Egy holland pszichológus szerint a dohányzás elleni fellépés, ahogy az Európában zajlik, legalább annyira adekvát megoldás, mint a túlnépesedés ellen háborúkkal küzdeni. Az illetőnek igaza van.
Az indítvány radikális, ugyanakkor egyáltalán nem következetes. A bagósok diszkriminálása egy dolog. Többnyire felnőtt, önmagukért felelősséget vállaló emberekről van szó. A felnőtté válás életkori és a Btk-ban rendezett módjától tekintsünk most el, meg attól is, hogy az első cigi-élmény ehhez képest mikor szokott bekövetkezni.
S bár minden jel azt mutatja, hogy a gyerekek egyre korábban próbálják ki a cigit, néhány éve megdöbbentő kampányba kezdtek a dohányosokat üldöző zöldek. A zöld nénik és zöld bácsik hét-nyolc éves csöppségeket sokkoltak és állítottak pellengérre. Úgy zajlott minden, ahogy a magyar oktatási rendszerben a felvilágosítást elképzelik. A gyerekeknek a szüleiket kellett bemószerolniuk, mert a hittérítők arról érdeklődtek, hogy milyen dohányzási szokások vannak otthon. A hét-nyolc évesek még őszinték, és erre nagyon ráfáztak. Aki bevallotta, hogy a szülei dohányosok. kiállhatott a terem szélére, a „jók” vagyis a füstmentes családból érkezők pedig a kör közepére. Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk, mit érezhettek a kicsik.
Így kezdődik a diszkrimináció, és úgy folytatódik, hogy megtiltják a dohányzást a kocsmákban, bárokban, éttermekben. Nemdohányzóként sem értek egyet azzal, hogy ennyire radikálisan kell szabályozni a kérdést: miért ne lehetne ezután dohányosokat befogadó étterem és nemdohányzó kocsma?
És ha már kocsma. Ha az egészségmegőrzés volt a szempont, miért nem különböztetik meg az alkoholfogyasztót? Hiszen mit érünk azzal, hogy a sarki borozóban ezután nem lehet rágyújtani? Az ausztrál vagy akár a román cigis dobozok például feketére égett tüdők fotóival riogatnak: ennek analógiájára nálunk is kerülhetnének a borosüvegre bevert arcú asszonyok, vagy az elvonón küzdő csontvázak fényképei.
Miért éppen a cigi? Miért éppen a dohányos? Miért nem az autós? Miért nem írják ki a Budapest tábla alá is, hogy a szmog halált okoz, hogy öl, butít és nyomorba dönt? Ki törődik a kipufogógázzal, a körúti lakásokban élőkkel? Hogy lehet az, hogy csak a budai lakóknak jár a viszonylag tiszta levegő? Kisebb sort szeretnénk a tüdőgondozóban, alacsonyabb mutatókat a passzív dohányos halálozások terén? Akkor a szmog az igazi ellenség.
Ha szabályozni szeretnénk valamit, legyünk következetesek! Nem látom, hogy azok lennénk. Radikálisan lépünk föl: most éppen a dohányosok ellen, de csak ellenük! Viszont semmit sem tudunk kezdeni ezer más rizikófaktorral – ha már az egészségmegőrzés a lényeg. Ez egyszerűen nem fair.