Régóta nem olvasok Gréczy Zsoltot, ugyanis kiszámítható és lapos, tehát unalmas. Most azonban becsempészte Istent a Népszavába, ahol arról értekezik, hogy Isten haragszik ránk. Az írást Megadja Gábor is felboncolta a Jobbklikken, mégis érdemes továbbgondolni a felvetéseket. Erőltessünk komolyságot az arcunkra. A cikke vége felé Gréczy leszögezi azt, amit ilyenkor az elején szoktak: „első áldozott és ministrált” (sic). A Jobbklikk is rámutat, hogy „ez nagyjából megfelel a szélsőjobbos de_nekem_is_van_zsidó_barátom! - védekezésnek”. Tegyük hozzá: a nagy Sztálin is volt elsőáldozó, sőt, kispap is.
*
„Isten nem ver bottal - tartja a mondás. Hát, azt látjuk. Feltételezve, hogy a Fidesz-KDNP-nek csupa hívő szavazója van, most nyilván nem értik, miért ez a sok csapás. Mivel Isten létezik, mindez csakis az ő akaratából történhet. Ha pedig ez jön ki állam és egyház együttműködéséből, akkor régen rossz nekünk” – írja Gréczy, két legyet akarván ütni egy csapásra.
Mivel Isten létezik, minden csakis az ő akaratából történhet – ezek szerint az előző nyolc év kormányzati csapása, meg negyven év kommunizmus is Isten akaratából történhetett, s nem csak a mostani kormány alatti csapások. Ezek szerint Isten nem diszkriminál, nem kivételez az övéivel (a szót gréczyi értelemben használva), hiszen például a Gyurcsány-kormány alatt is érték csapások e hazát. Nyilván erre azt válaszolná a közíró, hogy de azok nem voltak Isten kegyeltjei, Fideszék meg Istenre hivatkoznak.
Igen ám, csakhogy a Biblia és a keresztény hit szerint Istennek joga van megpróbálni az övéit, másrészt a rossz világbéli jelenléte nem teokratizmus-függő. Az „egy eredendően jó és végtelen Isten hogy engedheti meg a rosszat?” kérdése mindig fennáll, akármilyen kormány van hatalmon. Az a felfogás, miszerint Isten az övéinek kedvez, a többieket pedig lezúzza, a büntető Isten ószövetségi képét idézi elénk. Gréczy feltételezései, az isteni közvetlen beavatkozás állításával együtt (pontosabban az ilyen állítások keresztényeknek való tulajdonításával) arra utalnak, hogy hitélete abba is maradt az elsőáldozással és némi ministrálással, és nem járt iskolai hittanra.
Gréczy Zsolt olyan diadalmasan tálalja a rossz létének ezen kérdését, mintha az valami új vagy megválaszolhatatlan felvetés lenne. Ez egyébként jellemző azokra, akik zsigeri vallásellenességükben sosem néznek utána annak, vajon pontosan mit is tanít az egyház, vagy szélesebben értve a kereszténység, és az ilyen kérdésekre milyen válaszok születtek, akár már több száz, esetleg 1500 éve.
A rossz esetében az isteni akarat megengedő akarat: hagyja, hogy megtörténjen, nem akadályozza meg azt. A különböző természeti csapások is ebbe a kategóriába tartoznak: Isten nem akarja őket, csupán engedi, de nem akadályozza meg őket. A csapások Isten közvetlenül beavatkozó akaratának – horribile dictu büntetésének – való tulajdonítása nem jellemző napjainkban (talán az amerikai neoprotestánsoknál gyakoribb). Az „Isten nem ver bottal” mondás éppen arra vonatkozik, hogy magának okozza a bajt az, aki eltér Isten törvényétől.
*
Anélkül, hogy igen hosszadalmas teológiai okfejtésekbe és a rossz definiálásába kezdenénk, könnyen belátható, hogy Isten miért engedi a rosszat és a bűnt. Isten ugyanis a keresztény felfogás szerint (márpedig itt Gréczy a keresztény értelemben felfogott Istenről beszél) szabadnak teremtette az embert. Azaz az ember szabadon választhat jó és rossz között, szabadon választhatja a bűnt is, mivel csak így tud Isten mellett is szabadon és felelősen dönteni. Azaz a rossz azért van, mert szabadok vagyunk és felelősségünk van. Szabadon választhatunk például MSZP-kormányt is. A kereszténység szerint a bűneink következményeket vonnak maguk után. Lehet, hogy a vörösiszapos katasztrófa is a közösségeink elmúlt évtizedekben hozott rossz döntéseinek, választásainak hosszú távú következménye?
„Ha pedig ez jön ki állam és egyház együttműködéséből, akkor régen rossz nekünk” – írja Gréczy, ezzel burkoltan bevallva, hogy az előző nyolc (de legalábbis hat) évben nekik eszük ágában sem volt együttműködni az egyházakkal. Kár. Akkor miért is kellett volna rájuk szavaznia a keresztényeknek? „Ha már az adófizetők pénzén százmilliárdokat költünk a keresztény egyházakra és alkalmazottaikra” – írja Gréczy, de erre már válaszoltunk régen.
Gréczy azt feltételezi, hogy Isten a liberálisokhoz hasonlóan felvilágosítandó kiskorúaknak tekinti az embereket. Nyilván fura neki, hogy nem. „Jó lenne, ha Isten haragja nem sújtaná tovább szegény nemzetünket. Most már csak abban kellene segítenie, hogy mihamarabb leválthassuk őket.” Mintha magunktól nem tudnánk dönteni, és a világnak állandó isteni beavatkozásra lenne szüksége. Mintha Gréczy szerint nem lennénk szabadok.
