Gyermekkorom meghatározó emléke, ahogy az újpesti üzemekben megszólalt esténként a műszakváltást jelző sziréna. Megnyugató volt, hogy termelnek újra gyárak, amikre panel gyerekszobám ablaka nézett. Akkor még mit sem tudtam a kapun belüli munkanélküliségről. A munka becsülete, a lokálpatriotizmus, a közösség ereje minden tősgyökeres újpestiben ott lakozik. Ezeket az értékeket a világháborúk, az '56-os megtorlás, a zsíroskenyér-hétvégi telek kombinációjára épülő kádár-korszak, a település régi szövetét roncsoló házgyári építkezések, a rendszerváltás körüli munkanélküliség sem tudta megtörni.
Újpest rövid története nagy formátumú városvezetőkkel teli. Az alapítóatya gróf Károlyi István, Széchenyi barátja, az MTA alapítója, a lótenyésztés pártolója, a fiatal Ybl Miklós mecénása volt. 1848-ban huszárezred kiállításával támogatja a szabadságharcot, hogy hálából az osztrákok 1849-ben Battyhány Lajossal együtt hurcolják várfogságba. A kiegyezés után ismét aktív alakítója a magyar közéletnek. Ő alapítja Új-megyer néven a települést, aminek első bírája és névadója Lőwy Izsák, az első helyi gyártulajdonos és szatócsmester volt. Ugró Gyula a századforduló alakja Újpesten. Az UTE és Közművelődési Kör társalapítója, 1907-től a várossá nyilvánított Újpest első polgármestere egy évtizeden keresztül. 1932-ben megírja Újpest történetét. A két világháború között Semsey Aladár a polgármester, majd' húsz évig. Vezetése alatt megyei jogú város lesz a dinamikusan fejlődő helység. 1950-ben Budapesthez csatolják a várost. A sztahanovista Pióker Ignác (ő teljesítette elsőként 1951-ben, alig két év alatt az első ötéves tervet) több mint harminc éven keresztül képviseli a munkásosztályt a kommunista parlamentben.
Az én hőseimnek alig két hét jutott. Az '56-os Forradalmi Bizottság két elnöke dr. Rajki Márton ügyvéd és Kósa Pál asztalos volt. Öt társukkal együtt végezték ki őket a megtorlás alatt. Kádárék nem felejtették, hogy november 10-ig harcoltak az újpesti forradalmárok a Könyves Kálmán Gimnáziumban (többek között Gerő Ernő egykori alma matere) és a kerület más pontjain. Rajki szerepvállalását így indokolta: „A bukottnak látszó kommunista rendszer után hozzájárulni az új rend kialakításához.” Kósa utolsó szó jogán így szólt: „Bolsevistáktól nem kérek kegyelmet.”
Könyves Kálmán Gimnázium '56-ban, az újpesti forradalmárok főhadiszállása
Biztos vagyok benne, hogy Wintermantel Zsolt ismeri a fenti történelmi személyeket és eseményeket. A városért tevékenykedők megbecsülése újpesti hagyomány. Mégis Derce Tamásnak és a jegyzőnek a képviselőtestülettel megszavazott bőkezű életjáradék jellegű javadalmazása rossz döntés. Megjegyzem, ilyen logikával Kiss Péternek, az egykori budapesti KISZ-titkárnak is járna valami, mert ő 16 évig képviselte Újpestet a parlamentben. Esetleg Demszkynek is tartogat valami apanázst az újpesti jobboldal? A döntés erős ellenszélben született és nemcsak az ünneprontó szocialisták rosszallását váltotta ki, a fővárosi kereszténydemokraták se voltak feldobva. Érthetetlen az adófizetők pénzének ilyen jellegű felhasználása pont akkor amikor néhány hete éppen Wintermantel magyarázta így nyílt levélben a 168 Órában Jolsvai András melllőzését az Újpesti Naplóból így (ti. Jolsvai büszkén vállalja újpesti kötődését és rendszeresen megírta ismereteit, érzéseit, történeteit a kerületi lapban): „A helyzet az, hogy a szocialisták rossz gazdálkodása miatt Újpest most nehéz pénzügyi helyzetben van. Újpest költségvetésében több mint 600 millió forintos lyukat találtunk, a hozzá nem értés vagy tudatos választási költségvetési tervezés miatt. Muszáj rendbe hozni a pénzügyeket, ezért minden területen takarékossági intézkedéseket hoztunk és hozunk. Az önkormányzatban kevesebb bizottság kevesebb taggal működik, átalakítottuk a hivatalt a hatékonyság jegyében, minden területen a takarékosság elvét vezettük be.” Nyilván ebbe a minden területen bevezetett takarékossági intézkedés csomagba tartozik az önkormányzat elmúlt 20 évének gazdasági irányítását és törvényességi felügyeletét is ellátó személyek bőkezű jutalmazása.
Egykori Derce- és jelenlegi Wintermantel-szavazóként kell felemelnem a szavam. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Sajnálom, hogy Újpest képviselői minden realitásérzék nélkül sétálnak bele egy olyan verembe, amit buldózerrel ásnak ki maguknak, most már az országos nyilvánosság figyelmének kereszttűzében. A pazarlás mély értetlenséget szül az állampolgárokban. A közpénzből finanszírozott, uram-bátyám elven kötött politikai háttéralkuk látszata pedig egyenesen a szavazók undorát váltja ki. Wintermantelnek nem szabad elfeledni, hogy azt a kivételes lehetőséget, hogy egy erő adja az újpesti parlamenti képviselőket, többséget a helyi testületben és a polgármestert, a változás és változtatás igénye hívta életre. Ennek az igénynek nem a múlt embereinek jutalmazásával kell megfelelni, még akkor sem, ha történetesen megérdemlik.
Az újpesti Fidesznek biztatásként idézem az Újpesten is tanító Babits Mihály Kártyavár c. regényének a polgármesterről szóló részét, amiben néhány mondattal vázolja fel a cinikus, hasonlesző politikus, örökérvényű portréját. A regényt az Újpesten eltöltött évek ihlették Babitsban. A polgármester alakját Ugró Gyuláról mintázta és se róla, se a műben megjelenő újpestiekről és a városról nem ír túl hízelgően (a szövegben Újváros Újpest allegóriája):
„Újváros puffra épült! és hogy épült! máról holnapra, mint a mesebeli vár! hisz ő tudja legjobban... Némi büszkeséggel gondolt rá, mennyi itt az ő érdeme: ő volt az a mesebeli királyfi, aki a levegőből palotákat emelt! Újvárosnak nincs vagyona, nincsenek földjei: ő pénzt teremtett a semmiből, furfanggal, ha kellett, panamával, megnyerte a vállalatokat, megszelídítette a bankszörnyeket, ezer zátony között evezett; és ami legnehezebb, magát a népet, a korlátolt, bizalmatlan, újdonságoktól, munkától, tehertől félő tömeget szuggerálta, kényszerítette elhatározásokra, kockázatokra akár! S ha kellett, cselekedett nélkülük, ellenük... Nem nézett szabályra, formára, keresztülgázolt mindenen, ha nem ment másképp; a panaszkodókat autokrata módon, tekintélyével, akaratával, hatalmával némította el: mit ért volna érvekkel? Ah, valóban sok szabálytalanságot követett el: de nem a maga, hanem a város érdekében. Nőtt a vád és gyűlölet ellene, s ő e vád és gyűlölet közt úgy járt, mint egy isten - nem cáfolta meg a vádakat, mert tudta, hogy épp ezek imponálnak az embereknek, s úgy használta a panamákat, mint a négyesfogatot, mellyel elvakította a szegény polgárok szemét. Jól tudta, hogy Újvároson nem a tisztesség szerzi a tekintélyt, s hagyta, hogy botrányos millióiról beszéljenek, míg nagy költségei mellett anyagi zavarokkal küzdött. De... épp ezért... semmi kegyelmet nem remélhet. A gyűlölet és az irigység összecsapnak a feje fölött, az ingatag talaj előbb-utóbb kisiklik a lába alól. Az ő Újvárosa is homokra épült, a kétes pénzműveletek, ezer szabálytalanság süppedőire. Mit ér, hogy nem magának harácsolt?... ki fog hinni önzetlenségében?... legfeljebb az ügyetlen bűnös szégyene lesz övé. Ki kell lépni ebből az épületből, dicsően és fölfelé kilépni, mielőtt leomlana. Utána az özönvíz!”
Nem hiszek Berda Józsefnek, amikor azt írja Nemzetsirató c. versében: „az intő példa nem segít már”. A hatalomban például az a szép, hogy mindig lehet korrigálni. Álljon itt egy elméleti megoldás a sok közül. Wintermantel Zsolt a sport elkötelezettje. Az Újpest Ultras évek óta perselyezi a pénzt a Szusza Ferenc szobor felállításához. Polgármester úr a Semsey díj harmadát bedobja a gyűjtésbe, a kétharmadát meg a kerületi diáksportnak adja. Van egy olyan érzésem, ez a Lebstück Máriát idéző huszárvágásos rugalmas elszakadás még a NER legfelsőbb vezetésének is tetszene, mert mégiscsak a leghűségesebb újpesti focista volt Szusza, mégiscsak egy nemrég felújított stadionban állna a szobor, mégiscsak a gyermekeink egészséges jövőjére kéne áldozni.
