Az HBO megrendelte, Barry Levinson pedig leforgatta a You don't know Jack (magyar fordításban Dr. Halál) című filmet, amelynek február 6-án este volt a magyarországi bemutatója. A film főszereplője Al Pacino, akit a hollywoodi külföldi újságírók szervezete (HFPA) ezért az alakításáért néhány hete Golden Globe díjjal jutalmazott (Pacino a legjobb főszereplőnek járó Emmy díjat és a Screen Actors Guild, azaz az amerikai szinész-szakszervezet díját is bezsebelte). A film az örmény származású patológus, Jack Kevorkian orvosilag támogatott eutanázia melletti küzdelmét mutatja be. Nagy film, nagy alakítás, komoly, kibeszélendő téma Magyarországon is.

  Mint a fenti képből is látható a filmet az amerikai HBO már tavaly áprilisban műsorára tűzte, hozzánk azonban szokás szerint némi késéssel gyűrűzött be.

  A főhős, Jack Kevorkian, aki patológusként dolgozott Amerikában, és aki számos könyvet és tanulmányt publikált az orvosi asszisztálás mellett végrehajtott aktív eutanázia mellett. A külön erre a célra kifejlesztett szerkezet, a Mercitron segítségével Kevorkian saját állítása szerint 130 betegnek segédkezett a földi lét elhagyásában. A szerkezet segítségével a beteg egy gomb megnyomásával mérgező anyagot juttat a saját szervezetébe, ami fájdalommentes halált biztosít a számára. Kevorkian tehát csak jelen volt, de a piros gombot nem ő nyomta meg.

  A film drámai felvételekkel, ahol lehetőség volt rá, ott az eredeti, Kevorkian által készített videószalagok segítségével mutatja be a halálos betegség végső stádiumában agonizáló férfi, az Alzheimer-kórral és így az állandó felejtéssel küzdő asszony, vagy éppen egy autóbalesete miatt a sportkarrierje kettétörése felett búsongó fiatal szenvedésén keresztül az élettől való elfordulásuk jogos, vagy esetenként jogtalan indokait.

  Igen, bizony jogosnak semmiképpen sem tekinthető magyarázatokat is hallunk a magukat az élettől megfosztani kívánók közül. A fentebb említett fiatalember lényegében balesetéből fakadó depressziójának köszönhetően jut el odáig, hogy benzinnel lelocsolja és felgyújtsa magát. Majd mikor az öngyilkosság kísérlete kudarcba fullad, Kevorkianhez fordul, hogy ő segítsen neki átjutni a másvilágra. A doktor lelkiismeretesen meghallgatja a mélyen maga alatt lévő fiút és udvariasan, de határozottan elutasítja a kérést. És nem ez az egyetlen eset, amikor az egykori patológus megtagadta páciense kérését. Egyes források szerint Kevorkian a hozzá fordulók 95%-át utasította el, mert úgy vélte, a beteg indokai messze nem elég fajsúlyúak egy ilyen döntés meghozatalához.

  A döntés és a kivitelezés közötti időt hosszú hetek, hónapok komoly mérlegelése  töltötte ki, Kevorkian minden páciensnek megadta a lehetőséget arra, hogy újra meg újra átgondolja a később már visszavonhatatlan döntést, minden lehetséges körülményre felhívta a figyelmet és csak akkor döntött a beavatkozás passzív orvosi támogatása mellett, amikor maga is megbizonyosodott arról, hogy beteg számára az elviselhetetlen fájdalommal teli életnél a békés, fájdalommentes halál is jobb. Minden esetet - a maga érdekében is - precízen dokumentált, filmre vett, így jogi eljárást gyilkosság, vagy gyilkosságban való együttműködés vádjával nem tudtak indítani ellene az amerikai hatóságok.

  Egészen 1999 márciusáig. Ekkor vádat emeltek ellene többek között nem szándékos emberölésért, mert az egyik betegnél, egy bizonyos Thomas Youknál maga is tevőlegesen részt vett a cselekményekben, a halálos injekciót ő maga adta be. Erre azért volt szükség, mert a beteg egy nagyon ritka izomsorvadással járó betegségben, ún. amyotrophiás lateralsclerosisban (ALS) szenvedett, önerejéből képtelen lett volna akár egy gomb megnyomására is. Mindezt Kevorkian 1999 tavaszán a CBS 60 Minutes nevű műsorában - amelynek producerét, Lowel Bergmant Pacino egy korábbi szintén korszakos filmjében, A bennfentesben maga is játszotta - tárta a nagy nyilvánosság elé. A műsorban bemutatott és a filmben is látható videófelvétel alapján végül vádat emeltek ellene és 10-től 25 évig terjedő szabadságvesztésre ítélték. 7 évet ült, 2007-ben 79 évesen szabadult.

Pacino és Kevorkian a film tavalyi new york-i bemutatóján

  A film a bírósági ítélet meghozatalával bezárólag dolgozza fel Kevorkian küzdelmét, akit Pacino briliánsan személyesít meg. Gesztusai, mozgása, mimikája, gesztikulációi, sőt még a hanghordozása is kísértetiesen hasonlít az eredeti karakterre. Kevorkian egyik interjújában úgy nyilatkozott, Pacino bíróság előtti játéka egy az egyben saját magára emlékeztette.

  Maga a film ugyanakkor nem foglal állást az eutanázia kapcsán, intelligensen a nézőre bízza annak eldöntését, hogy egyetért-e a főhős nézeteivel, vagy éppen elutasítja azokat. Hogy ez mennyire igaz, azt magamon is megtapasztaltam. A film bizonyos jeleneteinél enyhe antipátia, megint másoknál enyhe szimpátia kerített hatalmába, de a végső konklúziót máig sem tudtam levonni. Jogunk van-e dönteni a saját halálunkról, ha már tényleg nincs értelme élni vagy sem? Van-e joga egy orvosnak segédkezni egy másik ember halálában, megszegve ezzel szakmai esküjét? Mi rendelkezünk-e a saját életünk felett, még ha annak minden mozzanatát törvények is szabályozzák? Őszintén írom, nem tudom a választ.

  Pacino számára azonban a szerep az elmúlt évek legnagyobb személyes sikerét hozta. Minden létező díjat bezsebelt, amit lehetett, a Golden Globe díjátadón pedig, ahol Robert De Niro is életműdíjat kapott, felállva tapsolták az idén 71. életévébe lépő színészt.

Tilda Swinton és Geoffrey Rush átadják a legjobb TV-film főszereplőnek járó díjat

  Barry Levinson az Index kérdésére így nyilatkozott róla:

„Korántsem, viszont ő volt a tökéletes választás. Amikor szóltak, hogy érdekli Kevorkian karaktere, nem láttam benne az örmény patológust, ahogy a szakadt kardigánban teázik a lelakott konyhájában. Az olvasópróba előtt bement a sminkbe, átfestették a haját, ráadták a szemüveget, a jelmezt, és amikor bejött, döbbent csend fogadta. Ő volt Jack, kétség sem fért hozzá. Le is fotóztam azt a pillanatot, itt van nálam most is, mert olyan döbbenetes volt ahogy átlényegült. Ehhez foghatót nem nagyon láttam korábban.”

  Sajnos arról nincs tudomásom, hogy ki Pacino magyar hangja, miután az "igazi", Végvári Tamás tavaly tavasszal örökre itt hagyott bennünket.