26 év után újra fellép Budapesten Méhes Marietta, az egykor volt Trabant sohasem volt énekesnője, a Világveleje fesztiválon a Gödörben. Ezzel a visszatéréssel, azt hiszem, végképp lezárult a ’80-as évek tiltott-tűrt zenei világának rendszerváltása. Wahorn András és Menyhárt Jenő után mindenki itt van.
A Kádár-kor alávetettségének keserűsége űzte el őket, a kelet-európai beszűkültség és az erdőspéterség zsigeri utálata (széjjel másztunk, de nem terjedtünk el). Hogy kit mi késztetett a visszafordulásra, nem kutatjuk. Az azonban valószínű, hogy a mi számunkra annyira átélhető, sajátunknak érzett zenei kísérletezések Amerikában a köszönjük, Emese kategóriába kerültek. A kultúrosok által irányított Ikarus Művelődési Ház vagy a Ráday Klub közege nem adaptálható, a CBGB sem lett volna pálya, mint ahogy pálmafa sem nőtt a Felszabadulás téren. A valódi kérdés nem is az ottani működőképesség (Marietta hagyta is, inkább a családi életét építette), hanem az, hogy honnan volt negyed évszázados túlélésre elegendő erő a Trabant dalokban.
Amit a VGMK-k népének Sütő Enikő jelentett, az volt nekünk Méhes Marietta. Félszeg mosolya, minden bizonytalankodása misztikus aurát vont köré. Elérhetetlensége pedig a távozással vált véglegessé. Aztán ott van az a fogvatartottság érzés, amit a kedves vesztes szópárral annyi ember megélt valóságává egyszerűsített. Bár – tegyük hozzá – a sikertelenség akkor a fennálló társadalmi rend logikájából következett sokak számára, ma már inkább csak egy történelmi vakuvillanás. Víg Mihály viszont, mint a szerelem nagyvárosi lírikusa, a kezdetektől hitelesen hozza a kissé enervált, de alapvetően a harmóniára törekvő munkavállalók botladozását a párkapcsolatok labirintusában. Pátoszmentesen, mégis tértől és időtől elemelve. És nem utolsósorban ott van az a végtelen lassúság, mely képes megállítani mindent körülöttünk.
A kultusz önmagától létrejött, Marietta kedves sutasága a Trabant védjegyévé vált, az összhangzat pedig a magyar félmúlt megkerülhetetlen része lett. Egy fontos darabja az én Polimer kazettás, csővázas hátizsákos, ikervonalas Budapestemnek.
