A csepeli bunkert feltehetően a hatvanas évek legelején építhették, egy időben a középiskolával, ami alatt az építmény található a Tejút utcában. Szigorúan titkos objektum volt, amely azt a célt szolgálta volna, hogy egy atomháború esetén a kerület vezetői innen koordinálják a tennivalókat. Loós Zoltán, a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság XXI. kerületi kirendeltség-vezetője elmesélte, hogy egy ötvenes évekbeli prognózis, az Atomháború első száz órája című kötet szerint az elkerülhetetlen háború Nyugat-Berlin kapcsán robban majd ki. Az atomfegyvereket a lengyel szerző szerint természetesen az amerikaiak vetik be először, majd miután elfogytak az atombombák, a háborút hagyományos fegyverekkel vívták volna tovább.
A kommunizmus elképzelhetetlen a jó öreg, piros-fekete, segghez tapadós ormótlan műbőrfotelek nélkül - e szabály alól pedig egy szupertitkos vezetési pont sem képezhet kivételt. A háttérben tornyosuló, fél folyosót elfoglaló böhöm nagy kék szekrény pedig egy korabeli légkondi.
Az egész létesítmény alapterülete 500 négyzetméter, ebből hasznos alapterület 350 négyzetméter.
Gyakorlatok utoljára a '80-as években voltak. Fűtés nincs, de kellemes meleg van.
Az ötvenes évekbeli tervek szerint Budapesten a Baross tér környékén robbant volna fel az amerikaiak atombombája. A detonáció szinte teljesen megsemmisítette volna a belváros jó részét, de közvetlen károkat szenvedett volna a Csepel-sziget északi sarkában lévő gyár is – a kerületi vezetési pontot ezért építették meg a védettebb Csillag-telepen. Ezt a területet az uralkodó széliránnyal számolva elkerülte volna a nukleáris felhő is, így elméleti esély volt arra, hogy az első néhány napot át lehetett volna vészelni itt.
Természetesen mindenhol tilos füstölni. A nagyszerű szovjet szellőző rendszer szorgosan dolgozik, alapjáraton a friss levegőt fújja be minden szobába. Szűrő üzemmódban a mérges gázokat fújja kifelé, atomtámadás esetén pedig az egész rendszert elzárja a külvilágtól, csak a belső levegőt keringeti. Ez egy átmeneti állapot lett volna persze, hiszen az oxigénpalackok kitartása is véges.
Nem csak a helyiségek és a gépészet maradt érintetlen, de az eredeti, ötvenes évekbeli a berendezés és a használati tárgyak jó része is ebből az időből származik.
Ezek a bunkerek már a hetvenes években kezdtek idejétmúlttá válni, de a kerületi tanácsokat törvény kötelezte a fenntartásukra egészen a rendszerváltásig. Az azóta eltelt idő alatt szinte valamennyi elpusztult, a csepelin kívül csupán a budai vár látványossága, a Sziklakórház maradt teljesen épen. Az elmúlt tizenöt évben a létesítmény gondnoka pedig nem csupán felügyelte, de rendszeresen takarította és naponta négy órán át szellőztette is a bunkert, a használati tárgyakat pedig működtette, ezért szinte minden a mai napig tökéletesen szuperál.
A megmaradt tárgyakat Loós Zoltán nemrégiben egészítette ki saját gyűjteményével.
Ez itt például egy hidrotermográf, amely a páratartalom mérésére szolgál, méghozzá a benne lévő emberi hajszálak segítségével.
A létesítmény körülbelül 20 fő befogadására képes, van egy női 4, és egy férfi pihenő 8 fekvőhellyel.
Az orvosi szoba falán első látásra Kámaszútra-illusztrációknak tűnő elsősegély-rajzok segítenek a bajban.
Az orvosi műszereket, a sugárzásmérőket, a gyógyszereket, kötszereket mind a hidegháború idejében gyártották. Ezeket természetesen soha nem használták, bár a korszakban kötelező gyakorlatokon időről időre bezárkózott ide a védelmi bizottság, élén a kerület tanácselnökével.
Hihetetlen, de még a számológép is működik a Leírónak nevezett szobában, ahol a hölgyek gépelték mechanikus írógépekkel a hipertitkos kontentet.
Ami kell, az kell: így néz ki egy tisztességes elvtárs dolgozóasztala.
Loós Zoltán bízik abban, hogy az önkormányzattal összefogva sikerül mihamarabb múzeummá nyilvánítani és megnyitni a nagyközönség előtt a bunkert, erről mesélt nekünk: