Most, hogy talán kezd elülni a médiatörvény okozta csatazaj, készülhetünk az újabb kulturkampfra. Jön ugyanis az alkotmányozás, és lesz abban minden szép és jó, amitől egy magára valamit is adó balos felhorgadhat. A Szent Korona említése, és az álegyházak megfingatása mellett vélhetően az fogja a legnagyobb vihart kavarni, hogy szavazzanak-e a kettős állampolgársággal rendelkező, ám nem Magyarországon lakó magyarok. Ennek taglalása már el is kezdődött, ergé kolléga is megírta az ügyről a magáét. Én a kommentekben, blogoszférában, illetve a tumbászgalaxisban fellelhető ballib érvekkel vitáznék.

  Azon a tudathasadás-közeli, borderline-szintű dilemmán talán már a Kárpát-medence összes szittyája és konzervfejűje túltette magát, hogy az egyenlőségről papoló baloldaliak és a szabadságról vinnyogó liberálisok egy alapjog kiterjesztése ellen kardoskodnak. Nem a mi problémánk, hogy haladárjaink a mai napig 1918-at írnak.

  Kedvenc érveik a következők: az első, hogy a Fidesz-KDNP így betonozza be magát a hatalomba. Nos, a határon túli magyarságot lefidesz-szavazózni, az annyira egyszerű gondolkodásmódra vall, hogy az már-már a rasszizmussal határos; másrészt könyörgöm, aki életében egy Parászka Boróka-cikket is olvasott, az egészen biztosan nem gondolja ezt komolyan. Mindenesetre ha szigorúan a határon túliakról beszélünk, akkor ez a gyakran hangoztatott érv nagyon könnyen önbeteljesítő jóslattá válik. De éppen ez az: nem csak a Kárpát-medencében, hanem a világ minden táján lesznek olyan magyarok, akik fel fogják venni a kettős állampolgárságot, lesz köztük fideszes is nyilván, de bebetonozásról így már aligha beszélhetünk. Képzeljük el az Izraelből tömegesen, mondjuk charterjáratokkal érkező, magyar jobboldalra szavazó állampolgárokat.

  A második, hogy a határon túliak nem adóznak itt és ezért nem viselik közvetlenül szavazataik következményét. Valóban, de most anyagelvű liberálisaink kedvéért lemegyek néhány mondat erejéig utilitaristába. Ha arra kerül sor, hogy a politikai erőknek kampányolniuk kell az „inaktív rétegeknél”, akkor melyik jár több „haszonnal”, melyik a jobb „befektetés”: ingyen repülőjegy, ingyen BKV és a 13. havi nyugdíj biztosítása, vagy egy beregszászi színház felújítása, egy partiumi magyar templom megmentése, egy csángó gyerekeknek létrehozott iskola? Ugyanis ezek hiányában hiába várjuk a következő Szarka Gyulát, Rúzsa Magdit, Tolvai Renátát, Kaszás Attilát. Az egyik gazdagítja a kultúránkat, a másik apasztja a büdzsét. Utilitarista üzemmód ezennel off. De egyébként úgy egyáltalán nagyon nem mindegy, hogyan élnek a környező országban magyarok, és az sem, hogy milyen létszámban.

  Ahogy a szomszéd népek érzékenysége – a harmadik érv – se szerepeljen már a képletben. Mert momentán erre annyira figyelünk, hogy egyenesen a románok gyakorlatát vesszük át. És képzeljük el: ha a törvényünk hatályba lép majd, azt a bukaresti nemzeti színházban ünneplik majd meg, közösen a magyar kormány delegációjával.

  Nyilván.