Egy megosztó reakciós
Az alkotmánnyal kapcsolatban felzúgott a fordításvita. Annyit sikerült összeraknunk a történetből, hogy Brüsszelben eleinte egy hevenyészett szívességi fordítás keringett, a hivatalos változatot csak ezek után kapták meg a képviselők. Ennél profibb megoldás is lett volna. Mire egyes civil szervezetek felhívták a hevenyészett változat hiányosságaira a figyelmet, a képviselők már a hivatalos szöveget is megkapták. A „letagadták és eltitkolták” sirámok azóta is zúgnak. Külön tisztelet a Népszabadságnak, amely profi fordítók bevetésével megtalálta az alaptörvény legordasabb hiányosságát. Az "Article A" helyett "A Article"-t fordítottak az alja fasiszták.
Az MSZP részéről a hazai alkotmányos vitában csak wittnermáriázásra futotta. A nagyvilágban viszont nagyon pörögnek. A szocialista EP-képviselők például az esőverte Athénból írtak levelet a külföldnek. Csesznek ezek Gyurcsány Ferenc korábbi meghagyásaira („az országnak ártanak, akik a magyar belügyeket exportálják”). Kortyolgassunk hát a minden brüsszeli képviselőnek megküldött levélből.
Az első tartalmi kifogásként azt írják: a határon túli magyaroknak adandó szavazati jog hatással lehet Magyarország politikai súlyára. Mármint az EU-ban. Az Európai Parlamentben és a Tanácsban. Azzal riogatnak tehát, hogy a magyar lobbi erősebb lehet, ilyet pedig egy derék hazafi nem kívánhat. Az érv amúgy egetverő farkincaság. Teljesen mindegy, hány határon túli magyar szavaz, attól még 22 képviselőnk lesz Brüsszelben. A kormányfők gyűlésén sem lesz több szavunk a csíkkozmási fülkeforradalomtól.
A szocialista levél azt is kifogásolja, hogy a preambulum csak a kereszténységet említi meg, mint történelmi nemzetformáló tényezőt. Más vallási irányzatokat nem. Való igaz, csacsiság volt nem kitérni az iszlám szerepére, mégiscsak 150 évig háltak nálunk Jumurdzsákék. Kritizálják az Istenre való utalást is, meg sem említve, hogy az a magyar himnuszból származik. Szó esik még a Szent Koronáról, mint ellentmondásos feudális szimbólumról. Az erre való utalás a szocialisták szerint a régi Magyar Királyság területi folytonosságát szimbolizálhatja. Visszatérő elem a levélben, hogy a magyar alkotmány konfliktusokat szíthat a többi országgal. Nyilván arra az esetre szól figyelmeztetés, ha Ján Slota elszunyókálna.
Bokros Lajos is írt levelet. A nem létező pártból is kitagadott bajszos rosszallja, hogy az alkotmányban azokat is a nemzethez sorolják, akik nem magyar állampolgárok. Harsány léptek ezek az antalli úton. Megemlíti, hogy az új alaptörvény nem védi a magántulajdont. És hogy a kormány kiterjeszti a fennhatóságát az utolsó épen maradt hatalmi ágra, a bíráskodásra. Így, tőmondatokban.
Meghallgatást is tartottak az Európai Parlamentben. Ezen a liberális képviselők hosszasan azon rugóztak, hogy a preambulumban szereplő „Isten áldd meg a magyart” kitétel zavaró. Mert bár „szép fohászként” hat, nagyon megosztó. Ők legalább zavart belenyugvással fogadták a megrázó választ: az említett sor a magyar himnuszból származik (lásd még az egyéb elmaradott országokat: „God, Save our gracious Queen”). Csak remélhetjük, hogy a következő hetekben nem születnek módosítók a molyrágta Kölcsey-mű áramvonalasítására.
A liberális frakció jelen lévő tagjai is felpiszkálták a határon túli magyarok parazsát. Ostorozták a külhoni magyarság iránti felelősségre vonatkozó részeket. Nem nagyon volt érkezésük arra, hogy észrevegyék: ez a pont már az eddigi alkotmányban is szerepelt, hasonló tartalommal. Volt aki aszonta, a szöveg túl hosszú. Ezúton továbbítjuk a kérést a parlamenti többség felé, legközelebb maradjanak húszezer karakter alatt, másfeles sortávval.
Mókás dolog lehetne bambulva nézni, hogy az uniós kócerájokba hogyan szivárog be az alkotmányozás ügye. Viszont ha valamibe, akkor az alaptörvények tartalmába az EU-nak semmilyen beleszólása nincs. És ez így van jól. Nemzeti kompetencia, vagy mi a rák.
De gyűlölködés helyett inkább rajzoljunk píszjelet a homokba. Fogjuk meg egymás kezét és halkan dúdoljuk: a politikát, csak azt ne vigyék külföldre.
