Ha megszoktuk, hogy oda a szólásszabadságunk, akkor kezdhetünk barátkozni a gondolattal, hogy irredenták lettünk. Megint, újra. Papírunk ugyan még nincs, de szőnyegünk már van róla. Bizony: EU-elnöklésünk idejére készült egy 202 négyzetméteres szőnyeg, rajta hazánk történelmével. Amint a mellékelt ábra mutatja, van rajta egy rész, ami a Habsburg-birodalmat ábrázolja. És azon kívül, hogy hatalmas számokkal rápingáltatott az 1848-as dátum, szépen kivehetően ott vannak rajta (irgalom atyja, ne hagyj el!) Nagy-Magyarország határai is.
Hogy az EUobserver szerzője, Valentina Pop magától vette észre a botrányos alkotást, vagy valaki segített benne, az nekünk most indifferens, mivel a mérvadó, független lap olyan politikusokat szólaltat meg, hogy azonnal kap egy kis south parkos gellert ez az Európa jövőjére nézvést egyáltalán nem kis horderejű ügy. Ugyanis sikerült találni egy osztrák zöld EP-képviselőnőt, Ulrike Lunaceket, aki elmondta, hogy bizony 1848 után 19 évvel, majd a dualizmus évei alatt Magyarország ugyanolyan népek önrendelkezési jogát lábbal tipró zsarnokság lett, mint ….őőőő, mint … őőő, hát mint Ausztria. De a zöldasszony szerint ez a térkép a kettős állampolgársággal együtt a bizonyíték arra, hogy Orbán Viktor felül akarja írni a trianoni békeszerződést. Sic. Az EU-elnökség alatt, méghozzá. „Close your eyes girl, Look inside girl” - üzennénk a Magic Carpet Ride soraival a hölgynek, ha már ennyire rápörgött erre a szőttes témára.
Küldjük a brüsszeli szocialista frakció azon román tagjának, Ioan Mircea Pascunak is, aki éles elmével és élénk memóriával felidézte David Cerny később eltávolított Entropáját – amiben Bulgária egy WC-ként volt feltüntetve. Lunacek szerint ez legalább vicces volt - holott, ha jobban belegondolunk, közönséges rasszizmus ez: nem volt más, mint többnyire rossz sztereotípiák kivetítése egy egész országra. És mégis: egy közönséges, posztmodernben utazó paprikajancsi ízetlenkedése utólag elintézhető egy kézlegyintéssel, míg a történelmi tények (hiszen 1848-ban így nézett ki a Habsburg-birodalom és benne Magyarország) már veszélyesek. Agyrém.
A cikk további része nem áll másból, mint azokból a klisékből, („Európa szellemisége”, „a régi sérelmek helyett az új kihívásokra kell összpontosítani”, „figyelembe kell venni a szomszédos népek érzékenységét”) amik egy pillanatra még belőlem is Nigel Farage-t faragnak. Jól el lehet kérődzni ezen a témán, ahogyan a médiatörvényen is, de az elnökségünk lényege - euró, romastratégia, uniós és schengeni bővítés (Pascu elvtárs figyel?!) - azért ne legyen a szőnyeg alá söpörve. Ehhez persze talán több kell majd, mint egy szóvivői megnyilatkozás a magyar fél részéről, miszerint ez a kép mindössze a népek tavaszát ábrázolja, amely hazánk történelmének része.
Az utolsó 100 komment: