenőfaláról készített képernyőmentésekkel illusztráljuk).

  A csoport tagjainak írásaiból az derül ki, hogy átérzik a gyöngyöspatai cigányok félelmét, szolidaritást vállalnak velük, és szeretnének valahogy segíteni nekik. Hasonló az alapállása a Kopiás Attila Steve által saját mikroblogjába feljegyzett gyöngyöspatai helyzetjelentésnek is, amiből idézek egy részletet (de érdemes az egészet elolvasni):

Egyrészt vannak a helyi cigányok. Ők tényleg kegyetlenül félnek. A rendőrséggel kapcsolatos összes tapasztalatuk alapján eszükbe sem jut, hogy a rendőrség meg akarná védeni őket, ha bármi feszkó van. Sőt, mindennapos tapasztalat, hogy kihívják a rendőrséget mert fenyegetőznek a kopaszok, a rendőrök meg tegeződve köszönnek a gárdistáknak, végigigazoltatják a cigányokat, és megbüntetik közülük akinek a bringáján nincs prizma. Itt a “mindennapost” szó szerint értem, és a példa is tényleg konkrét. Nem dramatizálni akarom a helyzetet, nincs “rendőrterror”, nincsenek a rendőrök által fizikailag bántalmazva, de számukra teljesen egyértelmű, hogy a rendőröktől nem számíthatnak védelemre. (Ugye ez alól kivétel, amikor pár napig demonstratív jelleggel, sajtó-, minisztériumi és civil figyelemmel vannak ott tömegesen a zsaruk, de akkor is minden második mondattal éreztetik, hogy nem jószántukból…)

  Gyakran találkozom ezzel a megközelítéssel, és egyszerűen nem tudom hová tenni. Ilyenkor úgy érzem, mintha nem egy országban élnénk. Miközben nem vitatom, hogy elfogadhatatlan, hogy a romáknak félelemben kelljen élni, nem értem, hogy sok ember szemében a cigányok okozta félelmek miért nem esnek hasonló súllyal a latba. Van-e különbség félelem és félelem között? 

  A tűzifáját, gyümölcsösét, rosszabb esetben megtakarításait vagy az életét féltő idős falusi ember félelmei miért nem érdekesek sokak számára? Ezekben az esetekben nem lehet a félelem forrásaként olyan látványosan megmutatni a fekete ruhás embereket, mint a gárdisták esetében, de az a szomorú helyzet, hogy ez a félelem legalább annyi embert érint, mint a cigányok aggodalma.

  És akkor ott vannak azok a keselyűk, akik ilyenkor még szemüket forgatva szítják is az amúgy is reménytelennek tűnő feszültséget. Az egyik egymillió forintot ajánl fel evakuálásra, a másik patai cigányok százainak kér menedékjogot az Egyesült Államokban. 

  Mindezek tetejébe a kormány meg úgy tesz, mintha nem égne a padlás, mintha valóban érdemben javult volna a válságövezetek közbiztonsága két hét alatt. A mellény-tiltás nagyszerű hagyományait folytatva most a járőrözést nyilvánította szabálysértéssé a belügyminiszter. A kormánytagok mellébeszélnek, a miniszterelnök meg sem szólal ebben a sorsfordító kérdésben. Több tucatnyi potenciális Gyöngyöspata található szerte az országban, hol itt, hol ott fognak felizzani az etnikai feszültségek. S ha továbbra is annyi lesz a kormányzati válasz, hogy minden rendben, akkor nagyon szomorú idők várnak Magyarországra.