Tudja-e Ön, hogy mi az, ami következetesen, kiszámíthatóan, gazdasági válságtól, forradalmaktól, kormányváltásoktól, alkotmányozástól, Török Zsolt hajzseléhasználatától függetlenül minden évben tutibiztos növekedést mutat?

  A kullancsveszély.

  Az évi rendes kullancshisztéria kiszámíthatóan érkezik, mint a menstruáció. Ráadásul ha egyszer megjött, sokáig tart. Soha, semmire nem fogadnék ebben az életben, de arra igen, hogy március első és április második hete között, nagyjából az év első rövidnadrágos napján vakuként villan az arcba az összes kertévé híradójából, hogy Kullancsinvázió jöhet, Támadnak a kullancsok, Kétszer annyi kullancs, mint máskor.

  Ha én közgazdász lennék, hagynám a faszba az elemzési módszertant meg a valószínűségelméletet, csak a kullancsokat kutatnám, mert nincs még egy lény ezen a bolygón, de legalábbis Magyarországon, ami minden évben megkétszerezi saját számát, és minden évben direkt pont azért van belőle több és veszélyesebb, ami miatt minden más lény szopórolleren üldögél: ha árvíz van, akkor azért, ha meleg volt a tél, akkor azért, ha hideg volt a tél, akkor azért.

  Továbbá arra is szégyentelen mennyiségű svájci frankot mernék tenni, hogy minden évben, az említett kullancsos híradók, Mokkák, Fókuszok idején előjön a Magyar Kullancsszövetség. Előjön, és végigturnézza a kertévéket, nagyjából ugyanazzal a mondanivalóval, vagyis hogy ha most nem irtják ki a kullancsok az emberiséget, akkor az csak azért van, mert ezt inkább jövőre tervezik, akkor ugyanis kétszer ennyien lesznek, de minimum: többen. Ha nem hisz nekem a Kedves Olvasó, akkor nézzünk néhány nyilatkozatot a Magyar Kullancsszövetség tollából, mely elnevezés egyébként a Baromfi Terméktanács és a Magyar Grillázs Szövetség után nagy favoritom.

„Kullancsriadó! (...) Bár a tavasztól-őszig terjedő időszakban vagyunk leginkább kitéve az apró ízeltlábúak támadásának, a szükséges immunizációra már ősszel kell gondolni. (…) A kirándulók, táborozók rémálma a kullancsok csípése. A 2-5 milliméter nagyságú, pókszerű állatok ostromára két irányból is számítani lehet. Az úgynevezett közönséges kullancs cserjék és bokrok leveleinek fonákján kapaszkodva várja áldozatát, akire rávetheti magát. A látó kutya kullancs a fűszálak árnyékos felén megtapadva, lesből támad. A parányi vámpír a legszívesebben a napfény hatásától mentes, ruhával fedett, izzadt-párás testrészbe, például hónaljba vagy a lábujjak közé fúródik. (…)”

  Fenti szöveg a Kullancsszövetség honlapján, megfelelően gusztustalan, ötszázszorosára nagyított rovarfelvételek mellett (melyik hangya nem gusztustalan tenyérméretűre nagyítva?), kis mászkáló animgif kullanccsal támogatva éri el célját.

  Ahogy beleástam magam a témába, rögtön kiderült, hogy a Magyar Kullancsszövetség nevében permanensen nyilatkozó Kapiller Zoltánnál kell keresni a hasonló szövegek forrását, aki amellett, hogy nyilván jó állatorvos, láthatóan az insectológus kispróza koronázatlan császára. Kullancsos kontentjében olyan mondatok hangzanak el, hogy „Hatványozó faktorokkal sokkal több kullancs lesz a természetben”, „paradigmaváltásban vannak a kullancsok is” (Kitérő. Kurva szar lehet paradigmának lenni, ha a kullancsoktól Szegedi Csanádig mindenki, folyamatosan le akar váltani. Kitérő vége.), de hallani olyant is, hogy „szerelmi ötszög indul el a kullancsoktól”. Kapiller egyik kedvenc költői kifejezőeszköze a tautológia: „a vizes csapadékos időjárás ökológiai robbanást okoz”, „február végétől inváziós roham van július elejéig”.

  Hadd szögezzem le, hogy nem a kullancsok terjesztette veszélyeket szeretném én mindezzel relativizálni, vagy nevetségessé tenni. Elég jól ismerem az erdőjáró viszonyokat: különböző okoknál fogva minden évben nagyjából három-öt hetet nomádkodom mezőszélen, sátorban, néha bivakban. Be vagyok oltva, ismerem a védekezési lehetőségeket is, mindennek tudatában mondom, hogy a magyar kullancsos kommunikáció a legtöbb szempontból egy határ szar. A kollektíven pánikoltató költeményektől az ilyen teljesen használhatatlan és elavult kullancstérképekig, mint ez, amiről baromi nehéz bármit is megállapítani, vagy mint ez, ami szerint gyakorlatilag ki sem szabad mozdulni a panelből, ha túl akarunk élni márciustól novemberig.

  Az már csak a pont a szakmaiságot jelző i-n, hogy némely riportban kétszáz, más helyen tízezer Lyme-kórost említenek. A Lyme-kór egyébként tényleg veszélyes, nem lehet nem komolyan venni, de ebben az adásban is világosan elmondják, hogy teljesen irreleváns adatok keringenek a betegségről a kullancsok összefüggésében, ami a mintavétel hibája is. Továbbá tény, hogy agyhártyagyulladástól szenvedő betegből évről évre egyre kevesebb van.

  A kullancshisztéria nagyjából a Kullancsszövetség, és az időjárásra, természeti katasztrófára, felnagyított gusztustalan állatkákra, és e hármat ötvözni képes témákra oly fogékony kertévék közös gyermeke. Felnőtt, nem buta ismerőstől is hallottam már, hogy ő biz' nem megy nyáron erdőbe, mert ott kullancsok támadnak rá, látta a tévében. Említett szövetség motivációit sem nehéz kitalálni, tekintve, hogy honlapjukon áll: „A Kullancsszövetség támogatója a Baxter”, egy oltóanyag-forgalmazó cég.

  Nem hisztéria kell, elég normálisan gondolkodni. Aki sokat jár erdőbe, oltassa magát a kullancsok terjesztette szarok ellen, amúgy meg bárki, aki kirándulni megy, vegyen fel bakancsot, hosszúnadrágot, lehetőleg ne túrja a bokrokat vadmalac módjára, és nézze át magát nap végén alaposan, de tényleg alaposan. Akkor nem lehet baj.

*

  Köszönöm, hogy velünk voltak, most pedig hallgassuk meg együtt, hogyan tud gitározni Ewan Dobson, akire a Nehézzene blogon lettem figyelmes.