Hosszú vajúdás után készült el ez a poszt, s mire megszületett, többé-kevésbé aktualitását is vesztette: az új alkotmány nem ad szavazati jogot (sem egyet, sem többet) a szülőknek a gyermekeik után. Sajnos. A legfiatalabbak/legidősebbek képviseleti aszimmetriájának enyhítése régi vesszőparipám, például már egy 2007-es, a reakciós kormányprogramunkhoz fűzött kommentemben is írtam, hogy támogatnám a gyermekek után járó szavazati jogot. Ráadásul ez végre egy olyan bátor változtatás lehetett volna, amihez tényleg érdemes kétharmadot szerezni. De nem lett, mert nem akarják az emberek (mondom ezt úgy, hogy a szerkesztőségben is határozott kisebbségben vagyok gyermekszavazat-párti álláspontommal). Pedig voltak biztató jelek, például Kósa Lajos pár héttel ezelőtti nyilatkozata – régen értettem ennyire egyet politikussal.

  Mi a választások lényege? Szavazatok formájában jeleníti meg a választópolgárok, a különféle társadalmi csoportok érdekeit. Azok a politikai erők kapnak felhatalmazást a kormányzásra, akikben a leginkább bíznak az emberek, hogy azt képviselik, amit ők szeretnének, legyen szó a gazdaságpolitikáról, az egészségügyről, vagy éppen a kisebbségek jogairól.

  Az általános választójogot biztosító demokratikus rendszerek az egy ember, egy szavazat elv alapján működnek. De valóban egy ember, egy szavazat? Egy ötfős család, azaz egy háromgyermekes házaspár két szavazattal rendelkezik. Egy nyugdíjas házaspár szintén kettővel. Az öt ember, két szavazat (azaz egy ember, négytized szavazat) áll szemben a két ember, két szavazattal (ahol valóban egy ember, egy szavazat).

  A 18 évnél fiatalabbak esetén tehát nem érvényesül ez az elv, a társadalom két alsó életkori decilisénél az egy ember, nulla szavazat szabály működik. Botrány lenne-e, ha a kiskorúaknak is járna szavazati jog, amit nagykorúvá válásukig, számos más jogukhoz hasonlóan törvényes képviselőik gyakorolnának?

  Az elmúlt bő 8 év története mutatja a legjobban, mennyire aránytalanul jelentek meg az idősek és a gyermekek szempontjai a közbeszédben és a politikában. Mik voltak a meghatározó témák? Ami az időseket illeti: nyugdíjemelés, egyszeri 19 ezer forint, 13. és 14. (!) havi nyugdíj, 65 éven felüliek ingyenes utazása. És ami a gyermekeket vagy a kisgyerekes családokat? Voltak nagy akadálymentesítési programok (vagy legalább ígéretek), hogy babakocsival is járhatóak legyenek a nagyobb települések? Nagy játszótér-kampány? Egyedül a gyermekek utáni adókedvezmény jut eszembe, de azt közel sem övezi olyan konszenzus a pártok részéről, mint a (hazai és nem hazai) nyugdíjasok ingyenes utazását.

  Nem vitatom, a gyermekek után járó választójog számos technikai kérdést vet fel, például a gyermekek szülőkhöz delegált szavazati jogával a klasszikus ügynök-megbízó probléma is előáll. A szülők valóban a gyermekeik érdekének megfelelően fogják-e felhasználni a plusz szavazatokat? A gyerekek nem szavaznának-e máshogy? Mégis, a szülőkről alapvetően feltételezhető, hogy gyermekeik érdekeit képviselik.

  Érdemes megvizsgálni a kérdést a történelem szemszögéből is. Amilyen természetes ma, hogy a gyermekeknek nem jár szavazati jog, épp olyan természetes volt néhány évtizede, hogy a nők vagy a feketék nem szavazhattak. Már a választójoguk felvetése is botrány volt. Szerintem csak idő kérdése, hogy a komoly demográfiai problémákkal küzdő Európa egyre több országában előkerüljön a kiskorúak választójogának kérdése. Németországban például a liberális FDP vette elő a témát, igaz, felvetésüket ott is elutasítás fogadta.

  Több kormányzati bátorsággal Magyarország a jövő nemzedékek emancipációjának élharcosa lehetett volna. Kár érte.