Lehet más a magánosítás? Orosz privatizációs tervek
2011. február 16. írta: zulik

Lehet más a magánosítás? Orosz privatizációs tervek

  „Az egyedüli út Oroszország  hosszú távú versenyképességének – és ennélfogva hatalmának és presztízsének – helyreállítására.”

  Vlagyimir Putyin elnöksége nem egyszerű gazdasági fejlődést jelentett, hanem egy új politikai és gazdasági berendezkedést hozott Oroszország számára. Putyin egyfajta irányított demokráciát hozott létre, mely a tekintélyelvűséget, autoriter hatalmi struktúrát a gazdaságra is érvényesítette, így valamiféle központosított államkapitalizmus alakult ki. Ez a modell a válság előtt még képes volt fenntartani a status quót: összehangolta a gazdasági erőt birtokló oligarchák és a széles tömegek érdekeit.

  A kétezres évek eleji globális konjunktúra alatt az orosz gazdaság igen erőteljesen, átlagosan évi hét százalékkal nőtt. Oroszország képes volt visszafizetni adósságait, megerősíteni hadseregét, az életszínvonal is folyamatosan emelkedett. A szárnyalás azonban kiszolgáltatottságot is hozott, hiszen a növekedést a folyamatosan emelkedő világpiaci olajár tette lehetővé.

  Ez az egyoldalú berendezkedés lehet az ok, amiért a válság jóval mélyebben hatott az orosz nemzetgazdaságra, mint más iparosodott országokra: 7,9 százalékos teljesítménycsökkenésről beszélhetünk. A gazdaság instabilitása egyértelművé tette, hogy a központosított modell a rövidtávú sikerek ellenére hosszútávon nem fenntartható. A nagy állami vállalatok elöregedett struktúrát és technológiát hordoznak magukban, ezek pedig visszafogják a gazdasági növekedést.

  Egy jól működő, felelős nemzetgazdaság vezetői olyan beruházásokra, fejlesztésekre, befektetésekre törekszenek, melyek megalapozhatják a hosszú távú versenyelőnyt. Dmitrij Medvegyev 2009 ősze óta számos beszédében és a médiában is kiállt a modernizáció és a magántőke mellett. Ezt ismerte fel az orosz kormányzat is , amikor Igor Suvalov, Alekszej Kudrin, valamint Elvira Nabiullina vezetésével belevágott Oroszország nagyratörő megújítási folyamatába. Az első szakasz célja technológiai modernizáció és a működő tőke Oroszországba csábítása – ennek eszköze a magánosítás. A modernizáció olyan magas technológiai fejlettséget igénylő iparágakra összpontosít, mint a hadiipar, az IT, az űrkutatás, vagy a nanotechnológia.

  A Kreml ehhez a programhoz csatolta a nagy állami vállalatok kisebbségi részvénycsomagjainak értékesítését, hiszen a privatizáció közvetve és közvetlenül is segítheti Moszkva reformjait. Közvetlen hatása az lehet, hogy a privatizáció tervezett bevételei 2011 és 2013 között megfelezhetik a költségvetés hiányát. A rövid távú költségvetési pluszbevételen túl elméletben a privatizációból befolyt összegeket visszaforgatják majd a részlegesen privatizált nagyvállalatokba, hiszen a nagy nemzeti vállalatok erőteljes modernizációra szorulnak. Itt ér össze  privatizáció és  modernizáció.

  A tervek alapján három év alatt akár 5500 vállalat teljes vagy részleges privatizációjára is sor kerülhet. Ezzel az állami vagy regionális tulajdonban lévő vállalkozások száma 50-ről 30 százalékra csökkenne. Moszkva az új magánosítás kapcsán körülbelül 900 milliárd rubel, azaz 29 milliárd dollár bevétellel számol, amennyiben Kudrin júliusi bejelentését tekintjük irányadónak. Az összeg nagy részét a stratégiai orosz nagyvállalatok kisebbségi, irányítási lehetőséget nem biztosító részvénycsomagjainak értékesítésével szereznék meg. Így az orosz állami részesedés a Rosneft, a Sberbank, vagy a Russian Railroads esetében is 51 százalékra csökkenhetne.

  „Is Russia serious about privatisation this time?”

  A rendszerváltás után – a keleti blokk többi országához hasonlóan – Oroszországban is végbement egy privatizációs folyamat. Ennek során Oroszország gazdasági erőforrásai egy szűk kör, az új oligarchia kezébe került. A kilencvenes évek orosz magánosítása a rosszul végrehajtott privatizáció egyik klasszikus nemzetközi példája.

  A Szovjetunió felbomlását követő privatizáció bűnei és hibái megsokszorozzák a 14-18 évvel későbbi intézkedések történelmi felelősségét. Oroszország számára a privatizáció érzelmi kérdés. Amennyiben az alapvető erkölcsi és törvényi szabályok egy újabb privatizáció során sem kerülnek betartásra, az kritikus mértékű társadalmi deficitet okozhat. A történelmi hagyaték bizonyos mértékű transzparenciát követel meg.

  A Putyin-korszak gazdasági sajátosságait, illetve a válság hatásait elemezve talán nem kétséges a reform szükségessége, azonban felmerül a kérdés: jók-e a kormány elképzelései erről a programról? Egy efféle privatizációs folyamat valóban olyan irányú és mértékű változást okoz, mellyel Kudrinék számolnak?

  Guriev a reformok szükségessége mellett foglal ugyan állást, azonban leszögezi: a bejelentett tervek önmagában nem elegendőek. Az orosz közgazdászok szerint a legnagyobb orosz vállalatok hatékonyságának növeléséhez azok többségi tulajdonrészét kell értékesíteni. Érvelésükben felbukkan a jól lebonyolított privatizáció esetleges jutalma is: működő  piac és a tapasztalt menedzsment az értékesített vállalatok jó működését eredményezné.

  A szervezeti problémák mellett kétséges a kisebbségi részvénycsomagokra tapasztalható kereslet is: miért vásárolnának külföldiek kisebbségi tulajdont a nehezen racionalizálható orosz nagyvállalatokban? A fenntartások ellenére a stratégia akár sikeres is lehet, hiszen Moszkva tárgyalási ereje megkérdőjelezhetetlen, és az alapokkal, bankokkal bonyolított üzletei az orosz demokrácia hőskora óta megsokszorozódtak.

  A gazdasági megújulás a modern Oroszország egyik legfontosabb kérdése. A reformkísérlet alapvetően nem változtatná meg az erős államra építő, a gazdaságban is többségi állami tulajdonra építő modellt. Felmerül a kérdés: vajon az orosz kormányzat összességében mennyi kontrollt hajlandó a magántőkére bízni? Ez meghatározhatja a tervek hosszabb távú beágyazottságát: egyszeri átalakítási kísérletről is lehet szó, de lehet, hogy a mostani lépések egy, a magántőkéhez határozottan barátságosabban viszonyuló berendezkedés kezdetét jelenti. Az orosz privatizációs elképzelés mindenesetre a rövidtávú fiskális nyomás kiküszöbölésére alkalmas lehet.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr592662550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.16. 19:23:53

Én mindig elég pesszimista szoktam lenni, ha az oroszokról van szó. Egyrészt már ősidők óta ez megy, hogy elkezdenek befektetésekről, meg üzletről beszélni, aztán miután a nyugat beviszi a technológiáját jön egy államosítási hullám. Ezt már Lenin is megjátszotta mikor a hadikommunizmus után összeomlott az ország, vagy Sztálinék a világháború alatt.

Másrészt privatizáció liberalizáció nélkül (értsd új konkurens cégek szabad alapításának lehetősége az országban) egy falat szart sem ér. Az elbutult állami monopóliumok helyébe félig állami félig magán kartelleket rakni sose váltotta meg a világot.

jvizkeleti · http://mandiner.blog.hu/ 2011.02.16. 19:27:33

A legszebb példa az ilyen félszívű privatizációra a magyar energiaszektor.

Lew Archer 2011.02.16. 20:23:39

@jvizkeleti:

Ne legyen telhetetlen. Az építőanyag-, növényolaj-, cukoripart úgy sikerült privatizálni, ahogy maguk szeretik.

Übermayer 2011.02.18. 20:32:00

akkor most fogja Kína felvásárolni fél Oroszországot

vomit 2011.02.21. 12:07:47

mi az, amit putyin megtehet, obama viszont nem?
elmegy, megnezi, es kezebe fogja az orszag aranytartalekat.
premier.gov.ru/eng/events/news/13930/
süti beállítások módosítása